Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-05-10 / 9. szám
*. Fakutya VAJDA ALBERT: „ÖNZITISZ“ Ha a világ valamely pontján egyszer majd szobrot akarnak emelni az emberi önzésnek, szíves figyelmükbe ajánlom R. barátomat, aki jelenleg Casablancában él. Emelt fejjel állíthatom, hogy sok egoncentrikus emberrel találkoztam már hányatott életem során, (magam sem vagyok híján az önmagam iránt érzett vonzalomnak), de mindenen túltesz R., akit mint említettem, az emberi önzés szobormodelljéül vagyok bátor ajánlani. Néhány esztendővel ezelőtt fedeztem fel R.-ben a mérhetetlen önzés csíráit. Színházi premieren találkoztunk, ahol az összes jelenlévő egybehangzó véleménye szerint, a címszereplő élete legnagyobb alakítását nyújtotta. Mindenki erről beszélt, Duse Eleonórához, Jászai Marihoz, Greta Garbóhoz és más robusztus nagyságokhoz hasonlítván őt. R. egy darabig némán hallgatta a mindent elsöprő dicséret-áradatot, aztán csöndesen azt mondta: — Én először Szegeden láttam őt, amikor azért jártam lent, hogy a Tisza-szabályozás néhány kérdését tanulmányozhassam, Én akkor megnéztem őt egy darabban, pedig, elhihetitek, nem volt sok időm, mert az egész tervezés munkáját nekem kellett irányítanom. .. Nem folytathatta, mert végétért a szünet és a társaság a művésznőt kívánta látni, nem a Tisza szabályozást hallgatni. Ekkor még nem gyanakodtam R.-re, pusztán azt gondoltam, hogy egy kicsit túlzottan önmaga fele forduló, ambiciózus mérnök-ember. Tévedtem. R.-ben, valamely hormonzavar, vagy agysejt- túiszaporulat következtében megindult egy mindent elsöprő folyamat, amit jobb híján, „önzitisz“-nek kereszteltem el. Minden találkozásunk után, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a kór tovább terjedt és újabb és újabb fázisokba lépett. A kezdeti periódusban még eltűrte, hogy társaságában másokról is essék szó, legfeljebb, néhány mondat után, felidézte az Ő találkozásait nevezettel, hogy Ő mit mondott neki és hogy általában milyen volt az illető kapcsolata vele, R.-rel. Az önzitisz második szakaszában már nem tűrte meg, hogy másról is beszéljünk. Alacsony, karcsú, kínos elegánciával öltözködő, csínosarcú fiatalember volt, bronzbarna hajjal és acélkék szemmel. Ha megérkezett, nem azt mondta „Jónapot kívánok“, hanem azt,hogy „Kívánok jónapot“. Tudat alatt ezzel jelezte, hogy nem a „jó nap“ a fontos, hanem az, hogy Ő kívánja. Ezek után úgy irányította a társalgást, hogy részletesen beszéljünk az Ő új terveiről, az Ő ruhájáról, az Ő pipaszurkálójáról, az Ő vidéki utazásáról, vagy ő-róla, mint olyanról. Ez a szakasz hamarosan véget ért, hogy helyet adjon a harmadik periódusnak. Ekkor már láttam, hogy R. önzése felett összecsaptak a hullámok. Most már nem beszélhetett más, csak Ő. Mint a magasban keringő héja, úgy csapott le egy-egy szóra, hogy kiragadva azt a beszélő szájából, Ő folytassa a mondatot, a MAGA módján, SAJÁTMAGÁRÓL. — Gyerekek — rontott be egyik barátunk a kávéházba — képzeljétek, levizsgáztam. Valamennyien izgatottan fordultunk feléje. Szokásától eltérően R. is. — Milyen vizsga? — kérdezte. — Egy olyan vizsga, amely... — kezdte gyanútlanul barátunk, de R. már közbevágott: — Én is vizsgáztam 1938-ban, közvetlenül a müncheni tárgyalások előtt, képzelhetitek, milyen légkörben voltam, de én azért nem rezeltem be, hanem... Megállás nélkül mondta el másfél órán át az ő vizsgája történetét. Hogy az imént vizsgázott barátunk milyen eredményt ért el, azt sosem tudtuk meg, mert nem bírta kivárni R. előadását és angolosan távozott. Az önzitisznek ebben a periódusában R. csak arra figyelt, amit Ö mondott. Előfordult, hogy megállt beszélgetni velem, megkérdezte, min do'gozom és mikor szóra nyitottam a számat, ő már válaszolt is rá: Én ugyanis borzasztóan el vagyok foglalva, egy új gátszerkezet tervrajzát, tudó. ..“ Meghallotta, mondjuk, hogy kinevezték a világ atomtudósainak új elnökét, R. rögtön közölte, hogy Ő 1947-ben, a milánói röplabda világbajnokságon találkozott egy svéd csellistával, akinek Ő részletesen kifejtette, hogy az atommagokat hogyan kell elvetni, úgy, hogy nyárra tavaszi árpa-sarjú legyen belőlük. Hiába szólt bele a másik, hogy igen, de az atomtudósok... R. elkapta a szót; „tudósok — és rögtön elmondta, hogy öt 1952- ben, a balantonföldvári Hullám szállóban, egy tudósokból álló nemzetközi társaság feszült figyelemmel hallgatta végig, amikor is, neki módja volt megismertetni ezeket a tudósokat szakmájuk legújabb kutatási eredményeivel, amelyekről Ő, R. természetesen még jóval felfedezésük előtt értesült, egészen bizalmas körökből, szikrarakéta-gondolat-táviró útján, első kézből. Ebben a mindent elsöprő periódusban váltak el útjaink. 1956- ban ő is, én is elhagytuk az országot, én Londont kaptam székhelyemül, róla azt hallottam, hogy Casablancában él. Múltkoriban véletlenül összetalálkoztam vele a Piccadillyn. Kiderült, hogy egy nagybátyjához jött látogatóba, (az ő nagybátyja), aki gazdag ember, hajójegyet küldött neki. Érdekelt, milyen az élet Casablancában, megkérdeztem hát, hogyan él, mit csinál. Tudtam, hogy erre legalább másfél órás előadás következik, hiszen önmagáról beszélhet és ez nála a legfontosabb. Legnagyobb meglepetésemre szédítő sebességgel kezdett beszélni a Niagara vízesés másodpercenkénti energiaszolgáltatásáról. — Jó, öregem — szakítottam félbe — erről majd később. Az érdekel, hogy TE mit csinálsz? — Ha teljesen kiépítik az energiatermelést — felelte és megállás nélkül folytatta a Niagara magasztalását. Megdöbbenve álltam. Tudtam, hogy elérkezett az önzitisz utolsó szakaszába. Amikor legutoljára találkoztunk, semmi másra nem figyelt, csak arra, amit Ő mondott. Most már arra sem figyel. MICSODA HITVES — ... és valahányszor este bezárom az ajtót, mindig rád gondolok. . . EZ ÍGY IGAZ! Szókratész nagy filozófus volt, aki mindenkinek jó tanácsokat adott.... Megmérgezték.... JÁTSSZUNK VALAMI j Rejtvényversenyünk pályázati feltételei: ! 1. MEGFEJTÉSI HATÁRIDŐ: 1962 december 1. i 2. Minden megfejtéshez kérünk 2 db. NEMZETKÖZI POSTAKU'' PÓNT mellékelni. (A kuponok nélkül a beküldött megfejtés I, érvénytelen és így NEM VESZ RÉSZT a sorsolásban.) (i 3. Minden résztvevőnek joga van arra, hogy ANNYI MEGFEJTÉS'' SEL pályázzon, amennyivel akar. Minden megfejtéshez azonban 2 db. nemzetközi postakupónt kell mellékelnie. Ha tehát — ,i például — valaki 6 postakupónt csatol megfejtéséhez, az annyit '* jelent, hogy háromszoros esélye van arra, hogy a sorsolásnál , a nyertesek közé kerül. (> NYEREMÉNYEK | KODAK FILMFELVEVÖGÉP i REMINGTON VILLANYBOROTVA, 1 PEZSGÖS VACSORA (2 személyre) 1 és ezenkívül magyar könyvek, hanglemezek, töltőtollak, 1 piperecsomagok. Ugye, érdemes résztvenni a versenyen?
