Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-10 / 1. szám
Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 25. FOLYTATÁS- Azért jöttünk, — folytatja Mrs. Humprey-Boyd —■ hogy férjeddel közöljük, a „Tiszta Családi Otthonok“ nőszövetség egyemberként áll mellette. .. Frednek ennyi elég. Csüggedt mozdulattal teszi le a néger szobrot és végigveti magát a heverőn. Lentről még hallja, hogy anyja behívja a nőket a házba.,. de őt ez már nem érdekli. Megvárja, míg ezek elmennek és akkor felöltözik és elmegy és addig nem nyugszik, amíg elő nem keríti Dórin Lakatost. Beszélnie kell vele. Bocsánatot kell kérni tőle. Meg kell magyarázni neki, hogy mennyire sajnálja, hogy mindez így történt és hogy... hogy... Mit kell magyarázni? Fütyülök rá. Nem érdekel. Pimasz, szemtelen elárúsítólány. Örüljön, hogy megcsókoltam. .. De ez nem örül. Sőt. Ez fütyül rám. Úgy néz át rajtam, mintha levegő lennék. Miért? Biztosan van valakije. Egy olyan vad magyar, aki hozzáillik. Talán meg is veri. Az lehetetlen. Dórin nem az. a lány, akit meg lehet verni... Nem. Átölelni, megcsókolni... Tessék? Már megint megcsókolni? Még csak az kell, hogy aztán újra. . . Nem, nem úgy, áthajolva egy pulton, hanem lassan közeledni hozzá... nézni, hogyan csillan a fény a száján... szépvoiialú, kedves, mosolygó szája van... olyan száj, amelyet, ha megcsókol az ember, úgy érzi, hogy hazaérkezett. .. hogy ezt a szájat neki teremtették valahol és.... Lentről kiáltozás hallatszik... az anyja kiabál... vagy mások. .. valami feldőlt... mintha futóversenyt rendeznének odalent. .. Tébolyda, gondolja Fred és lehunyja a szemét. Ebben a pillanatban szobájának ajtaja kinyílik. Arra kapja a fejét. Karcsú alak ugrik be a szobába és már be is teszi maga mögött az ajtót. — Keres valakit? — szólal meg csendesen Fred. A belépő megtorpan. A kezében tartott tábla láthatóan remeg. Fred pillantása a táblára kúszik. VESSZEN DÓRIN LAKATOS. .. Persze, a táblát tartó fiú... — Nem kell megijedni, komám. — mondja barátságosan — Eltévesztetted az ajtót... A toilett a folyosó végén van. — Igenis... bocsánat... — mondja a fiú, de nem mozdul. Lentről egyre nagyobb hangzavar érkezik fel hozzá... A kutyák ugatnak a kertben és a ház belsejéből dobogó léptek zaja hallatszik. Fred feláll a heverőről és közelebblép a táblát tartó fiúhoz. Borzas, vörösesszőke haja a szemébe hull. Leszegi a fejét, mint aki annyira zavarban van, hogy nem mer szembenézni senkivel. Fred lassú mozdulattal nyúl a fiú álla alá és felemeli azt. Másik kezével, szinte gyengéd, atyai mozdulattal lehúzza a fejről a vörösszőke hajfürtöket.- Szóval maga az? — kérdi olyan hangon, mintha társaságbeli összejövetelen lennének. —• Én. — feleli Dórin és belenéz Fred szemébe. Most már mindegy. Ha az ember veszít, akkor veszítsen úri módon. — Megcsókolta az apámat? — Meg. — Ötödszörre is sikerült? — Igen. — Boszorkány! — Nem érdekel a véleménye! Miért nem szól ki, hogy itt vagyok, elfogott, vigyenek el a detektívei? — Általában azt szoktam tenni, amit akarok. Fred homlokára sötét felhő ül. Ezzel a lánnyal úgylátszik csak veszekedni tud. Különben igaza van. Ki kell nyitni az ajtót és lekiáltani, hogy ne keressék, itt van, vigyék el. De nem mozdul. — Maga nem éppen válogatós a módszereiben. — közli a lánnyal, szárazon. Általában azt szoktam tenni, amit akarok. — feleli Dórin, ugyanilyen kimérten. Mozdulatlanul áll, a táblát, amelyre saját nevét írták, odatámasztotta a falhoz. Keskeny nadrág van rajta, színes fiúing. Karcsú, de nem törékeny, inkább izmos, mint egy kisportolt suhanc. — Tény az, hogy ügyes és merész. — folytatja Fred. — Köszönöm az elismerést, de ez sem érdekel! Miért ilyen ellenséges velem? Én nem bántottam magát. Dórin nem felel. A kertből változatlanul felhallatszik a kutyák csaholása. A házban csend van. Úgylátszik a kertben keresik. Arra nem gondoltak, hogy egy Dorin-ellenes tüntetés élén jut be a házba. Maga Dórin sem számított arra, hogy terve sikerül. Dick ugyan megtudta, hogy Mrs. Humprey-Boyd ligája szimpátia-felvonulást rendez a Dalmonte házhoz. Eredetileg az volt Dórin terve, hogy elkendőzi magát és elvegyül a felvonuló nők között. Valahogyan módját ejti, hogy bejusson a házba. Valószínűtlennek tűnt azonban, hogy vadidegen nőket beengednek. így ötlött eszébe az a gondolat, hogy készít egy táblát, amelyen a megfelelő jelszavak lesznek és ezzel odamegy a gyülekező helyre. Terve bevált. Senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze a vöröseshajú fiútól, ki alkalmazta, ki adta kezébe a táblát. Tudomásul vették, hogy ott van, mindenki azt hitte, hogy a rendezőség szerződtette a gyerkőcöt. így jutott el a Dalmonte házig, az ellene felvonuló nők élén haladva. Amikor bent volt a házban, a többi már úgy ment, mint a karikacsapás. Mosolygott magában amikor észrevette, hogy Dorothy Dalmonte fürkésző pillantásokat vet a szemüveges fényképésznőre. Gyanúsnak tartotta és állandóan úgy helyezkedett, hogy férje és a fotoriporternő között legyen... Ez még csak jobban Dórin malmára hajtotta a vizet. Amikor a karótnyelt öreg madár, Mrs. Humprey-Boyd éppen szónokolt, két társnője szaporán bólogatott, a fotoriporternő pedig kattantgatta gépét, Dorinnak csak annyit kellett tennie, hogy intett Herbertnek: jöjjön közelebb. A milliomos nem értette mit akar a fiú, odament hozzá és a következő pillanatban már ott volt homlokán a vörös rúzsnyom... Dórin pedig, kezében a táblával, eltűnt a ház mélyében... — Min töri a fejét? Fred hangja rántja vissza a jelenbe. . . Hiszen most jön csak a neheze. Az ötödik csók elcsattant, de kelepcébe futott. És ha akarják, átadhatják a rendőrségnek. Ez magánlaksértés. Néhány hónapi börtön. Szadista! — vágja oda. — Élvezi azt, hogy véletlenül a maga szobájába nyitottam be? Hát idefigyeljen, én. .. Hirtelen elakad a szava. A falon egy kép függ, vastag arany keretben. .. Egy kép... amelyet Dórin jólismer. Megbűvölten tesz egy lépést a kép felé. A sötét háttérből bajuszos vitéz ncz vele farkasszemet. Magasszárú csizma van a lábán, haja fürtökben hull vállára, merész sasorra szinte kivájja a kép vásznát. A szeme azonban barátságosan csillog és mintha hunyorítana is a lány felé. (Folytatjuk)
