Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-10 / 1. szám

10. Fakutya SZERDAI GÁBOR Frédit nem lehet felvidítani A papagájdivat minket is elért. Az árús, akitől feleségem Frédit vásárolta, esküdött rá, hogy Frédi valódi „harzi“ papagáj, egyene­sen a papagáj-partról érkezett, utánvéttel és egész úton a hajón ö konferálta a varieté-műsort. Ná­lunk a lakásban nem volt műsor, lehet, hogy azért nem beszélt. A harmadik napon több papagáj­szakértőt hívtunk konzíliumra, akik egybehangzóan megállapí­tották, hogy Frédi unatkozik, mert nincs semmiféle játék a kalitká­jában. — Az ilyen madár rendkívül já­tékos. — magyarázta barátom, aki nagy állatszakértö, mert van egy papagája, két kutyája és egy va­lódi szarvasbőr kesztyűje. Játékos még úgyse volt a család­ban, gondoltam, és be akartam tenni a kalitkába egy pakli römi­­kártyát, amiből a pikk ász ugyan hiányzott, de hátha nem veszi észre. Nekem támadtak, hogy nem ér­tek a papagájok lélektanához. Csörgő, keljfeljancsi, csengettyű és ilyenféle játék kell, ezzel re­mekül elszórakozik és közben ön­feledten beszél, beszél, beszél. Másnap vettem egy csörgőt, fe­leségem pedig egy kis harangot. Betettük a kalitkába. Frédi oda se nézett. Bedugtam az ujjamat, hogy megcsengessem a harangot, Frédi belecsípett az ujjamba, de nem beszélt. Sőt, mintha unta volna a két játékot. Hoztam hát én is egy keljfeljancsit, feleségem is, barátom is. Frédi rá se fütyült, csak szomorúan bámult maga elé, és időnként unottan belecsipett ab­ba az ujjba, amely az ő szórakoz­tatására döntögette a keljfeljancsi kollekciót. Valami megmagyarázhatatlan düh vett erőt az egész családon. Felvidítjuk, szórakoztatni fogjuk ezt a dögöt, ha bele is pusztul. Vettem egy ping-pong labdát (ezt szereti görgetni — mondta Málcsi néni), egy búgócsigát (ezt szereti pörgetni — mondta a ház­­felügyelő), és egy drótra függesz­tett hintát (ezen szeret himbálóz­ni — mondta a tejesember). Fele­ségem ugyanekkor betett a kalit­kába egy zsebtükröt (azt hiszi, egy másik madár — mondták az Állat­orvosi Főiskolán), és egy régi sár­garéz rúzstokot (azt hiszi, tizen­­négy-karátos arany — mondták az ékszertőzsdén.) Frédi nem hitt semmit. Mélán ült és szemmel láthatólag napról­­napra szomorúbb lett, mintha ne­ki kellett volna megoldani a vi­lágpolitikai helyzetet. Pedig kalit­kája ekkor már tárháza volt a leg­izgalmasabb tárgyaknak, amivel papagáj valaha is szórakozott. A már említetteken kívül kislétra, forgólrinta, spulni, baba, cipőka­nál, gyűszű, írógépszalag tekercs, hamutartó, letört kilincs, fogkefe­nyél, félfésű, üres konzervdoboz, s ehhez hasonló tárgyak szolgál­tak arra, hogy felvidítsák. Hiába, Frédi egyre hallgatagabb volt. Az első napokban még csak csipogott egyet-egyet, aztán ezt is beszüntette. Pedig feleségem egész álló nap ott kuporgott kalitkája előtt és monoton hangon suttogta bele a zsúfolt kalitka csöndjébe: — Frrrédi vagyok, örrvendek. .. Frrrédi vagyok, örrvendek. . . Frrrédi vagyok, örrrrvendek. Semmi hatás. Néma csönd ho­nolt a bazárban. Amikor a nagymama legújabb küldeményét: egy törött gyöngy­házlegyezőt (az Érdekes Újság ajándéka az 1895-ös év első előfi­zetőjének) már nem tudtuk bshe lyezni a kalitkába, kénytelenek voltunk átcsoportosítani az egész Játszóteret“. Sorba kiszedtük az összes csörgőt, hintát, keljfeljan csit, hogy racionálisabb elosztás­ban rakjuk majd vissza. Egyszercsak rakodás közb:n megszólal a feleségem: — Te... hol a madár? Az ám, madár! Kapkodva szór­tuk szét a holmikat, megfordítot­tuk a kalitkát, evőtálat. . . Hiába. Frédit nem találtuk sehol. Már éppen telefonálni akartunk a ren­dőrségre, amikor az ablak felől nesz hallatszott. Oda kaptuk a fe­jünket. A párkányon ott ült Fré­di. Gúnyosan mosolygott és most végre megszólalt: — Frrrédi vagyok, örrvendek! Azzal kirepült... KÖLTÖZKÖDÉS A VILÁG SORA Nevettetni szeretnék én kérem De „Fakutya" nem vagyok e téren. Jókedvem a kormány tépte-nyeste, Sok rossz évig kínozott a beste. Az életem nem volt teli tálca, Sokat forgott rajtam is a pálca. Annak áll a világ, aki szemes, De búsulni sohasem érdemes. Földünk ma egy gombaielhős vakablak Fenyegeti kopasz örült: „bekaplak!“ Vigyázz Hruscsov, bedagad a gége! Versemnek is ezzel legyen vége. „RÉMES KINRIMES DÉNES" (MALMÖ) IDŐJÓSLAS — Esni fog, uram, — mondja a masszőr, miközben gyúrja a pá­cienst. — Érzem a csontjaiban. MEGFEJTÉSEK: Rejtély az Oxford Streeten: Tudjuk, hogy Mr. Davis a második eme­leten lakik, az alatta lakót úgy hívják, mint a tulajdonost, míg a harma­dik emeleti lakó neve pedig a pincér nevével azonos. A csapost tehát csak Davisnek hívhatják. Házibái: A másik öt férfi volt. KÉP ÉS BETÜREJTVÉNYEINK megfejtése 1. Esperes az Operában 3. Nincsen rózsa tövis nélkül 2. Szemfüles 4. Nincsen új a nap alatt. LAPUNK ELSŐ, HANGLEMEZRE VETT, IRODALMI KABARÉMÜSORA KIS ÍZELÍTŐ A MŰSORBÓL: BÁN KATÓ énekel, Kis nép vagyunk, de elterjedt (Konferansz) Fogas kérdés (Sanzon) ADORJÁN ANDRÁS zongorázik GULLIVER UTAZÁSA EMIGRÁCIÁBAN (Metro-Fakutya-Mayer ,,film“-produkció) A FAKUTYA-együttes mókázik. és ezenkívül villámtréfa, dal, operettrészletek, egyszóval igazi, régi, békebeli, hamisítatlan Konferál: IRODALMI KABARÉMÜSOR VAJDA ALBERT A 33 V3-0S. LONGPLAY HANGLEMEZ ÁRA $2.75 (Angliában 18/6) Postaköltség külön 25 cent (1/6 shilling) KÜLÖN KEDVEZMÉNY A FAKUTYA ELŐFIZETŐI MEGRENDELHETŐ SZÁMÁRA! az összeg előzetes beküldése mellett 15 SZÁZALÉK FAKUTYA KIADÓHIVATALA engedményt kap a Fakutya minden előfizetője. 146, Bridge Arch, Sutton Walk, London, S.E.l. England. (Számukra egy lemez ára $ 2.35 (Angliában 16/-) Postaköltség külön 25 cent (1/6 shilling) AZ ÍRÁS ELSZÁLL, A SZÓ MEGMARAD! ^ / / ELŐ

Next

/
Thumbnails
Contents