Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-25 / 4. szám
6. Fakutya A BÖLCS PESTI A legfelsőbb pártvezetőség két fontos és sürgős problémát terjeszt a vezetőségi tagok elé, megoldás végett. Mivel senki sem tud megfelelő javaslatot tenni, megbízást adnak az egyik funkcionáriusnak, hogy titokban menjen el a bölcs pestihez, hátha ő tud valamit ajánlani. A két probléma a következő: 1. Megoldani a lakás-hiányt. 2. Megoldani az élelmiszerhiányt. A bölcs pesti fölényesen mosolyogva kijelenti, hogy a megoldás roppant egyszerű. íme: — Lakás-hiány? — Nyissátok ki a nyugati határokat. — Élelmiszer-hiány? — Zárjátok le a keleti határokat. VITA A FALON Krétafelírat egy pesterzsébeti elektromos transzformátoron: „Dögöljön Kádár! Vesszen a kommunizmus!“ Válasz a feliratra: „Te piszkos reakciós, ird ida nappal, ha mered!“ A viszontválasz: „Te hülye! Nappal én is kommunista vagyok!“ FEJÉN TALÁLTA A SZÖGET Egy általános iskolai IV. osztályos leányka iskolai dolgozata a május l.-i felvonulásról: „ ... régen nem volt szabad a dolgozóknak május elsején felvonulni. .. a felszabadulás óta pedig muszáj...“ SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK Egy árúházban ajándékot válogat férje számára egy nő. Az eladó nyakkendőt ajánl. — Nem, nem, — mondja az aszszony, — a férjem sosem visel nyakkendőt, mert szakálla van és úgy sem látszana. — Vegyen akkor egy szép selyeminget. — ajánlja az eladó. — Az se jó, mert a'férjemnek nagy szakálla van és sosem visel új ingeket. — Mi lenne, ha egy szép nadrágszijat választana, asszqnyom? — Fiatalember, — kiált rá a hölgy — maga nem tudja, hogy az én férjemnek milyen hosszú szakálla van! — Hát, ha a kedves férjének valóban ilyen nagy a szakálla, akkor legjobb lenne, ha megtalpaltatná a cipőjét. . . Az talán látszik a szakáll tói. FÉRJEK EGYMÁSKÖZT — Mióta vagy házas? — Harminc éve. — És vettél valaha ékszert a feleségednek? — Vettem. — Mi volt az? — Jegy-gyűrű. /, eaitja U í ei ti '..-.“»"«■-■vr.-. IGAZI GURMAND LEHET A HATÁRON Az öreg Kohn bácsit meglátják a határőrök, amint a nyugati határszélen ül egy kövön. A vezetőjük ráripakodik: — Mit keres maga itt? — Én? — válaszolja nyugodian Kohn bácsi — Várom az amerikai K csapatokat. — Nem szégyell magát, —■ foiy- 1= latja a k abálást a határőr — öreg '1 ember létére ilyen hálátlannak leníj ni? Bezzeg 1945-ben a keleti ha á[• ron várta az oroszokat... i — No és? —• néz rá Kohn bácsi I* Nem jöttek? \ — Hanem azért, Mari, az a gombapörkölt, amit az este csinált, íj igazán remek volt... 'i zjwv\ -HALAD AZ ÉPÍTÉS A XXII. pártkongresszus idején egy tábla jelent meg a Kreml falán, az alábbi szöveggel: „Az ideológia átalakítása alatt a kimuni/mus építése zavartalanul folyik.“ AZ ÖRÖM Április negyedikén kordonokat feszítenek ki az utcákon ahol a felvonulást rendezik. Egy hang a várakozók közül: „Kevesebb kötéllel is tudnék nagyobb öröjl met okozni a népnek!“ MIKÉNT FOGJUK SZÓLÍTANI... írta: MIKES GYÖRGY Mikes György nem tévesztendő össze Mikes Györggyel, az Angliában élő világhírű humoristával. Ez a Mikes György Budapesten él és az új magyar humorista generáció legtehetségesebb tagja. Ha elolvassák ezt a kis karcolutát, igazat fognak adni nekünk. Hosszú éveken át gyötrő probléma volt és sok kínos helyzet adódott abból, hogy nem tudtuk, miképpen szólítsuk meg egymást. Tegyük fel, bementem egy cipőüzletbe. Azt nem mondhattam az eladónak, hogy uram, vagy azt, hogy uraságod, de azt sem, hogy urambátyám, mert esetleg zokon vette volna, vagy azt hihette, hogy gúnyolódom. De azt sem mondhattam neki, hogy kartársam, mert ő nem ír humoreszkeket, én pedig nem adok el cipőket. De azt sem mondtam szívesen, hogy elvtársam, mert nem tudtam, hogy közös platformon vagyunk-e, vagy sem, ehhez le kellett volna ülni, egy kicsit diskurálni, vitatkozni, de erre egy nagyforgalmú üzletben nem nyílott lehetőség. Örömmel tapasztalom az utóbbi időben, hogy ez a probléma, hála a nép teremtő fantáziájának, egycsapásra megoldódott. Nemrégiben egy Közértben a következő párbeszédeknek voltam fül- és szemtanúja. — Apuskám! — sikoltotta mellettem egy dühös szemöldökű, impozáns állkapcsú, behemót férfi az eladó felé. — Apuskám, errefele is jöhetne egyszer! Mire az eladó fehér köpenyben, mint egy orvosprofesszor, higgadtan és fölényesen csak annyit mondott: — Ne türelmetlenkedjék, apám! Miután megkaptam a blokkot, a pénztárhoz mentem és ott végighallgattam egy őszhajú, feketébe ö’tözött nénike és a pénztárosnő vitáját: — Anyukám — mondta a néniké — rosszul adott vissza! — Számolja meg még egyszer, mamikám! — felelte idegesen a kassza. Mamika megszámolta a pénzét, még mindig nem stimmelt, erre az anyukája adott a mamikának egy forintot és rendbejött a dolog. Már arra gondoltam, milyen szép, meghitt, családias ez a megszólítás. Van benne valami idilli, és ami a legfontosabb, nagyon demokratikus: mindenki apuska és anyuska, korkülönbségre és beosztásra való tekintet nélkül. Mennyivel szebben hangzik például az, hogy: „Suhajda apika jön le a központból ellenőrizni“, mint az, hogy: Suhajda kartárs jön ellenőrizni a központból.“ Sokkal kedvesebb, hangulatosabb lenne, ha az osztályfőnök apuci mosná meg a beosztott apusok fejét, ha Kovács apuka Veres papukának szólítaná a kollégáját és a csinos gépírónőnek pedig - azt mondanánk: anyám, anyám pedig azt mondaná nekünk, hogy fater, papus vagy papcsi. Most jutott az eszembe: miképpen fogom szólítani az anyámat és az apámat? Kartársaknak mégsem hívhatom őket! LEGÚJABB ABSZOLÚT — Ki az abszolút kommunista? — Aki a legrosszabbat fs kockáztatja, de nem használ olyan helyiséget, amire az van kiírva: „Urak“.
