Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-02-25 / 4. szám

Fakutya Hölgy válasz írta: FACICA Ügylátszik, azzal kell kezdenem az újévet, hogy az „erősebb nem“ leveleit olvassam. Szeretném azon­ban megköszönni előbb azoknak a kedves társnőimnek karácsonyi és újévi üdvözleteit, akik vették maguknak a fáradtságot és elküld­ték, számos nyelven nyomott üd­vözlőkártyáikat. A jó kívánság .so­hasem jön későn és engedjék meg, hogy ezúton kívánjam vissz t mindazt a sok jót, amit nekem kí­vántak. Legyen olyan újévünk, mint amilyent legszebb álmaink­ban elképzelünk magunknak. Most pedig, hadd írom itt le azt a levelet, amelyet írója így írt alá: „A férj a pokolban is úr.“ E jel­igével nyilván férfi voltát akarta kihangsúlyozni, bár erre nem volt szükség, hiszen a történet, ame­lyet „újévi ajándékul“ nyújtott át nekem, elárulja a levélíró nemét. Azt írja, hogy neki van a földön a legpletykásabb felesége és ezért közli velem, — ahogy írja — a „női lélek nagy ismerőjével“, az alábbi történetet. Hozzáteszi ugyan, hogy úgy sem fogom leközölni, mert „a női szolidari’ás még faci­cák között is erősebb m ndennnél.“ Nos, kedves „pokolbéli férj“ uram, téved. Itt a története, úgy, ahogy maga azt leírta, minden változta­tás nélkül. FELESÉGEM, A LEGPLETYKASABB ASSZONYOK EGYMÁSKÖZT Én rengeteget beszéltem... És téged miért tett ide a férjed? Napokban, este, amikor hazaérkezem, feleségemet gondterhelt arckifa­­jezéssel találom. Fel és alá jár a ezobiban és alig fogadja köszönésemet. — Mi bajod van? — kérdem. Mélyet sóhajt. — Me is kérdezd! Magda itt volt délután és elmondott valamit, a leg­szigorúbb titoktattás mellet, azzal, l ogy azt soha az éleiben nem fogom elmondani senkinek. — No és? kérdezem, mert nem értem, hogy mi van ezen rágódni­­való. — No és, — feleli mélységes bánattal a feleségem — most várom ide Etelt, minden percben itt lehet és ehe e tsttem, hogy mi volt az a titok, amit Magda elmondott nekem.“ * liláig a pokolbéli férj „mulatságos“ története. Nem v nőm kétségbe igazmondását, csak megkérdeni: előfordult-e már valaha az életben, hogy egyik férfi ne mesélte volna el „legdiszkrétebb“ titkait egy másik fér i­­nak? Ha ugyanis nem tudná, liát akkor elárulom: a férfiak sokkal, ds sokkal pletykásabbak, mint mi nők. Nincs igazain? V SZAVUNKRA IGAZA VAN! — Miért nekeni kellett kiugrani az ablakon?! Hiszen ÉN vagyok a férjed!!! Mondd csak, Elvira.. . hány nap van még hátra a szabadságomból7 PILLANATFELVÉTELÜNK SZEGÉNY KiS FÉRJ KESERVEIBŐL egy szülőszoba előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents