Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-25 / 4. szám
Fakutya Fakutya kis színpadaiul KÜLFÖLDI KIKÜLDETÉS — Budapesti tréfa, 2. felvonásban — I. FELVONÁS ♦ Szia: a budapesti Zürimpex taggyűlésén ELNÖK: Es most Knézils elvtávs számol be nekünk nyugati útjáról. (Taps.) KNÉZ1TS: Tisztelt elvtársak! Három hetet töltöttem Nyugaton, de alig vártain, hogy hazaérjek. Amikor megláttam hazánk határát, könnyes lett a szemem. A határőrt átöleltem és megcsókoltam. Végre itthon, a sz/ cializmu . szabad levegőjében. (Taps.) A Nyugat lefelé halad. A kapitalizmus haldoklik. Vagy ahogy a szovjet, elvtársak oly itodalmian. oly szellemes finomsággal mondják: íotlnid. Igen, a kapi aliztnus rothad. (Taps.) A kultúra elposványosodott. Alantas indulatukra építő szennyes filmek, telve meztelen nőkkel és más, eléggé el nem ítélhető rémségekkel. Hol van ettől a mi emelkedett, magasszinvonalú szocialista kultúránk, amely olyan filmeket produkál, mint például a „Korunk Nagy l’rogrammja“, amely a XXII. kongresszusra, szól. (Taps.) Ami pedig az ipari termelést illeti, nem olvashatunk a nyugati lapokban munkaversenyről, új kohókról, emelkedő statisztikai számadatokról. Az árucikkek rosszak, selejtesek. A mi itthoni reakciósaink úgy oda vannak a külföldi golyóstoliakért. Nos, én mindvégig magyar ceruzával írtam és Írok itthon is. (Taps.) Az elvtársnöknek pedig csak annyit mondok: legyenek boldogok a magyar nylon-harisnyával, amely ezerszer jobb, mint az a külföldi nylon, amit a rothadó kapitalizmus haldoklása közben gyárt. Csak ennyit akartam mondani. (Nagy taps.) II. FELVONÁS Szín: Knézitsék lakásán KNÉZITS: Nem is találok szavakat. . . Ez a három hét.. . Három hét Nyugaton!! FELESÉG: Milyen érzés visszafelé jövet meglátni a határt? KNÉZITS: Pocsék. Könnyes lett a szemem a gondolatra, hogy megint be leszek ide zárva. A határőrt legszívesebben szájbavágtam volna és visszafutottam volna llécsbe. . . FELESÉG: Azt elhiszem. KNÉZITS: Nézd, hoztam neked Párizsból egy üveg parfümöt.. . Szagold meg... FELESÉG: Isteni... Micsoda illat... KNÉZITS: Es itt azt moi djak, hogy rothadt a kapitalizmus. Ilyen szaga van odakint a rothadásnak, most képzeljétek... FELESÉG: (nevet) Képzeljük!... KNÉZITS: És a filmek... Sophia Loren.. . . Gina Lollo. .. Mae West... Emberi témák, szabadon tárgyalnak meg mindent. . . És micsoda alakú nők... FELESÉG: (epésen) Ennek oi ü lök... KNÉZITS: Nem úgy értem.. . Pusztán politikai szempontból, kérlek. .. Nevetni fogtok, de egy film se szól a szovjet pártkongresszusról. . . FELESÉG: Rémes. És ezt hogy bírják ki a nyugatiak? KNÉZITS: És idén zzeiek. .. golyóstollak! Húszat kapni annyiért, mint két itthoni ceruzái. És a nylon-harisnyák.. . Hoztam neked hat párat, elég lesz egy évre, nem úgy, mint az itthoni vacak, amit már szemlefutva árulnak. . . Nem, az nem igaz. . . Ott nincs egy szó sem a lapokban munkavers nyröl, termelési e ed menyekről. . . ott természetes, hogy minden vau és nem kell hozsannát zengeni, ha a Kályha csőgyár valóban gyárt is ká'yliacsövet. FELESÉG: És ebben a rs magban mi van? KNÉZITS: Nem fogod kitalálni. FELESÉG: Csak nem. . . KNÉZITS: De igen. . . Ot doboz mosópor.. . és tizenkét csomag... W.C. papír.. . FELESÉG: Ezeket ott kint... csak úgy kapni? KNÉZITS: Amennyit akarsz... FELESÉG: Édes Istenem.. . mikor fog már a szocializmus is úgy haldokolni, hogy lehessen mosóport és W.C. papírt venni. . . FÜGGÖNY VESZEDELMES SPORT — Az evezés, ugye, teljesen veszélytelen sport? — Nem mondhatnám. Volt egy barátom, aki makkegészségesen ment el egy csónaktúrára és mint vőlegény jött vissza. A CSODALATOS SZERDA Kerekes úr egyszerű kisember. Reggel fcemegy az irodába és délután kjön. Ez az élete. Ezen a szerdán azonban... valami csoda történt. Áll a buszmegállónál, amikor odalép hozzá egy idegen férfi és megszólítja: — Alázatos szolgája, igazgató ur... tessék megbocsátani, igazgató ur, kérem... de most megadnám a tartozásom. — Ön összetéveszt valakivel. — Szól Kerekes úr. — Bocsánat, nem Lehel igazgató úr? — Nem. — Akkor elnézést. — szól és elmegy. Kerekes úr kényszeredett mosollyal néz ez után a kedves ember után. Aztán kelletlenül felszáll az autóbuszra. Délután mellészegödik egy nő. Olyan álomszép, fiatal, karcsú és azt mondja: — Mester, ne haragudjon, hog, így megrohanom... de meg kell mondanom, hogy maga milyen sokat jelent nekem, hogy a lelkemet, a boldogságomat jelenti nekem. .. — Nem én vagyok az — szólal meg Kerekes úr. A nő kutatva néz rá. — Nem Bolmányi, a festő? — Nem. — Csodálatos... pardon... — és tétovázva ellibeg a szép nő a partom párás karcsúságával. Kerekes úr, az „Első Magyar Cement“ dijnoka dülledt szemmel néz a gyönyörű nő után és keservesen bánja, hogy nem ment bele ebbe a Bulmányi dologba. Estefelé Kerekes úr, mikor kiengedték a hivatalból, beült egy kávéházba. Hirtelen fölnézett, mert egy rokonszenves kövér ember állt meg előtte, aki meleg érdeklődéssel kérdezte: — Pardon, kérem... nem doktor Felhösi? Ez már sok. Ez már csak a so: s ujjmutatása lehet, próbált Kerekes úr filozófiai nézőpontba helyezkedni. Hátha a szerencse kínálkozik így nekem minduntalan ezen a csodálatos szerdán. És én most is elhessegessem? Mi történhet? ... legföljebb egy jó vicc lesz belőle és ez az elegáns, kedves kövér ember biztosan az asztalához hív vacsorára. Vérmesei dobbant Kerekes úr szive és derülve mondta: — Igen, d >ktor Felhösi vagyok. .. — Ügy? — fújtatta a kövér és az arca eltorzult. — Szóval, maga az, aki a feleségemmel... És a mondat folytatásaként két óriási pofont helyezett el Kerekes úr arcán. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elviharzott. Kerekes úr egyedül maradt. Arca égett. És akaratlanul is az jutott eszébe, hogy ha egy kisember életében váratlanul fel is bukkan egy csodálatos szerda... annak rendszerint az a vége, hogy megpofozzák... SZERDAI GÁBOR
