Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)

1962-02-25 / 4. szám

4.

Fakutya

Költözködés

EMLÉKEZÉS

Ezer éve Ázsiában pont az történt kérem, ami most itt Budapesten, a Jókai-téren:

„IVÁN“ megjött, fészket rakott, águnkat lenyeste;

— Kisebb gally is megjár néked, reakciós Beste.

Sürget „IVÁN“ lmrcolkodni: S óra, gyűrű, tálca villámgyorsan libben el, mint karmesteri pálca. Szemeseknek áll a világ, s vájjon ki a szemes?

— Akiknek a „Davaj szpatty“-ért gyilkolni érdemes.

Költözködünk .... s köröskörül zsákutca, vakablak, farkasbőgés,. rém üvöltés: — DAVAJ CSASZ! BEKAPLAK! ........Strucc-toioknál kapzsibb már az éhes komcsi gége; —

— Eszeveszett zabálásnak KOPORSÓ a vége.

Kincses Pista (Sao-Paulo)

JO BORNAK NEM KELL CÉGÉR

Borkóstolót liirdet a mi korcsmánk, kérem (Falunkban egyetlen ott áll a Fő-téren)

Bár a héten kertünk venyigéjét nyeste,

Mégis tán elenged, asszonyom, a beste.

Meg van rakva borral a sok fényes tálca,

Csak a bandánál nincs karmesteri pálca.

Itizling bor is van ott, eredeti szemes,

Kóstolgatni, sej-liaj, nagyon is érdemes.

Egy-két lityi után. . . vakapád.. vakablak...

Tágulj innen, földi.. . különben bekaplak!

Jó italhoz nem kell, csak gyakorlott gége Hatalmas kortyintás. .. s a céeónak vége.

Vásárhelyi Andor (Vert Galant)

Ezzel a „Költözködésére küldött jobbnáTjobb költemények közlését befejeztük. Jövő számunkban „KÖLTÖZKÖDÉS — HALADÓKNAK“ című versts „tusára“ hívjuk meg költészettel kacérkodó kedves olvasóinkat.

— Nem próbálnád (el ezt az édes kis bilincset?

Vicc-olimpiász

SZIGETI JÓZSEF hegedűművész berlini koncertjén erős indiszpozícióval küzdött. Előadás után egyik barátja gondterhes arccal állított be az öltözőbe.

— Mi volt ma veled? — kérdezte. — A játékodból hiányzott minden lendület.

Szigeti még nem válaszolhatott, amikor újból nyílik az öltöző ajtaja. Ezúttal egyik riválisa lépett be örömtől sugárzó ábrázattal.

— Nagyszerű voltál! — áradozott. — Gratulálok!

Csak a rivális távozása után jutott szóhoz a hegedűművész.

— Tudtam, hogy ez a koncertem nem sikerült — mondta rezignáltan barátjának. — De hogy ilyen rossz voltam, azt mégse hittem volna!

S. G. (Gén')

*

ÍRÓK iróniája

— Hogy tetszett az új könyvem?

— Gyönyörű a kötése.

N. N.

*

ALPESI CSENDÉLET

— Mondja, kedves idegenvezető úr, kinek a síremléke ez itt a szakadék szélén?

— Egy turisláé.

— Borzasztó. És miben hunyt el szegény?

— Elfelejtett borravalót adni az idegenvezetőnek.

P. P. (Paris)

*

ALOM-MAGYARAZAT

— Lajos, — ébred ragyogó arccal a feleség — azt álmodtam, hogy vettem magamnak (gy gyönyörű tavaszi kosztümöt és te vettél hozzá egy új kalapot.

— Az álmok a valóságban a fordítottjukat jelent k, — vágja rá a férj.

— Jó. — egyezik bele a feleség. — Akkor vedd meg te a kosztümöt és én veszek hozzá egy kalapot.

L. S. (Oslo)

ÖRÖMMÁMORBAN...

Egy házaspárnak már kilenc gyereke van; és mind lány... Végre, megszületik a tizedik és az fiú... Egy látogató megkérdi a büszke apát:

— Kihez hasonlít a kisfiú?

A papa önfeledten válaszol:

' — Még nem tudom.. . Az arcát még nem láttuk...

B. A. (Bécs)

*

LORD NOODLY VENDÉGE

Eord Noodly észak-angliai kastélyába beállít régi barátja, Viscount Wirsly.

— Itthon van a lord? — kérdi a fökomornyiktól.

— Nincsen idehaza, Mylord. — hangzik a válasz.

— De hazajön, nemde?

— Hogyne, Mylord, hazajön.

— Akkor megvárom.

— Ahogy parancsolja, Mylord.

A fökomornyik bevezeti a viscountot a szalonba, hoz egy italt, azután magárahagyja. Néhány óra múlva bejön és tisztelettudóan jelenti:

— Mylord, a vacsorát a kis ebédlőben szervírozzuk. Az első emeleten van a vendégszoba, lia bármi re szüksége lenne Mylordnak az elkövetkező időben, kegyeskedjék Johnnak, az alkomornyiknak szólni, én ugyanis egy hétre átmegyek Skóciába, Lord Noodly nagynénjéhez, a Duchess of Preezlyhez.

A viscount kis csodálkozással néz a főkomornyikra.

— Mondja csak, kérem... hol van Lord Noodly?

— Japánban. — hangzik a hűvös angol válasz. — Azt mondta nyolc hónap múlva idehaza lesz. . .

Tamási (London) *

JÓ EMBRRRR...

Adjál kölcsön 100 dollárt. A mai nehéz időkben mindenkinek kötelessége segíteni a másikon.

— Ez igaz, de te mindig a másik akarsz lenni.

CICA (Firenze

* *

UNOKÁIM VISELT DOLGAIBÓL

Három fiú-unokámat már ismerik, ugyebár? Hát a nyáron itt volt nálunk a i és féléves kis húg, a Katika. Lovagias figyelemmel vették körül a fűik, szeretettel bántak vele, csak az nem tetszett nekik, hogy a csöppség, az akaratát mindig érvényesíteni kívánta velük szemben. Egy este valamin vitatkoztak és a vége sírás lett.

Büntetésből már 9 órakor le kellelt feküdni a fiúknak.

Rettenetesen méltatlankodtak és kifejtették azt az álláspontjukat, hogy nagy szerencse, hogy nekik nincs leánytestvérük, mert akkor nem tudnának kedvükre verekedni.

A legnagyobb (13 éves) epésen megjegyezte: „Nem nekünk felnőtteknek, hanem annak a szemtelen gyereknek kellene ilyen korán lefeküdnie.“

Másnap hallom, hogy azt mondják a kislánynak: „Csak abban az esetben játszunk veled, lia nem bőgsz egy kis verésért.. . és természetesen nem árulkodsz!“

Beküldte: Galántay nagymama.