Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-10 / 3. szám
Fakutya CSUK... HUKK... CSUKLÁS I. A csuklás olyan dolog, amin nevetni szoktak. De veszélyessé is válhat és azt mondják, hogy Napoleon anyja ebben halt meg. Röcsöghy Imre ilyen dolgokkal eddigelé sohasem törődött. Nagyon meglepődött és őszintén csodálkozott, mikor reggel, alighogy kiszállt az ágyából, hangosan és világosan igy tett: „hukk“ és rögtön utána pedig igy: „hikk“. A konyhába ment, megivott egy pohár vizet. „A viz“, mormolta, „aminthogy általában jó gyógyszer, különösképpen a csuklásnak legjobb orvcssáea. Hukk!“ II. Mikor reggeli kávéját itta, csengettek. A levélhordó volt. —• Hikk — szólt Röcsöghy. — Hehe, — nevetett a levél - hordó — egy kicsit későn jöttünk haza, nemde? — Hukk — jött ki Röcsöghy gégéjéből. Mikor kocsiját kihozta a garázsból, egy rendőr jött feléje. — Ez az útca el van zárva, — kiáltotta — csőrepedés, legokosabb, ha a másik utcán megy. Röcsöghy intett. „Köszönöm szépen“-t akart mondani, de csak így szólt: „Hikk“. A rendőr felhúzta szemöldökét. — Mi az? — kérdezte. — Tán csak npm... Röcsöghy hevesen rázta a fejét. — Hukk, — mondotta — dehogy is... hikk. — Tessék a kocsit azonnal visszavinni a garázsba — parancsolta a rendőr. Röcsöghy öklével a hűtőre csapott. — Az ördögbe! — kiáltotta — hisz én teljesen... hikk... vagyok! — Tudom, — intett a rendőr — ép ezért nem szabad ma autót vezetnie! III. — Menjen azonnal haza, - szólt, Röcsöghy főnöke. — szégyelje magát, Röcsöghy ur! — Főnök ur, — dadogta Röcsöghy — én... hukk... — Kérem? — kérdezte a főnök. — Akar még valamit megjegyezni? — Igenis, — mondotta Röcsöghy — hikk. '— Hát ez elegendő! — intett a főnök, — Menjen, kérem. Miután Röcsöghy egypár percig kószált az utcán, találkozik unokafivérével, Kázmérral. Kázmér! — nyögi. — Hikk... Segítened kell rajtam. Kázmér előbb hitetlenül hallgatta rokonát, majd igen komoly lett: — A csuklás krónikus bajjá válhat. — mondotta — tudok egy kitűnő szert a csuklás ellen: szilvórium. Elmentek szilvóriumot inni. — Egy pohár természetesen nem elegendő — mondotta Kázmér és intett a pincérnek. Most telefonálni fogok a főnöködnek és megmagyarázom a tévedést. IV. Egy órakor délben Röcsöghy újra belépett az irodába. — Sajnálom, hogy igazságtalanul vádoltam meg — mondotta a főnök. — Hát megszűnt végre az a csuklás? — Teljesen megszűnt, — mondotta Röcsöghy — hikk... hukk... — Nana, — mosolygott a főnök — úgy látszik, hogy mégsem teljesen! — De igen! — szólt Röcsöghy és a főnök vállára borult. — A csuklástól megszabadultam ... Hukk... Most már csak a szil - vóriumtól csuklók... hukk... R. I. FAVICC — Ki volt Buddha? — Az az ember, aki felfedezte Buddhapestet
