Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-02-10 / 3. szám
4. Fakutya írja: Sagittarius JOYCE 1944. llyors felfogású, kombluativ gondolkodású és igényes egyéniség. Jó fellépése és külső megjelenésének biztos hatása elbizakodottá, néha bántóan fölényessé leszi, barátokkal és idegenekkel szemben is. Nincsenek ambíciói és ellágyulást sem ismer. Elkényeztetett, elégedetlen és könnyen felfortyanó. Önmagán kívül alig érdekli más. Szellemi erényei is csak ideig-óráig tartó szórakozásokra késztetik, mert hamar megun mindent. Ha eltartásáról nem más gondoskodnék, hamar megtalálná helyét az életben, amely munka, küzdelem és érzések nélkül nem teheti próbára kétségtelen kvalitásait. TÁTRÁI FENYŐ. Meggondolt e. alapos. Munkájában, életritmusában rendszerező és következetes. Vallásos, szerény, családszerető kispolgár, aki a túlzott költekezéstől való félelmében szinte elfeledkezik igazi vágyairól. Kitűnő matematikai érzéke és világos kifejezésmódja tanár-emberre vall, vagy tudósra, aki mélyen átérzi a tanulás állandó szükségességét. Természetbarát. Erős felelősségérzete és a másukon való segiteni-akarás néha olyan küzdelmekre készteti, amelyeket önmaga miatt sosem vívna meg. Sérelmeit hamar elfelejti; általában: olyan természet, aki szereti a dolgok derűsebb olda lát nézni és csak ritkán gondol a sok szenvedésre, amelyen keresztülment. AGGÓDÓ APA. A beküldött két írással kapcsolatban Ön arra kér, mondanám meg, mi történhetett 17 éves fiával, aki egy idő óta nyersen viselkedik önnel és anyjával. Az első írás 14 éves korában íródott, a másik mostanában. A két írást összehasonlítva valóban látni a különbséget. Az első: kaligrafikus, tipikusan gyermek-írás, amelyből nehéz volna az egyéni-ANALIZISEK DIJA: , ó Lapban közölt analízis: Angliá- > o i ban 5 shilling, USA-ban és másn 1 országokban 1 dollár. 'j ' Levélben! analízis dija: Anglia-'| ' | ban 10 shilling, USA-ban és más [ | országokban 2 dollár. | Tintával irt, egy oldal terjedel- > i>mü kézírást kérek. i ségre vonatkozó megállapításokat tenni. A másik írás, mintha nem is ugyanattól a kéztől származna, annyival érettebb és természetesen többet is árul el írójáról. Itt már megnyilatkozik a serdülő fiú türelmetlensége és az a feszültség, amely ebben a korban nyugatalanitú és sokszor érthetetlen. Az ön levele kulturált emberre vall, azért fölöslegesnek érzem, hogy a kamaszkor ismert jelenségeire figyelmét felhívjam. Nyilvánvaló, hogy fiának megváltozott viselkedése erre vezethető vissza. Ez fokozottabb megértést kíván a szülők részéről és talán segítségükre lehetek annak megállapításával, hogy a fiú hajlik szélsőségekre, amellett becsvágyó, aki türelmetlenül óhajtja a sikert; ösztönélete a hasonló komákénál is kuszább. Nem kétséges: abban a korban van, amikor barátok, nők nagy hatásosai lehetnek reá, tehát, — ainenynyire módjukban áll — vigyázzanak, hogy rossz társaságba ne keveredjék. Erényeit, eredményeit méltassák előtte, hogy ismét bizalma legyen szüleihez. Helyes volna ideggyógyásszal is konzultálni. TAMARA. Szokatlanul élénk, vdám gondolkodású és melegszívű. Szerencsés természete van: alkalmazkodó, tanulékony és nem tud tartósan haragudni. Sport, tánc, zene és szórakozás érdekli leginkább és nem akar többnek mutatkozni, mint amennyi. Hiszékenységénél csak kíváncsisága nagyobb. Babonás és szentimentális. Mélyebb érzésekre képtelen; a mának él és ösztönösen kerül mindent, ami problematikus. Jó nyelvérzéke és modora van, kézügyessége és Ízlése pedig professzionális gyakorlatra vall. SAGITTARIUS ÜZENETEI: Dr. W. O.: A hamisítás kétségtelen, mielőbb forduljon ügyvédhez. Eevél ment. Teenager: 1. A lap legközelebbi számában fog megjelenni. 2. Ilyesmiről csak levélben. 3. Küldje be, addig semmmit sem mondhatok. Weir: örülök, hogy hallgatott ránt és sikerült. A kért kézírást -visszaküldtem. Reverie 27: A kérdezett könyv pontos címe: L’intelligence et le caractére, szerzője Robert Maistriaux, Párisban jelent meg. Crepieux-Jamin is hivatkozik rá. Norwich: Kérem, ismételje meg kérését, mert a beküldött 3 kézírás minden magyarázó szöveg nélkül érkezett, nyilván nem így gondolta. ÍGY LETTEM HÁRY JÁNOS írta: Arkadij Avercsenkj Egy szép napon a Fö-útcn hajtatok keresztül. A Fő-útró! a Hajnal-utcába fordulunk, innen meg a Kapitány-út felé tartunk. Lovunk egyszerre autótülkölést hal, megtorpan, egy autó a kocsinknak ütközik, a kocsi felborul, tudja keítétöiik. Én lepottyanok a kövezetre, a kocsis a bakon keresztül a lóra huppan. * Az eset után félnapig nyugtom volt. Másnap reggel hét órakor felver a telefon-csengetés. — Halló! Te vagy az? — Igen, én vagyok. Á, te vagy az, Pelikán? Mi ütött beléd, hogy ilyen hajnali órában felzavarsz? — Drága barátocskám, rettentően nyugtalankodtam miattad! Hogy vagy! Ó, ezek az átkozott autók! — Honnan tudod? — Olvastam az újságban. Meséld el, hogy történt! — Hiszen olvastad az újságban. — Nem, meséld csak el, az újságok mindent összevissza hazudósnak. Elmeséltem. — Szörnyűség! A viszontlátásra. Elindulok a telefon mellől, de vissza kell fordulnom. — Halló, maga az? — turbékol galambocskám búgó hangja. — Kezét csókolom, jó reggelt. Hogy van? — Köszönöm. De maga nincsen ágyban? Akkor a szerencsétlenség úgy látszik nem is volt olyan veszedelmes. Olyan nyugtalan voltam! Mondja, hogy történt? — Benne van az újságokban... — Mesélje el maga. Elnyomtam egy feltörni készülő sóhajt és újból elbeszéltem. A harmadik telefonérdeklődésie röviden válaszoltam. — Útirány: Fő-út, Hajnal-utca, Kapitány-út. Autátülkölés. Összeütközés. Kocsi és ló felborul. Én a földön. Fájdalmak. Kocsirúd oda. Most már minden rendben. A negyedik telefoncsengetésre a baleset kurta ismertetése. — Az ördög vigye el! Lefeküdtem a kerevetre és elkezdtem töprengeni: tulajdonképpen szegények nem is tehetnek róla. A részvétükkel akarnak jelentkezni. Legyünk csak igazságosak. Egy és cgyanazt a históriát tízszer elmondani irtóztatóan unalmas, de ök csak egyszer hall ak. Végtére is rém lehet mindenkit, aki hogyléiem iránt érdeklődik, a fenébe küldenem! A telefon ismét csengetett. — Halló! Maga az? — Igen! Az összeütközésről óhajt közelebbi részleteket megtudni? Olvassa el az újságokat! — Az újságok mindent elferdítenek! — Igen, — robbant ki belőlem a düh — igaza van, az újságok hazudnak. Hallja most az igazságot: Éppen befordulunk a Fő-út sarkán, amikor megpillantunk a járdán egy sötét árnyékot, mozdulatfanul áll és morog... — Egy autó áll a járdán? — Ki mondja, hogy autó? Egy királytigris! — Ne mondja! És hogy kerül egy királytigris a Fő-útra? — Megszökött a cirkuszból! Ezt olyan fehetetlennek tartja? Mindennap előfordul! Hatalmas ugrással a hintóra veti magát, a kocsi felborul, mi a halál küszöbén állunk. Szerencsénkre egy céllövőbajnok megy éppen arra. Felragadja fegyverét, céloz, lő és a királytigris holtan rogy össze. Meg voltunk mentve... — Édes jó Istenem! És honnan került elő a mesterlövő? — A cirkuszból! Ott lép fel mindennap, egy mogyorót eltalál 50 lépésről! — De hiszen az újságok... — Ne adjon az újságokra! Az újságok hazudnak! * Késő éjfélig meséltem. így lett belőlem Háry János! És ki tett azzá? Az emberek, akik az igazságot nem akarták elhinni...
