Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-25 / 2. szám
KARINTHYÁDÁK 1. Karinthy Frigyesről köztudott dolog volt, hogy nagyon feledékeny. Egy alkalommal meghívta őt vacsorára barátja, Kosztolányi Dezső, Karinthy gyorsan elővette noteszét. — Mit csinálsz, Frici? — kérdezte Kosztolányi. — Beírom, hogy vasárhap hozzátok megyek vacsorára — válaszolta Karinthy. — Csak azt ne! — szólt Kosztolányi. — Sose nézed meg a noteszedet Ha nem írod be, legalább van egy esély arra, hogy véletlenül feljössz hozzánk vasárnap este. 2. Karinthy szeretett tréfálkozni szórakozottságával. Egy alkalommal elmondta a következő esetet, úgy mintha valóban megtörtént volna vele. Társaságban volt és meg akarta nézni, hogy hány óra. Benyúlt mellénye balzsebébe, ahol óráját szokta volt tartani és nemi találta ott az órát. — Nohát, — mondta fejcsóválva — már megint otthon felejtettem! az órámat. Ekkor ösztönös mozdulattal benyúlt a mellény jobb zsebébe és előhúzta onnan az órát. Ránézett, aztán így folytatta: — Szerencsére még van annyi időm, hogy hazamenjek érte. 3. A legozórakozottabb szórakozottsági esetet azonban — Karinthy szerint — B, professzor mondhatta magáénak. A tanár találkozott egy csinos orvosnővel, aki tanítványa vo!t. — Nem ismer meg, professzor úr? — kérdezte az orvosnő. — Nem.. nem emlékszem... — Ejnye, ejnye, — ingatta fejét mosolyogva a volt tanítvány — hát csakugyan elfelejtett volna? Hiszen egyszer még feleségül is akart venni. A tanár elgondolkodva nézett rá: — És feleségül is vettem? Idősebb Wekerle Sándor, aki néhanapján szívesen ellátogatott a szervita-téri Kispipába, kijárta, hogy Zimay, a tulaj megkapja a Ferenc József-rendet a zeneművészet terén szerzett érdemei jutalmául. A király akkoriban budai várában székelt és Zimay kihallgatást kért, hogy megköszönje a kitüntetést. A Ki pipa udvarképes körei elhitették vele, hogy az audiencia alkalmával el kell sorolnia a felséges ur összes címeit, kezdve Ausztria császárán és Magyarország apostoli királyán, egészen a Tirol! grófig és a Jeruzsálemi királyig. Ezek a címek az udvari almanachban másfél nyomtatott lapot tettek ki. Az öregur bevágta és esténként kollokvált a Kispipában. A fogadáson csakugyan darálni kezdte a címeket, nem jutott azonban a Tiroli grófig, mert Ferenc József szavába vágott: — Köszönöm, a többit már tudom. Mikor Zimay az audiencia után a Kispipába jött, nagy meglepetésére ott találta Náday Ferencet, a híres színészt, rendjelkereszttel a szürke zakóján. — Miféle ordód van neked? —kérdezte gyanakodva. — A Mária Terézia-rend középkeresztje, — vetette oda Náday egykedvűen. — Mária Terézia-rend? Hiszen az katonai kitüntetés! Komédiás hogy juthat hozzá? Náday megmagyarázta neki. A múlt héten a budai Várszínházban adták a Dolovai nábob leányát, Náday játszotta Tarján főhadnagyot, József főherceg ott volt a páholyában, előadás után magához rendelte Nádayt és azt mondta neki: — Aki ilyen jól tud alakítani egy vitéz főhadnagyot, az föltétlenül bátor ember és megérdemli a Mária Terézia-rendet. Zimay végighallgatta Nádayt, majd keserűen mondta: — Ez Magyarország! t- aw tn ti Herceg Ferenc anekdotáiból II Békebeli színház A tábornok V. A. SHORT amerikai karikatúraművész raj - zai a FAKUTYA számára.
