Fakutya, 1962 (4. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-25 / 2. szám
AZ EMBERISÉG ARCKÉPCSARNOKÁBÓL KOMPLIKÁLTÉK Amikor az első nagyobb atombombát ledobták és a Fö d egy k fele a levegőbe repült, azon szerencsések közé tartoztam, akik az épen maradt féltekén maradtak. Gyorsan nyakambakaptam hát a lábam és átfutottam Komplikáltékhoz. A család az ebédlőben ült és csüggedt arccal meredtek rám. Komplikáltné bágyadt mozdulattal nyújtotta csókra kezét. A Komplí kált-gyer_kek, számszerínt négyen, köszönés nélkül fordították el fejüket. Maga Komplikált az asztal végén ült és sóhajtozott. — Rettenetes tragédia! — mondta Komplikáltné és mélyet sóhajtott. — Igazán kedves magától, hogy átjött, ne is haragudjék, de ... olyan lelkiállapotban vagyunk. . . Ne mentegetőzzék, — vágtam közbe igazán érthető, hogy így éreznek. De higyje el, amig van élet, addig van remény s. Igen, igen, — szólt közbe Komplikált, kicsit sirós, kicsit panaszos hangon — de hidd el, hogy nincs kiút... Tegnap reggel óta próbáljuk valahogy rendezni a dolgokat, de tébolyitó, hidd el. . . — Borzalmas! — kontrázott Komplikáltné. Meleg érzés csapott fel bennem, íme, mintha szimbólum lenne ez a család, férj, feleség és négy fiú Hat ember, akik az emberiség jövőjéért aggódva, ül itt, könnyes szemmel, sóhajtozva. Hat árva lé lek az atomkorszak viharában. Csak egymás és az emberiség sorsa aggasztja őket, más gondolatuk nincs. Barátaim, — kiadottam meghatottságtól remegő hangon mélyen átérzem helyzetetek súlyosságát, hiszen engem is ugyanazok a terhek gyötörnek, mint benneteket. Komplikáltné szemeben érdeklődés csillant. Igazán? kiáltotta. Maga , se tudja, hogy hová utazzon húsvétkor? Azt hittem, rosszul hallok. Ki beszél itt húsvétról? De Komplikáltné nem vette észre megdöbbenésemet. Csicseregve folytatta: Tudja. . . minden jobb helyet már januárban lefoglalnak. . . Két napja törjük a fejünket. . . Lajos intett férje felé, aki magábaroskadva ült és fejét tenyerébe támasztotta Monte Carloba akar menni, de tavaly ott olyan meleg volt a pezsgő, hogy kibírhatatlan és a gyerekek azt mondják, hogy menjünk Sziciliába, de Dezsőké szerint ott a minesztrone-levesbe nem tesznek elég parmezánt, ami rémes, ő azt mondja, hogy utazzunk el Alaszkába, de Pétiké oda nem akar menni, mert azt mondja, hogy a fagylaltnak fóka ize van es ö inkább Majorcát ajánlja, oda meg Palika nem akar menni, mert ö m.ndenáron Kréta szigetét akarja, viszont én utálom Krétát. Nem birtam tovább. Megragadtam a karját és fuldokolva kérdeztem: — Maga. .. maguk. . . maguk valóban a húsvéti nyaralás miatt. . . vannak így letörve? Úgy néztek ram, mint aki meghibbant. — Miért? kérdezte tompán Komplikált. Hát van ennél rémesebb probléma? — Ember! — rikácsoltam Észnél vagy? Ledobták az első atombombát. . . a föld fele eltűnt. . . — Tényleg? mondta íágranyitolt szemmel Komplikáltné. — Meiyik fele? Ha ugyanis véletlenül Olaszország, akkor Szicília automatikusan kiesik. . . Hab jött ki szájam két oldalán és vakkanUsszerü hangokat hallat tam. Komplikáltné mindezt észre sem ve.te. Tovább fejtegette a húsvéti üdülés lehetőségei . Ki akartam rohanni a szobából, de ekkor éktelen dördülés rázta meg a levegőt, a házfalak szétnyíltak és en, talpam alatt a padló egy darabjavai, felrepüHem a levegőbe. Körülöttem mindenütt lángoszlopek csaptak az ég felé, házfalak keringtek a fojtó levegőben. . . Tud am, fogy ledobták a másodikat is es a földgolyó megmarad! fele is a levegőbe repült. Istennek ajánlottam lelkeniet, amikor, száguldás közben, szófoszlányokat sodort felém a pernye és a szellő. A hangok irányába néztem. Elrepült mellettem egy négyszegletes ebédlőasztal. Rajta ült a Komplikált család és Komplikáltné csicseregve eppen ezt mondta: — ... és mi lenne, ha te és én lemennénk Bad Gasteinbe és a fiük, meg Ponte di Vecchioba és aztán öt nap mülva mind találkoznánk a Holdon. . . SZIGORLATON Az egyetemi szigorlaton a jelölt ötöl-hatol, hebeg, láthatólag nagy zavarban van. A vizsgáztató professzor megszánja. —- Nézze, jelölt úr, - mondja atyai jóindulattal hangjában — nyugodjék meg. Nincs idegenek között, ez nem inkvizíció. Beszéljen úgy velem, mintha barátjával. nagyon, nagyon jó barátjával beszélgetne... A jelölt erre mély lélegzetet vesz és kivágja:- Kedves barátom... ne is haragudjál... de egy szót se tudok.