Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-04-10 / 7. szám

Fakutya 9. GANGON ALULI HAZASSAG VIDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * IRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 8. FOLYTATÁS — És most, — mondta a riporter, a bemutatások végén — megkérjük Mrs. Humprey-Boyd Irwillt, ankétünk elnöknőjét, hogy körvonalazza célkitűzéseiket. Mrs. Humprey-Boyd éles hangja felcsattant. Szárazon és szenvtelenül közölte, hogy a világ Szodoma és Gomora irányában halad, ha már nem tett túl rajta. Mindenfelé csak zűrt, mocsarat és erkölcsi fertőt látni. Ez ellen emeli fel szavát mindenki, aki hisz a tiszta családi életben, a liliomos lélekben, a hófehér gon­dolatokban. .. — Nézzük, mint mond erről a kérdésről a pénz egyik feje­delme — mondta a riporter és a felvegőgép lencséje Herbert G. Dalmontera szegeződött. — Mi az ön véleménye, hogyan lehet a családi élet tisztaságát legjobban megőrizni? Dalmonte megköszörülte torkát. Félszemmel a fehérblúzos lányokra pillantott, akik jeges naracsszörppel álltak a háttérben. — Nos, Mr. Dalmonte? — hallotta a riporter hangját. Huszonhét éve vagyok nős, — kezdte Dalmonte és ismét megköszörülte a torkát. A riporter intett az egyik lánynak, hogy vigyen oda egy pohár italt. Az ilyen kis gesztusok azt a hatást keltik, hogy az ilyenfajta ankétok teljesen fesztelenek. Dalmonte látta, hogy közeledik a narancsszörp, de azért folytatta: — Mint mondom, huszonhét éve vagyok házas, de meg kell mondanom, soha, soha más nő, mint a feleségem, nem szerepelt az életemben. Én nem néztem rá más nőre, én nem öleltem meg más nőt, engem nem csókolt meg más nő... A fehérblúzos lány ebben a pillanatban ért oda mellé. Kezé­ben a narancsszörpös pohárral, megállt mellette, a poharat letette elé és a következő pillanatban mutatóujjával megcsiklandozta Herbert G. Dalmonte tokáját. — Egy! — hallotta dermedt révülettel a lány ismerősnek tűnő hangját.. . aztán érezte, hogy cuppanós csók csattan az arcán. .. * — Mondd drágám, nagyon izgatott volt Herbert? — kérdezte az egyik szenátornő Dorothy Dalmontet, aki mályvaszínű dél­utáni ruhában sürgött a vendégek között. Több mint hatvan ember volt jelen, ami nem sokat számít a Dalmonte ház negyven­két szobájában. — Herbert sohasem izgatott — mondta Dorothy és szemével dirigálta a szobalányokat, akik jégbehűtött pezsgőt vittek körül. Fia, Fred egy pálma alatt állt és azzal a kiállhatatlan Mabellel beszélgetett, aki mindenáron Fred nyakába akarja varrni magát. Szerencsére, Dorothy Dalmonte erős kézzel vezette családját és tudta, hogy Fred nem fogja elvenni azt a lányt, még akkor se, ha akarja. Mindenki egyszerre beszélt. Vivy Dalmonte, Fred testvére, égővörös kibontott hajával saját tengelye körül forgott. Egy kiál­lófogú, szeplősképű fiú hangosan számolta a forgásokat. Több hasonlókorú teenager állta körül őket. Fogadtak, hogy Vivy nem tud százötvenszer megfordulni tengelye körül anélkül, hogy el ne szédüljön. A fogadás nem dőlt el. Martin, a ház főkomomyikja, akit Dorothy néhány hónappal ezelőtt szerződtetett, amikor Martin megvált egy tönkrement angol lordtól, megjelent az ajtóban és némán órájára nézett.- Uraim és hölgyeim... — kiáltotta Dorothy és majdnem kétméteres telt alakja a társaság fölé tornyosodott — kérem, fá­radjanak át a televíziós szobába. .. Pohárcsörgés, izgatott mozgás. Vivy lihegve hagyta abba a forgást. Fred unott arccal maradt hátra, hogy meglépjen Mabei elől. De a szomszédos sajtkirály meszelőszerű lánya ragaszkodó természet volt. Ő is lemaradt. Nagy ég, gondolta Fred, ha ez a üdére is ittmarad, akkor inkább nézem a televíziót. Minden tökéletesen volt elrendezve. Négy készülék állt a szo­ba négy sarkában, előttük félköralakban-karosszék. Kis asztalo­kon italok, cigaretta, szivar. — Két perc múlva kezdődik a műsor — jelentette fahangon Martin. Utána kiment, hogy lesiessen a személyzeti lakosztályok­hoz, ahol a személyzet, a személyzeti televízió mellett foglalt helyet, hogy tanúja legyen gazdája nagy szereplésének. Az ernyők kivilágosodtak. Négy készülékből négy egyforma sívár Mrs. Humprey-Boyd Irwill mekegett rájuk, aztán feltűnt Herbert G. Dalmonte világító feje. — Kitűnő! — mondta egy szenátomé negédesen. Férjének számos üzleti szívességet tett már Dalmonte. —■ Nagyszerű televíziós megjelenése van! — dünnyögte a sze­nátor, ugyanilyen meggondolásoktól vezettetve. Dorothy elégedetten szuszogott. Hiába, azért mégis nagy do­log, hogy Herbertet az egész ország figyeli... És méghozzá... milyen nemes és fennkölt az, hogy huszonhét éve csak ő az egyet­len nő az életében... és... Az ernyőn vártalanul nagyon csinos, sötéthajú lány tűnt fel. És, mintha csak a műsorhoz tartoznék, megcsiklandozza Herbert tokáját... és megcsókolja az arcát... Néhány másodpercig látni lehetett Herbert G. Dalmonte kifejezéstelen arcát, rajta egy női száj szabályos rúzslenyomatával... aztán a készülék ernyője hir­telen elsötétült... (Folytatjuk) A magyar emigráció legnagyobb könyvkereskedése: Dr.‘Bródy Sándor • Sao Paulo, Brazília Rua Conselheiro Crispiniano 404. 3. em. 300-5. • Magyar szépirodalmi művek, klasszikus és modern írók, irodal­• mi, művészeti, tudományos szakkönyvek, folyóiratok, újságok, • szaklapok. j MAGYAR HANGLEMEZEK Kérjen díjtalan könyvjegyzéket. Levelezési cím: j LIVRARIA BRÓDY LTDA. C. P. 6366, Sao Patdo. • 7 BARÁTJA ÖN A FAKUTYÁNAK? Adja meg nekünk ismerősei címét, hogy díjmentes mutatványszámot küldhessünk.

Next

/
Thumbnails
Contents