Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-04-10 / 7. szám

10. Fakutya AKIKKEL «““> TALÁLKOZTAM AZ OTTHON ÖRÖMEIBŐL ÁRON BÁ’ MEG A VÁLASZADÁS Ül Áron a bakon, amit lassú cammogással húz a sárga. Döcög­nek, döcögnek a kanyargós úton. ami ott visz el a folyó mellett. Tavaszi idő van, a levegőben úszik az a bizonyos álmosító illat, amit ilyenkor szór szét a természet. Érthető, hogy Áron bát elnyomja a buzgóság a ba­kon. Feje mellére hanyatlik, az­tán már fújja is a kását, amúgy szaporán. A sárgát ez nem za­varja, megy a maga útján, is­meri gazdáját is, meg az utat is. Egyszercsak a másik parton feltűnik a Köcsög Ibrik Gazsi. Megismeri az Áron kocsiját, hát átkajabál a túlpartra: — Hová mégy kend, Áron? Áron bá’ a váratlan kiáltás­ra felkapja a fejét és belekap a gyeplőbe. A sárga ettől megriad, ugrik egyet, a sikos úton meg­csúszik a lába... és a következő pillanatban benne van ám a ko­csi a vízben... A Köcsög Ibrik Gazsi csak szájtátva nézi a je­lenetet, hamarjában azt se tud­ja, hová kapjon. De Áron, ahogy belehuppan a vízbe, feljebbtólja kucsmáját a fején és odakiáltja neki: — Úgy látom, fürödni gyüt­­teem... A síró Apjától visszamaradt ruhákat hord, amelyeket rendszeres idő­közönként kifordíttat és azután újra visszafordíttat. Reggelire két hétről visszamaradt túrós - csuszát eszik, kávézaccból ké­szült kávéval. A zaccot egy is­merős espressos adja neki, in­gyen. Ugyanott össszeszedi a megszáradt zsemléket, elporladt süteményeket és azzal a felkiál­tással, hogy „Mennyire fog örül­ni ennek a kutyám!“ — haza­viszi és megeszi. Kutyája nincs és nem is lesz, mert a kutya eszik és az étel pénzbe kerül. Hajnalban kel, mert a szom­szédos tejessel megbeszélte, hogy az üres kannákat elmossa és ezért ingyen kap két zsemlét és egy liter tejet, az olcsóbb fajtá­ból. A tejes eredetileg a drágáb­bat akarta adni, de ő lemondó legyintéssel közölte: „Jó nekem az olcsóbb is, egy ilyen szegény, szerencsétlen nyomorultnak.“ Reggel kilenctől délután né­gyig egy irodában dolgozik, ahol egy osztályt vezet. Ebédre szá­raz zsemlét eszik — amit a te­jestől kapott — és hozzá szalá­mit, kolbászt, füstölthúst. .. sza­gol, valamelyik kollegája ebéd­jéből. A kollegák már ismerik, tehát nem bánják, hogy mellet­tük ül ebéd alatt, harap egyet a zsemléből és szippant hozzá egyet a kolbászillatból. Délután fél öttől egy vendég­lőben mosogat, este tízig. Itt vacsorát kap, ezenkívül annyi feketét ihat, amennyit akar. Bár a szíve majd kiszakad, de issza a kávét, issza, mert ingyen van. Tízkor elrohan a színházak elé, ahol a fél tizenegykor tá­vozó közönségnek taxit szerez, néhány fillér borravaló ellené­ben. Szombatonként jegyeszedő egy kis moziban és vasárnap cipő­fűzőt, szipkát, fésűt és zsebtük­röt árul a város néhány forgal­masabb pontján. Mindemellett, állandó pénz­zavarral küzd. Ha találkozol ve­le, megfogja kabátod gombját — nehogy el tudj szaladni — és elmondja, hogy milyen borzasz­tó az ő élete. Csak munka, mun­ka, semmi öröm, semmi szóra­kozás. Emellett a gondok, a te­levíziós részlet, az autórészlet, a házrészlet... azt se tudja, hol áll a feje. „Csak annyit szeret­nék elérni,“ mondja, „hogy úgy élhessek, mint te!“ Az illető, akinek ezt mondja, éppen akkor vesztette el állását, ezenkívül vészes vérszegénysé­get állapítottak meg nála, felesé­ge öt éve gyógyíthatatlan beteg és éppen tőle akart kölcsönkér­ni valamit. Valahányszor vesz valamit egy birtokot, kastélyt, tengeri jachtot, szeméből bőségben cso­rognak a könnyek és sápítozva tördeli kezét: „Jaj Istenem, már megint micsoda baj ért... Vet­tem egy valódi Michelangelot és most szöget kell vernem a fris­sen festett falba.“ Ha meghal, több milliárd dol­lárt fognak találni páncélszekré­nyében, megszáradt zsemlék, pe­nészes ételmaradékok között, egy megstoppolt zokniszárban. Cs. I. P. OPERÁBAN Az ünnepelt ope.aprimad nná hoz interjúért kopogtat a fiatal újságíró. — Hány éve van operaszinpa­­don, művésznő? — teszi fel az első kérdést. — Negyven éve — feleli a íz ár. — Óriási! — kiáltja a fiatal­ember — Hát akkor maga még selyemhernyó korában láthatta Pillangókisasszonyt. BUDAPESTI ISKOLÁBAN Felhívják a rossz tanulót, de társai súgnak és így jól felel. Óra után, odamegy hozzá az egyik fiú: — Te, belőled még főtitkár lesz a magyar kommunista párt­ban. — Honnan gondolod ezt? — kérdi a rossz tanuló csodálkozva. — Mert remekül tudod elmon­dani azt, amit mások súgnak ne­ked. . . A FÉNYKÉPÉSZ ÉS SZÉPÉRZÉKE MEGJELENT! MEGJELENT! VAJDA ALBERT új regénye: NÉGYSZEMKÖZT A SZEMEMMEL Kérje könyvkereskedőjétől vagy közvetlenül a kiadótól: HUMOR DIGEST PUBLICATIONS 146 Bridge Arch, Sutton Walk, Waterloo London, S.E.I., England. !! A könyv ára: fűzve 1.90 US dollár, kötve 2.70 US dollár, vagy 'I az annak megfelelő összeg. (Angliában: fűzve 12/-, kötve 19/6.) Megrendelésével együtt szíveskedjék a vételárat egyidejűleg csekken, vagy nemzetközi money-orderen beküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents