Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-04-10 / 7. szám
8. Fakutya nmn A FAKUTYA nagyon-vegyes apróhirdetései Alig használt miniszteri tárcák, kicsinyben és nagyban. Ugyanott, állambcntásból fennmaradt törmelékek jutányos áron. Cint: Kaszavubu, Kongó. * Holdutazáshoz felestárs kerestetik. Holdkórbsok előnyben. Indulás április i.-én. Visszatérés a Földre a legközelebbi holdfogyatkozáskor. Leveleket „OPTIMISTA“ jeligére kérek. * öt nyelven beszélő papagáj, tolmácsnak felvétetik. Ugyanott tisz atnultú szajkó bizalmi munkára kerestetik. Jelentkezés személyesen, ENSz főépület. (Egy hátsó kapu mindig nyitva van.) * Nagybani megvételre keresek: ólomkatonát, vizipuskát, riasztó pisztolyt, parittyát, papírsárkányt, bolha és tüsszentő-port Fidél Castro, Kuba. * Sziklaszilárd politikai meggyőződés eladó, vagy konyhaszekrényre átcserélhető. Jelige: „Balkán“. * Meggyőződését, eszméit, véleményét alakíttassa át szakemberrel, írjon példákkal illusztrált mindenre-képes katalógusunkért: „Köpenyegforgatók Klubja“. TÜRELMETLENEK SZÁMÁRA (Megfejtések) Kis kirándulás: Kétnapos szakálla volt. Pesten történt: Csetneki az adóhivatalban az utolsó fillérig befizette a pénzét és autóbuszon nem mehetett haza, mert azon nem lehet hitelbe utazni. A taxit otthon azután a feleségével fizetette ki. Ötnapos párbeszéd: Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap és holnapután. Humortudósitónk jelenti: Lóversenytéri kaland Angol barátom, Jack kéi „hobby“-járól, szenvedélyérői ismeretes. Az egyik: a lóversenyszenvedély, a másik a hasbeszélés iránti oithatatlan szerelem. Foglalkozására nézve üzletember, igy módja van arra, hogy megkeresse azt, amit a lóversenyen elveszít. A hasbeszélést csak mint magánszórakozást űzi, időnként mozdulatlan szájjal, női hangon elkiáitja magát a zsúfoit autóbuszon, hogy kikéri magának, hogy a hóna alá nyúljanak és ilyenkor az utasok, még a mindig merev angol utasok Is csodálkozva néznek körül. Nem is annyira azon csodálkoznak, hogy egy hölgy sikoltozik, hanem inkább azon, hogy itt, a hidegvérű férfiak országában előfordulhat az, hogy egy hölgyet ily módon molesztáljanak. Nos, Jack barátom, ismerősei, családja és rokonai legnagyobb meglepetésére, váratlanul felhagyott mindkét szenvedélyével, a lóversennyel is, a hasbe zéléssel is Mint szemtanú és részestárs, hadd mondom el, hogyan történt a dolog. Ragyogó márciusi versenynapon, együtt mentünk ki a pályára. Korán volt, odaséitállunk az istállókhoz, ahol Jack észrevett egy lovat, amely az egyik futam legesélyteienebb résztvevője volt. Két istállótiü foglalatoskodott körülötte, nem a legnagyobb igyekezettel, hiszen, mint mondtam, a lónak nem volt semmi esélye. Jack szemében hirtelen feles llant valami és ahogy ott álltunk a kis csoport mellett, egyszercsak, valami mély, sivitó, földöntúli hangon megszólalt: — Fiúk! A két istállófiú felkapta a fejét. Felénk néztek, de látták, hogy mi némán állunk. Más nem vált a közelben. Jack ismét megszólalt, anélkül, hogy száját mozdította volna: Mit bámultok? Én beszélek. . . Sylvia II. Az istállófiúk kimeresztett szemmel, kővéváltan néztek az állatra. — A versenyt én nyerem meg! — mondta a ló és utána halkan nyerített is, mintegy alátámasztva, hogy ő beszél. A két fiú lába szemnieláthatólag reszketni kezdett. — Mit bámultok? — rivalt rájuk erre a ló. — Azonnal jelentsétek a trénernek, hogy a versenyt ÉN fogom megnyerni! A fiúk, mintha puskából lőtték volna ki őket, elrohantak. Néhány perc múlva jött a tréner és még néhány ember. Jack elégedetten karolt belém és lassan elsétál unk a helyünkre. Még láttuk, hogy a tréner és társai gyors iramban sietnek a bukmékerek irányába, minden kétséget kizáróan azért, hogy megtegyék a lovat, amely, valami csoda folytán, maga jelentette be, hogy megnyeri a versenyt. Jack harsányan nevetett az emberi hiszékenységen és én vele nevettem. Nevettünk egészen addig, amíg arra a futamra nem került a sor, amelyben Sylvia II. is résztvett. Az első yardoknál kiugrott és öt testhosszal nyerte meg a versenyt, ötvenszeres pénzt fizetve azoknak, akik megtették. Ettől a naptól kezdve Jacket nem lehetett rábírni arra, hogy kimenjen a lóversenyre. És arra sem, hogy hasbeszéljen. L. K. DIVATOS LESZ A FIÚ — Jé, Emil... neked nő a szakállad! AMIRE VIGYÁZNI KELL Idősebb nénike siet hazafelé szakadó esőben íejérehúzott szoknyával. Vele szembe«!, jön szomszédja, Kovács. — Eláznak a combjai. Gajdácsi néni! — mondja Kovács. — Sose bánjad, fiam! — feleli a néni — Azok már 70 évesek, de a kalapom vadonatúj. KÜLÖNÖS VÁLÓPER A hetvenkilenc éves feleség válni akar nyolcvanhat éves férjétől. A válóperi tárgyaláson a bíró megkérdi: — Mióta házasok?- Hatvankét éve. — És hatvankét évi házasság után... miért akar most válni? — Hát... — hangzik a felelet — ami sok, az sok. ÖTLETES BÚCSÚLEVÉL Még a régi békeidőben történt, hogy a két kitűnő festőművész, Pólya Tibor és Pólya Iván beállított egyik vidéki ismerősük házába. A ház nyitva állt, azonban egy lélek sem volt odahaza. A két vidám festő nem sokat törődött ezzel, Lementek a pincébe, alaposan megkóstolták a lenti állagot, azután, mielőtt eltávoztak volna, a következő cédulát tették a kapura: „Elmentünk, ti borotok megiván, Tiborotok, meg Iván.“
