Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-03-10 / 5. szám

Fakutya 5. Az emberek ítélete í. . Élt egyszer régen egy nagy magas hegy tetején egy öreg ju­hász, akinek volt egy világszép lánya. Olyan szép volt a lány, hogy a hegy lábánál lévő vá­roska egyik kis tisztviselője be­leszeretett. A lány is viszonozta ezt a szerelmet, az öreg juhász azonban hallani sem akart ar­ról, hogy a lánya ilyen nadrágas emberrel essék szerelembe. A fiatalság előtt azonban nincsenek akadályok. Nappal, nyíltan nem találkozhattak, ma­radt tehát az éjszaka. A fiú este elindult a városból, csúcsokat kellett mászni, szakadékokon át­kelnie, míg több órás kapasz­kodás után, végre felért a hegy­csúcsra. ahol már várta őt a vi­lágszép juhászlány. Tíz percet lehettek együtt, azután a fiúnak ismét vissza kellett mennie, hog reggelre pontosan beérkezzék a hivatalba. Az emberek, akik tanúi vol­tak ennek, összenéztek és fejcsó­válva mondták: — Micsoda kegyetlen, önző lány ez. Ilyet követelni egy fiútól. Nem is szereti egyáltalában. Pedig ekkor szerette legjob­ban. 2. Telt-mult az idő. Az öreg ju­hász egy szép napon meghalt és nem volt többé akadálya annak, hogy a fiatalok megesküdjenek. Leköltöztek a városba és a fiúnak nem kellett már szakadékon és hegyeken átmásznia, hogy szerel­mével találkozzék. Reggel el­ment hazulról a hivatalba, azu­tán délben hazasétált — mert csak két percnyire laktak az irodától — megebédelt és ismét visszament dolgozni. Ahogy múltak az évek, az asz­­szonykának eszébejutott, hogy minek neki kétszer napjában főzni, amikor a legtöbb asszony csak vacsorával várja a férjét. — Idefigyelj, szivem — mond­ta férjének — mától fogva majd becsomagolok neked néhány szendvicset és azt beviszed ma­gaddal az irodába és akkor nem kell délben hazajönnöd és me­gint visszamenned. így is lett. A férj nem járt töb­bé délben haza, hanem bent evett szendvicseket a hivatalban. És az emberek, akik minden­nek tanúi voltak, összenéztek és elismerően bólogattak: — Milyen szerető, megértő fe­leség lett ebből az önző lányból. Lám, hogy kíméli a férjét, még attól a kis fáradtságtól is óvja, amit a déli hazajárás jelent. Mennyire szeretheti ez az asz­­szony az urát. Pedig ekkor szerette legke­­vésbbé. P. E. AZ OKOS EMBEREKNEK tisztelniük kell az ostobákat, mert ha ezek nem volnának, ostobaság lenne okosnak lenni, (I. vagy Nyuvasztott Henrik more király) MEGJELENT! MEGJELENT! VAJDA ALBERT új regénye: NÉGYSZEMKÖZT A SZEMEMMEL Kérje könyvkereskedőjétől vagy közvetlenül a kiadótól: , HUMOR DIGEST PUBLICATIONS 146 Bridge Arch, Sutton Walk, i Waterloo J | London, S.E.I., England. e A könyv ára: fűzve 1.90 US dollár, kötve 2.70 US dohár, vagy 1 az annak megfelelő összeg. (Angliában: fűzve 12/-, kötve 19/6.) ], Megrendelésével együtt szíveskedjék a vételárat egyidejűleg ], csekken, vagy nemzetközi money-orderen beküldeni. c r— Egy porszem volt a szememben? Érthetetlen. . . a „.iimiiHia iii«iw«iH«miiiiiimi!i i mm i-u nmiimi iiiimiii>:i i A MEGVÁLTOZOTT VÁLTOZATLANSÁG CSODA A SZAHARÁBAN Nem szeretem, ha elfogultság­gal vádolnak és valahányszor ott­honról látogató érkezik és arról beszél, hogy odahaza az elmúlt négy év alatt gyökeresen meg­változott az élet, mindig igyek­szem magam meggyőzni arról: ez valóban így is van. És akkor, amikor már éppen meg lennék győzve, mindig köz­bejön valami. Itt van például a Ludas Matyi január 26.-i száma. Nekiülök, hogy elolvassam a ki­tűnő Feleki László cikkét, amely ezt a sokatmondó címet viseli: „Laknak-e értelmes lények a Marson?“ Nos, mondom. Feleki sokat tud és tudását szereti beletenni mag­vas humorral megírt írásaiba, most legalább megtudom, hogyan látja a képzett humorista a világ­űrt. És akkor egyszercsak kide­rül, hogy a világűr utazásnál ugyanazok a problémák foglal­koztatják őt, ma, 1961-ben, mint amilyen problémák már, — mondjuk — 1951-ben foglalkoz­tatták a humorral foglalkozókat. A mars’akó ugyanis, akit Feleki a Marsban meginterjúolt, nem értett egy csomó dolgot. Ezeket: .. Nem értette, miért nem jár gyakrabban a 43-as autóbusz. Nem éltette, miért rossz a Club pipadohány. Nem értette, miért cserélik el az ingeket a Patyolat­nál. Nem értette, miért nem jobbak a magyar filmek. Nem ér­tette, miért tűnik el időnként az ementáli sajt. Nem értette, miért alakítanak át egy üzletet egymás­után többször is. Nem értette, miért szemetesek a pesti utcák. Nem értette, hogy miért nincs az, amit keresünk és miért keressük azt, ami nincs. Nem éltette, miért gorombáskodnak az emberek egymással a villamoson, az autó­buszon, a trolin, az utcán.“ Vagyis, a marslakó nem értet­te mindazt, amit már 1956 előtt sem értett odahaza senki és ami ma, jelek szerint, éppen úgy fenn­áll, mint annakelőtte; akármit is mond az otthoni „teljesen meg­változót helyzetről“ a propagan­da. De, nem csak a humorista lát­ja így a helyzetet. A belkereske­delmi minisztérium újabban kia­dott tájékoztatója szerint, összeál­lították az úgynevezett „hiánycik­kek“ listáját. Ezek között szere­pel a szódabikarbóna is, amelyet hónapok óta nem lehet kapni. Az illetékesek Ígérik, hogy rendbe­hozzák a szódabikarbóna fron­tot. de ezenfelül felelősségre is vonják azokat, akiknek a lelkén szárad a szódabikarbóna-hiány. Nem tudom kik az illetők és nem tudom, hogy mivel fognak védekezni. Ha én lennék a he­lyükben, azt hoznám fel mentsé­gemül. hogy arra nem is gon­doltam, hogy Magyarországon bárkinek is szüksége lehet szóda­bikarbónára. Attól ugyanis, ami ott folyik az ember gyomra nem ég, hanem kevereg. Királdi Zsolt A JELENLEGI KÍNAI HELYZET — Külpolitika a mellényzsebben — Kinában jelenleg nagy az aszály és nagy a terror. Egy mondat­ban ezt így fejezhetjük ki: „Bottal ütik a nyomort.“

Next

/
Thumbnails
Contents