Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-10 / 5. szám
6. Fakutya GYOMOR A VÁDLOTTAK PADJÁN — Tisztelt bíróság! — mondta Nyuszek Alfréd és mereven a bíró szemébe nézett — Vádolom a gyomromat, hogy utóbbi időben állandóan rendetlenkedik. Ég, fájdalmat okoz, direkt görcsökben tör ki, hogy engem bosszantson. Vádolom, hogy annak ellenére, hogy a belsőmbe érkező táplálék feldolgozására és az abból kivont tápérték szervezetemben való széthordására lett alkalmazva, ezt a hivatását a lehető leghanyagabban végzi és emiatt számos kellemetlenségben van részem, mind nekem, mind egyéb szerveimnek. Kérem, nevezett szigorú megbüntetését és számomra kártérítés kiutalását. A rövid és tömör vádbeszéd után Nyuszek egy Röntgen-készülék elé lépett. A bíró — aki fehér orvosi köpenyt viselt és civilben főorvos úrnak szólították — eloltotta a mennyezeti lámpát. A készülék ernyője kivilágosodott. Nyuszek gyomra dacos tartásban helyezkedett el az üveg közepén. —- Hallotta a vádat? — kérdezte a bíró. —- Hallottam! — morogta a gyomor. — Tetszik hallani, — szólt közbe Nyuszek, — most is morog. .. — Ne tessék beleszólni a tárgyalás menetébe! — intette le a bíró és ismét a gyomor felé fordult: — Mit tud felhozni mentségére? — kérdezte. — Ártatlan vagyok! — jelentette ki a gyomor. — Hatvan évvel ezelőtt léptem a Nyuszekféle szervezet kötelékébe. Ne kérdezze, tisztelt bíró úr, hogy ezalatt az idő alatt mennyi epét nyeltem. Kezdetben nem volt semmi baj. Tejet kaptam, rendszeresen, minden három órában. Ez jót tett a falaimnak, jót tett a savképződésnek, jól éreztem magam. Akkor jött egy periódus, amikor péppé őrölt ételeket küldtek hozzám, feldolgozásra. Ezzel sem volt semmi baj. Könnyű volt, lassan, kis falatokban érkezett, többnyire főzelékfélék voltak, spenót, sárgarépa, amiből gyerekjáték volt kiválasztani a vitaminokat, sót, egyszóval mindazt, amire a szervezetnek szüksége volt. Mondom, az első egy-másfél évben igazán nem volt okom panaszra. — Ne a múltat hánytorgassuk! — csattant fel az üveg mögött Nyuszek, de a gyomor nem hagyta elhallgattatni magát: — Ezután azonban megkezdődött az én kálváriám. A legváratlanabb időpontban, a legváratlanabb tárgyakat szállította le a nyelőcső. Tessék csak megkérdezni tőle. Kaptam gyufadoboz tetőt, egyszer egy töltőtoll kupakját, higyje el, bíró úr, alig tudtam átpaszírozni, hogy a szervezet köztisztasági útján eltávozzék. Lenyelt ez az ember, kérem, barackmagot, üveggolyót, gyűszűt, mindent a szájába gyömöszölt, amit csak elért. Ha egy struccnál vállaltam volna állást, nem kellett volna ennyit nyelnem. Már akkor sejtettem, hogy később baj lesz. Megpróbáltam felmondani, de nem engedtek el a szolgálatból. A gyomor beszéd közben tűzbejött, úgy, hogy szinte gyomorégett a méregtől. így folytatta: — Hatvan esztendő óta egy perc nyugtom sincs. A leezsírosabb töltöttkáposztákat kapom, utána fröccsöt. utána nehéz kelttésztákat, aztán törkölyt, hogy legszívesebben sírni lenne kedvem. Hiába próbálok védekezni, összehúzom magam, hivatkozom az emberi jogokra, minden hiába. Hatvan éves munkámért legfeljebb azt kapom, hogy juszt is még több borsot, még több paprikát szór az ételre és közben minősíthetetlen szavakat mond rólam, aki ismerem őt csecsemőkora óta. Tisztelt bíróság, ehhez az emberhez gyomor kell, de nem emberi gyomor, hanem tehéngyomor, mert az több részből van összetéve és így jobban bírja a strapát. Kérem felmentésemet. A bíró tűnődve hallgatta a gyomor szavait. Azután, kis ideig gondolkodott és kihirdette az ítéletet. Nyuszek gyomrát a felhozott vádak alól felmentette. Nyuszeket másnap temették. Dr. Lázár János NAGYKÉP A JAVÁBÓL — Egyszer voltam Afrikában vadászaton, — meséli a szenvedélyes vadász — de cda se teszem be a lábam soha ebben az életben. — Miért nem? — No hallod ... az ember lelő egy akkora ménkűnagy elefántot, aztán már eggyel tele is van a táskája... PAKSI TÖRTÉNET Paks egyik kitűnő orvosa levelet kap a fiától, aki Pesten jár egyetemre. Azt írja a fiú: „Apám, ha nem küldesz pénzt, bevetem magam a Dunába.” Még aznap megérkezik távirati úton a válasz: „Pénzt nem küldök. Stop. A paksi Dunakanyarban várlak. Stop Apád.” HALLÓ, OTT A FÖLD? ITT A MARS BESZÉL!
