Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-10 / 5. szám
Fakutya A VICCIRODALOM KLASSZIKUSAIBÓL Moszkva egyik kerületébe bizottság száll ki, hogy a lakosság foglalkozási statisztikájához adatokat gyűjtsön. Sorra behívják a kerület lakóit és felveszik adataikat.- Mi a maga foglalkozása? — kérdi a bizottság elnöke egy férfitól. — Meteorológus vagyok! — hangzik a válasz. — Ne beszéljen össze-vissza! — kiált rá az elnök. — Mondja meg, mit csinál egész nap? — Hát. .. az időjárást figyelem és jelentem, hogy eső lesz-e, vagy szél, vagy napsütés.- Értem! — mondja az elnök és odafordul az adatokat jegyző tisztviselőhöz. — írja be, elvtárs... Foglalkozása: semmittevő. A következő ügyfél csinos, fiatal lány. — Mi a foglalkozása? — kérdi az elnök. — Hát... — feleli a lány, kis zavarral, — ezt így nehéz megmondani. .. — írja körül! Mit csinál egész nap? — Hát... délelőtt alszom, egészen délután öt-fél hatig... Akkor felöltözöm és kimegyek sétálni az utcára. — Micsoda? — mered rá az elnök — És ebből él? Igen. Megállók az, egyik lámpaoszlop alatt... ott állok egy kis ideig, aztán szép lassan lesétálok a következő lámpaoszlopig és ott is megállók és... — Elég! — vág közbe az elnök és odaszól a tisztviselőnek. — írja be.. . foglalkozása: villanyszerelő... (Beküldte: K. T. Pakistan) New yorki humortudósítónk távirati jelentése: MI FOGYOTT AZ ELNÖKI BANKETTEN? Kennedy elnök beiktatása alkalmából bankettet rendeztek a Washington Hotelben. Stop. Most állították össze, hogy mi fogyott el a felszolgált (■teleken és italokon kívül. Stop. íme a teljes lista: 10.900 darab puncsos csésze, 600 hamutartó, 600 vászon szalvetta, 200 abrosz, 130 pincérkabát és 1 espressogép, teljes felszereléssel. Stop. Ilyen magas fogyasztásra a hotel vezetősége egyáltalában nem is számított. Stop. T. L. NÁLUNK ODAHAZA Egyike annak a sok mindennek, amit nem tud elhagyni az ember. Nálunk odahaza, mondjuk és ezután az következik, hogy valami másképen volt, mint itt, Nyugaton. Az alma íze volt zamatosabb, mert nálunk odahaza, tavasszal tavasz volt, és nyáron nyár és karácsonykor hó, nem pedig eső, mint Angliában, vagy kánikula, mint Buenos Airesben. Nálunk odahaza a salátát nem étkezés után ették, mint a franciák, micsoda bolond szokás ez, az étkezést tésztával kell befejezni, ahogy nálunk odahaza szoktuk. Ezenkívül, nálunk odahaza, ha az ember gulyást akart enni, akkor az valóban gulyás volt, nem ez a furcsa és különös ízű valami, amit itt adnak gulyás néven. Nálunk odahaza a trafikban árultak cigerattát és bélyeget is, nem úgy, mint Londonban, ahol a „traficf“ forgalmat jelent. A dohányboltban pedig édességet, papírzsebkendőt, babát is árulnak. A patika, nálunk odahaza, gyógyszertár volt, nem pedig kaszinó, vendéglő, korcsma és postahivatal, mint Amerikában. Nálunk odahaza nem jártak ilyen ízléstelen ruhákban a nők, nem festették magukat ilyen feltűnően a boltilányok, nem voltak ilyen blazírtak a férfiak... Nálunk odahaza mindenki magyarul beszélt, vagyis olyan nyelven, amit meg lehet érteni. És általában - ami talán az egészet megmagyarázza — nálunk odahaza... még fiatalabbak voltunk néhány évvel. (Huszty) Margitka vendégeket vár Elérkezett ama ritka pillanat, ami alól Margitka már nem tudott kitérni. Neki is meg kellett hívnia a társaság tagjait, méghozzá vacsorára. Heteken át próbálta hozzászoktatni magát a gondolathoz, számolgatta, hogy X.-éknél már ötször voltak vacsorán, Y.-éknál hétszer, Z.-óknál tizenhatszor, itt az ideje, hogy viszonozza a vendéglátást. A meghívás napján kora reggel kiment az egyik távoli csarnokba. Úgy hallotta, hogy ott kissé állott, de fogyasztásra azért még alkalmas baromfit lehet vásárolni. Nyolcán leszünk, gondolta, egy csirke elég. Én alig eszem, a férjem majd előzőleg jóllakik kenyérrel, hat embernek pedig bőven elég egy csirke, még marad is belőle másnapra ebéd és vacsora. A csirkét haza vitte, megsütötte, azután megkérte anyósát, hogy jöjjön át este, segíteni. Hadd lássák az ismerősök, milyen az igazi szép kapcsolat anyós és menny között. A vendégek felajzva érkeztek. Előzőleg mindenki vacsorázott már, mert ismerték Margitka bőkezűségét. A társalgás alig indult meg, amikor Margitka büszke mosollyal jelentette ki, hogy az asztal tálalva van. Mindenki elfoglalta helyét. Margitka finom kis mosollyal közölte, hogy az evőeszközöket még az ő drága jó édesanyja kapta ajándékba egy nagyon előkelő nemzetközi szállodától, azért van emlékül minden késbe és villába belevésve: Hotel Astoria. A vendégek bólogattak, mert hiszen Margitka leírásaiból jól ismerték az előkelő családot. Az egyik vendég megjegyezte, hogy Margitka édesanyja bizonyára rajongásig szeretett vendég lehetett a különböző szállodákban, mert a fürdőszobában, a törölközőn a Hotel Imperial monogrammját látta, jeléül annak, hogy ez a szálloda is meghatottan gondol a kedves mamára. Ennél az izgalmas témánál nyílt az ajtó és az anyós jelent meg a tállal, amelyen a sült csirke foglalt helyet. Amikor az utolsó szavakat meghallotta, zavarában megbotlott és a csirke, tállal együtt, kirepült a kezéből. Mindenki megdermedt, kivéve Margitkát. Kihúzta magát ültében, vékony madárnyakát kissé előretartotta és éles orrhangján rászólt anyósára: — Nem tesz semmit, mama... Vigye vissza ezt a csirkét és hozza be a konyhából a másikat... ,, | Társaságbeli úriasszony * , nagy összeköttetésekkel (, HÁZASSÁGOKAT ! i ( létrehoz. Feltétlen < 1 diszkréció. 1 i Érdeklődés levélben L.B.M. ,i 1 jeligére a londoni kiadóhi- e I vatalba. ''
