Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-15 / 2. szám
8. Fakutya A PEDÁNS TENGERÉSZ AZ ORVOS ÚJÍTÁSA Ó, AZ A NYELV ILDÁS! A fiatal magyar házaspár négy napja érkezett Kanadába. Feleség: Ha annyira felvágsz az angol tudásodra, akkor légy szíves, vegyél nekem egy tésztaszűrőt. . . ! El tudod ezt intézni? Férj: (hallatlan önbizalommal) Ez is valami? Bízd csak rám! öt perc múlva hozom. A férj elmegy. Idő: reggel 9 óra. Délután 5 órakor fáradtan, kimerülve, idegesen beállít. Feleség: Hol voltál ennyi ideig? Hoztál tésztaszűrőt? Férj: Nem. . . (Mielőtt a feleség beszélni kezdene, közbevág) Mindennek az az oka, hogy Torontóban az emberek nem tudnak angolul! Feleség: Mi? Mit beszélsz? Nem tudnak angolul? Férj: Nem! Legalább huszonöt helyen voltam és sehol sem értettek meg. Feleség: Mit mondtál nekik? Férj: Tésztaszűrőt kértem... Minden helyen azt mondtam: „Give me.. . (kezével gömbölyűt formál a levegőbe) macaroni stop. . . water go. ., P. E. M. (Toronto) n&i'íuLcl&S cton/í : A brazil a világ legbájosabb népe, amit annak tulajdonítok, hogy a lakosság jelentékeny része analfabéta, tehát nehezen jutnak el hozzá azok az ostobaságok, amiket általában tudományoknak neveznek. Az azonban már átlagon felüli, ahogyan a brazil nem ismeri > a világ földrajzát. Igaz, hogy hazája tulajdonképen egész földrésznyi: akkora, mint az Eszakamerikai Egyesült Aliamok, vagy „Európa, Oroszország nélkül”. Ezt azért tettem idézőjelbe, mert az itteni tankönyvekben ezt írják. Ezzel ! szemben, ha létezhetne Európa Oroszország nélkül, akkor nekem nem kellene négy esztendeje magyarázgatnom a braziloknak, hogy hol van az a Magyarország, ahonnan jöttem. Mondhatok azonban bármit, a brazilok a földrajzot leegyszerűsilik : Ausztriát, Magyarországot, Szíriát, Libanont, Izraelt, Arábiát egész Egyiptomig török területnek mondják. Nekik osztrák, magyar, szír, libanéz, arab, egyiptomi, az mind török. Én azonban tudom, hogy a magyar az nem török és azt is tudom, hogy manapság mindenhol van magyar. Ézért, ha bárhová utazom, bárhová érkezem, első kérdésem az: lakik-e itten magyar? Legutóbb Goiás állam fővárosába, Goianiába érkeztem és természetesen itt is elfogott a fajkutatási mánia. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy a Siemens do Brasil vállalat helyi igazgatója magyar. Azonnal felkerestem hivatali helyiségében. Nagyon szívélyesen fogadott és tört némstséggel elmondta, hogy ő Shanghaiban született, de eredetileg német. Magyarul egyáltalán nem tud, de ha akarom, kínaiul társaloghatunk. Megkértem, hogy ezzel ne fárasszuk egymást és viszszamentem informátoromhoz. Elkezdtem neki magyarázni, hogy egy Shanghájban született német, az nem kifejezetten magyar. Egy darabig hallgatott, aztán índignálódva azt felelte: — Turco é turco! Vagyis magyarul: Török, az török! Ezek után már érthető esetem a helybeli mészárosunkkal. Nála személyesen vásárolom a húst, mert a brazil háztartási alkalmazottak szaglóérzéke épolyan fogyatékos, mint a brazilok földrajzi ismeretei. Emellett jó szórakozás is a vásárlás, mert mészárosom a legállottabb húsok mellett, a legfrissebb híreket is raktáron tartja. Mivel tudja, hogy magyar vagyok, természetesen a magyar vonatkozású hírekre szorítkozik. Például: Ghika román herceg megérkezett Rióba. A jaffai narancs ára leszorította a cataniait. Egy bolgár ki kötőben nagy tűz pusztitotí, stb. \ Néha még Ázsiát is belekeveri) Európába, mint a fasiriba a bor-) jut és a marhát. Egyik reggel lelkendezve fogadott: — Senhor, nagy újság van, id^-1 érkezett a szomszédba maguknak) egy püspöke! Menjen át, látogassa) meg. Ezen kissé eltűnődtem, hiszen { ismerve az otthoni egyház és az) állam viszonyát, nem tar.ottam valószínűnek, hogy az én püspökeim) utazgatnak. Arra gondoltam, hogy) talán egy szokásos kis délamerikai túlzásról van szó. Ám, ha csak) egy káplán, vagy egy kis parókia) plébánosa sül ki belőle, akkor is) átmegyek. Átmentem, öszhajú hölgy nyitót, ajtót. Udvariasan bevezetett az) ebédlőbe, ahol legnagyobb meglepetésemre valóban püspököt találtam, lengő hosszú szakállal. P.llanatok alalt tisztázódott, hogy) őeminenciája Damaszkuszból me-) nekült, szir-jakobita érsek. Az esetről még csupán annyit, hogy mészárosom másnap igy vigasztalt: Turco é turco! Török az török! Tartozom azonban az igazságnak) azzal, hogy magyartkereső útjaim) nem mindig ilyen sikertelenek. Nemrégiben az új fővárosba,) Brasiliába kellett utaznom, de) Anápolis nevű városnál úgy rám) esteledett, hogy inkább megszálltam itt éjszakára. A szállcda éttermébe ültem vacsorázni, amikor) megint megszállt az ördög és megkérdeztem a pincért: — Mondja, lakik ebben a város-) ban magyar? — Hogyne — felelte — ide is hí-) vathatom. Itt lakik a szemközti) házban.. . — Ácsi! — mondtam pn, erős két kedéssel. Most majd jön egy bantu néger, vagy egy patagóniai indián. Turco é turco! Mire befejeztem a vacsorát, törődött bácsika tipegett felém. — Jó estét kívánok! mondta) kissé idegenes kiejtéssel, de magyarul. Boldogan nyújtottam kezet. — Nevem Juszuf Ahmed Mehmed) Galmal — mondta a bácsi, legnagyobb meglepetésemre. — Az apám) török volt, de én Magyarországon i születtem. Azt hiszem, mindenki megérti,) hogy nyomban átöleltem és megcsókoltam. Végre fogtam egy törököt, aki) magyar. Kulcsár Ba’ázs LEGHUMOROSABB ESETEM AZ EMIGRÁCIÓBAN Szeretek utazgatni. Ha nincs más dolgom, szórakzásból körülutazom a várost. Egy vasárnap délután felszálltam az egyik helyi vonatra és a végállomásig váltottam jegyet. Velem szemben egy pár foglalt helyet. Egy darabig némán ültek, aztán egyszercsak megszólalt az asszony, magyarul: — Te Feri, nézd csak, hogy itt nyugaton milyen rettenetesen öltöznek az emberek. Ennek is velünk szemben milyen rikító kabátja van. — Drágám, — mondta erre a férfi - hányszor kértelek, hogy ne tégy senkire hangos megjegyzéseket. Lehet, hogy magyar. — Kizárt dolog. Magyar ilyen szörnyű holmit nem vesz magára. Fogadni merek, hogy német. Ezzel, mielőtt a férfi bármit is csinálhatott volna, hozzám fordult: - Sprechen Sie deutsch? — Jawohl! — feleltem, aztán hozzátettem — De az anyanyelvem magyar. A pár a következő állomáson kiszállt. U. B. (Buenos Aires) A MÁSIKRA MIÉRT NEM SZÓL RÁ? ÁLDOTT JÓ EMBRRRR A társaságban szóbakerül X., akit a jelenlévők egytőlegyig szőrösszívű, fukar, gonosz embernek tartanak. Csak egy valaki van ellenvéleményen, — Én nem tudom őt szidni, — mondja mert velem egyszer jót tett, akkor, amikor sötét felhők tornyosultak fölém. — Mi volt az a jó tett? — Figyelmeztetett, hogy vigyek magammal esernyőt... BARÁTNŐK EGYMÁSKÖZT — Senki re tud egy rossz szót szólni Elzáról. — Úgy is van... Éppen ezért beszéljünk ki mást...
