Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-10 / 23. szám

Fakutya 3. LEVÉL TÁJÉKOZATLAN MANÓHOZ Kedves Manó, igazán hihetetlen, hogy Maga mennyire tájékozatlan. Vegyük csak sorba kérdéseit. Kongo. Mit nem lehet érteni a kongói kérdésben? Katanga önálló akar lenni, Kongó azt akarja, hogy Katanga legyen a Kongói Köztársaság egy része. A belgák annakidején úgy ki­vonultak, hogy egyes helyeken bent maradtak. Lumumba addig jelentette ki, hogy az egész kon­gói nép mögötte áll, míg hátul­ról valaki lelőtte és emiatt utcát neveztek el róla Budapesten. Ha más miatt nem, de ezért érdemes volt meghalni. Az Egyesült Nem­zetek csapatokat kü.dött Kongó­ba, hogy fenntartsa a rendet. A fenntartással nem is volt baj, csak éppen magát a rendet nem találták. Valaki úgy elrakta, hogy azóta se került elő. Most van mivel fenntartani, de nincs mit. Szerencsére csak Csombé­­vel van baj, aki ellen nem lenne kifogás, de mivel Katanga gaz­dag, Kongó pedig szegény, te­hát nem lehetne tűrni, hogy Ka­tanga önálló legyen, mert akkor Kongó éhenhalna. Emellett még az is tény, hogy Kongóban ren­dezett a helyzet, Katangában nem. Igaz, hogy az ENSZ csa­patok 13 olasz tagját a kongói csapatok katonái ölték meg és nem a katangaiak, de ez még csak jobban alátámasztja azt. hogy az Egyesült Nemzetek he­lyesen cselekszik akkor, amikor a csapatokat ott tartja. Ha nem lennének ott ENSZ csapatok, nem lenne kiket megölni, ezt pe­dig nem engedheti meg az ENSZ, amely azért alakult, hogy fenntartsa a világ békéjét, ami nincs. Összefoglalva tehát: az ENSZ csapatok jelenlétével sikerül Csőmbe Katangáját arra kény­szeríteni, hogy úgy közeledjék lleo és Kaszavubu Kongójához, hogy egyre távolodjék tőle. Ezt a játékot mindaddig folytatjuk, míg olyan koalíciós kormányt nem sikerül összeállítani, ame­lyet szovjet négerek irányítanak. Ghána. Ghánát Nkrumah kor­mányozza, aki célul tűzte ki ma­ga elé önmaga felvirágoztatását. A ghánai népnek először is adott egy olyan életnagyságnál két­szer nagyobb szobrot, amely Nkrumahot ábrázolja, amint ér­telemtől sugárzó mutatóujját a nép irányába emeli. Annakide­jén, amikor Ghána még angol kolónia volt, ilyen mutatóujjat nem láttak az elnyomott ghána­­iak. Hogy Khrumah kormány­zása alatt milyen szédületes mé­reteket öltött a jólét, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy régen aligalig utazott ki az or­szágból egy-egy ghánai, ma meg eddig több mint 8000 ember szökött át a határon és keresett menedéket a környező afrikai államokban. A konszolidált, bölcs és körültekintő kormány­zati módszerekre semmi sem vet élesebb fényt, mint az, hogy há­nyán utaznak ki az országból. (Lásd Magyarország, 1956 no­vembere: 200.000 „kiutazás.“) Finnország. Hát ezen meg mit nem ért? Adva van egy erős, hatalmas, állig felfegyverzett, négy milliós néptömeg. Mellette ott van a béke országa, egy kis, védelmi berendezések nélküli 200 milliós ország. Maga nem próbálná megvédeni ezt a véd­— Végem van, — esett be az ajtón Lola és egész testét rázta a zokogás — végem van... bukott na lettem. Lerogyott egy székre, máskor rendezett vörös haja homloká­ba hullt. Néhány nyugató szót próbáltam makogni, de közbe­vágott: — Ne szólj hozzám... Nem érted? Bukott nő vagyok... Pe­dig, hogyan küzdöttem ellent. Hidd el, szilárd volt bennem az elhatározás, hogy nem... Hi­szen oly sok példa van előttem. A könnyek végiggördültek ar­cán. Szipogva szedte a levegőt. — Azt hittem, én különb va­gyok. .. Tévedtem. Magam va­gyok az oka, nem hibáztathatok senkit. Magam hívtam ki ma­gam ellen a sorsot. Nem kellett volna benennem abba a kis cuk­rászdába, tudod, ahol mindig fiatal párok ülnek, kéz a kéz­ben. .. Az ilyen környezet maga a csábítás. Beléptem... meglát ­tam. .. És... és nyomban tud­tam, hogy el vagyok veszve. Bű­vös varázs áradt felém... Va felen 200 milliót a számbeli többséggel rendelkező 4 millió­tól? Ugye, hogy maga is meg­tenne mindent, hogy fedezze ma­gát a támadás ellen? Nos, ezt teszi szegény Szovjetunió is. Ezért akar mindenáron garan­ciát arra, hogy a finnek nem fog­ják megtámadni őket, sem köz­vetlenül, sem azzal, hogy áten­gedik a németeket. Magam ré­széről remélem, hogy a finnek átlátják a helyzetet és nem fog­ják továbbra is fenyegetni a ne­kik teljesen kiszolgátatott Szov­jetuniót. Most folynak ezirány­­ban a tárgyalások. Egyetlen biz­tató jel: a Nyugat nagyon tartóz­kodó a kérdésben. Ha Finnor­szágnak sikerül valahogyan el­kerülnie azt, hogy a Nyugat er­kölcsileg támogassa őket, akkor az oroszokkal majd csak elbán­nak valahogyan. Tisztelő hive TÁJÉKOZOTT ALADÁR a külpolitika és egyéb elmebajuk díszdoktora Iami szédület... Elfelejtettem mindent, nem érdekelt semmi. Egyetlen vágjam vo t csak... Az, hogy megérinthessem... hogy a szám közeledjék feléje... és... és... Ismét erőt vett rajta a zoko­gás. — Nyugodj meg, — simogat­tam a haját — és szedd össze magad! A mai világban igazán nem kell olyan nagy ügyet csi­nálni abból, ha valaki egyszer megbotlott és megcsalta a fér­jét. — Mit beszélsz? — kapta fel a fejét — Ki beszélt itt megcsa­lásról? — De... de hiszen most mondtad, hogy... nem tudtál ellenállni és az első látásra be­leszerettél valakibe. — Te szamár! — vágott köz­be — ki beszélt szerelemről? Be­mentem egy cukrászdába és nem tudtam ellenállni a tejszínhabos indiánernek... pedig szent es­­küvéssel ígértem meg az orvo­somnak, hogy a legszigorúbban betartom a fogyókúrát. A BUKOTT NO írta: SAS FÉLIX CIPÖJAVÍTÁS MEGVÁRHATÓ HAJÓTÖRÉS — Ugye megmondtam, hogy utaz< zunk első osztályon?

Next

/
Thumbnails
Contents