Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-11-25 / 22. szám
F akutya A SZAKÁCS FELESÉGE Fehér viccek, lila pettyekkel — Csak tizenhatéven felülieknek — Lehunyt szemmel feküdt férje mellett, de nem aludt. Szempillái rácsán át látta férje kopasz fejét, vastag szemüvegét, amelyen csillogott az éjjeliszekrény-lámpa fénye. Elmerülten olvasott. Nem kellett megnéznie, hogy mit olvas ilyen magafeledten. Tudta, hogy csak szakácskönyv lehet. Az ágy mellett álló kisasztalon több vaskos szakácskönyv feküdt. Hát nem szörnyű ez, gondolta az asszony. Élni egy férfi mellett, aki csak szakácskönyvet olvas? Látta, hogy férje ajka hangtalanul mozog, mint aki elmerül egy izgalmas történetben... Biztos, hogy most azt olvassa: ,,Végy négy tojást, két evőkanál vajat, keverd össze két tetézett kanál porcukorral és keverd lassú tűzön, addig, amíg...“ Megborzongott. Hát ezért volt érdemes élni? Harminckét éves, fiatal, állítólag szép még mindig. .. És él egy férfi mellett, akit csak a főzés érdekel, a szakácskönyvek, akit nehéz elvonszolni egy filmhez, mert számára nem jelent izgalmat az, ha egy szakadék szélén birkózik két férfi, vagy egy vonat teljes sebességei robog a leomlott híd felé... De, ha valaki azt mondja: „borjúpörkö'.t Budapesti tudósítás AZ OTTHONI CÉLLÖVÉSRŐL A magyar Néphadsereg egyik alakulata céllövő gyakorlatot tart. Az ezredes is ott van és megdöbbenve látja, hogy egyetlen katona sem találja el a célpontot. — Nem szégyelltek magatokat? — kiáltja dühösen és válogatott szidalmakat szór a honvédekre. Egyszercsak odalép hozzá egy kanász, aki eddig szótlanul őrizte a közelben a disznókat. — Megengedi, hogy én is megpróbáljam? — kérdi az ezredestől. Adnak neki egy puskát és, csodák csodája, hat lövés közül hatszor talál a cél kellős közepébe. — Hát ez nagyszerű! — lelkendezik az ezredes. — Hogy csinálta ezt? A kanász csak a vállát vonogatja. Az ezredes erre közelebb lép hozzá és halkan odasúgja: — Nekem megmondhatja nyugodtan. .. azelőtt én is kanász voltam. Mire a kanász: — Én meg ezredes. mártásába apróratört hagymát kell keverni és sűrített paradicsomot..akkor elfogja a lelkesedés és kiáltozni kezd, hogy csak friss paradicsomot szabad használni, de úgy, hogy azt ne is lehessen érezni és... Rettenetes! Ismét férjére pillantott. Annak arcán elégedett mosoly lebegett. Most ért el a „tűzdelt fácán, almamártással“ fejezethez, gondolta az asszony és1 émelyegni kezdett a gyomra. Nem, ezt nem lehet kibírni. Ott fogom hagyni, gondolta határozottan. Keresek egy férfit, akinek van fantáziája, aki erős, okos, szép, aki regényeket olvas, aki dzsungeleket kutat fel, vagy régi romokat, akiben van kalandvágy, erő, lendület.. . Akinek csókjában nem párolt marhafartő izzik, serpenyőben, lassú tűzön, hanem, aki mámorosán ölel, önfeled-NEM ISMERI A FÉRJÉT Sose tudíam, hogy teged ennyire érdekel az absztrakt művészet. ten... Ott fogom hagyni, gondolta újra... aztán hirtelen felbukkant lelki szemei előtt egy konyha képe, ahol ő, az asszony, áll a tűzhely előtt és egyik kezével keverget valamit, míg a másikkal krumplit hámoz. És odakint, a másik szobában, fel és alá jár egy magas, izmos, rendkívül férfias külsejű férfi és dühösen kiáltja: „Mi lesz már az ebéddel? Olyan éhes vagyok, mint egy farkas.. Óvatosan feljebbhúzta a takarót. Férje olvadó mosollyal olvasta a szakácskönyvet. Kopasz volt. szemüveges, tokája párnásan simult el álla alatt... Minden volt, csak nem férfiideál. De, amikor olyan jól főz, gondolta az asszony és megadó sóhajjal fordult át másik oldalára. Z. Breznav Lilian (New York) 1. Mivel a Magyar Népköztársaság egyre nagyobb barátságban van Ghánával és más afrikai államokkal, egyre több a néger delegáció Budapesten. így történt, hogy egy pesti asszonyka és a delegáció egyik tagja... Egyszóval a külkereskedelmi kapcsolatot a kelleténél szorosabbra fűzték. .. Jónéhány hónap telt el és az asszonyka egyre rémültebben figyelte a napok múlását. Eddig még csak sikerült férje előtt titokban tartania ballépését, de ha a néger-magyar barátság látható jele a világra érkezik és bőrén meglátszik majd, hogy az apa bölcsőjét nem a Tisza mellett ringatták, nos akkor... Rossz rágondolni! Az idő azonban múlt és az aszszonyt beszállították a klinikára, ahol egészséges fiúgyermeknek adott életet. Amikor behozták hozzá a bebugyolált apróságot, reszkető kézzel bontotta ki a pólyát. .. és... egy rózsaszín csecsemő nézett rá. Néhány pillanatig meredten nézte a gyermeket, aztán arcát felszabadult mosoly öntötte el és felkiáltott: — Ügylátszik mégis tisztességes asszony vagyok! 2. Az égben az ügyeletes angyal fogadja az újonnan érkezett fiatal lányt Kikérdezi, hogyan élt a Földön, mit csinált és a lány minden kérdésre válaszol. — És mondd, lányom, tisztán éltél-e egész életedben? — Tisztán. — Sosem vétkeztél? — Sosem. Ártatlanul éltem és jöttem fel ide. Az ügyeletes nézi, nézi, aztán kinyit egy ajtót a háta mögött és beszól: — Hozzatok ki két szárnyat! A fiatal lány elragadtatottan kérdi: — Ez... azt jelenti, hogy angyal leszek? Az ügyeletes megrázza a fejét: — Nem. Liba. 3. — Amíg udvaroltál nekem, — mondja a feleség panaszosan — mindennap hoztál virágot, becéztél. szép szavakat súgtál a fülembe. Amióta összeházasodtunk, ennek vége. Miért? — Egyszerű. — feleli a férj — Láttál már olyan bolondot, aki fut az autóbusz után, amikor már ül rajta? — Nem fogod elhinni . .. de Sophia Lorrent röntgeneztem az előbb . . . BÜSZKE RÖNTGENORIOS
