Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-11-10 / 21. szám
6. Fakutya LEVÉL TÁJÉKOZATLAN MANÓHOZ Kedves Manó, dehogyis haragszom leveléért. Azt írja, hogy hiányolja a Fakutyában, hogy nem kap belőle tiszta képet a világpolitika jelenlegi á’lásáról. Szerencsére, abban a helyzetben vagyunk, hogy teljesen tiszta és világos képünk van a világhelyzetről és így alábbiakban adunk tájékoztatót az Ön számára. Kezdjük Mozkvával, ahol a 22. pártkongresszuson tiszta kép alakult ki arról, hogy ha az 50 megatonos bomba nem repeszti szét a Szovjetuniót és a szűzföldek úgy termékenyülnek meg, ahogy csak igazi szűzföldek tudnak, akkor húsz éven belül ingyen kapnak mindenfélét a szovjet dolgozók, feltéve, ha az albánok visszatérnek arra az útra, amelyről letértek, Enver Hodzsa vezetésével. Isten nem ver bottal, mondja a közmondás, amiből Hruscsov csak az „Enver bottal11 részt ismeri, tekintve, hogy Istennel hadiállapotban van. Mao Csetung azonban szereti megkeverni a dolgokat és amiatt kedved Envert és az albánokat. A pártkongresszuson ennekfolytán eldöntötték, hogy az albánok megátalkodott sztálinisták, akik a szocialista tábor hű fiai és akik a világkommunizmus ellen törnek, híven Lenin és Marx szelleméhez. Ugyanilyen tiszta és világos képet adhatok Önnek, kedves Manó a világ többi problémájáról is. Kongóban és Katangaban most már nyilvánvaló, hogy az ENSz csapatok jelenléte olyan helyzetet teremtett, amely abban az esetben is előállt volna, ha nincsenek ctt csapatok, tehát helyesebb, ha úgy vonják vissza őket, hogy ottmaradnak. Amerikában nagy a felháborodás a szovjet atomrobbantások miatt és Kennedy e nők a legszilárdabban eltökélte, hogyha a szovjet nem hagyja abba a félelmetes megatonbombák felrobbantását, akkor folytatni fogja. A robbantások folytatása pedig, a világ minden népének véleménye szerint, azt jelenti, hogy a Föld légterében növekedni fog a rádióaktivitás, ezt pedig tűrni nem lehet. Éppen ezért, a nyugati lakosság a szovjet atomrobbantások elleni tiltakozásként két hónapig nem iszik majd tejet, nem eszik friss húst, gyümölcsöt, növényi és állati termékeket. Ezáltal remélik, hogy a nyugati lakosság számában olyan méretű csökkenés áll be, mintha a szovjet már' megkezdte volna az atomháborút. Ha erre sem tér észhez a Szovjetúnió, akkor a nyugati hatalmak külügyminiszterei tanácskozást tartanak majd Londonban, úgy, hogy nem ülnek össze, hanem De Gaulle tiltakozik és ezt megvitatják. Vagy azt sem. Az Egyesült Államok éberen figyeli a saját térfelén folyó eseményeket. Dominikában veszélyes a helyzet, lehetséges, hogy a kommunista erők ott új Kubát akarnak csinálni. Amerika rése i áll és közbe fog lépni, azzal az erővel, határozottsággal és diplomácia ravaszsággal, amellyel a kubai helyzetet nem sikerül megoldania. Lehetséges, hogy a világ távolabbi részén bizonyos defenzív magatartást tanúsított az USA az elmúlt rövid idő, összesen tizenhét esztendő alatt, de ami a partjaihoz közel van, az szívügye. Dominika nem lesz kommunisták martaléka, mint Kuba. Ha mégis, akkor ezt az amerikai kormányzat nagyon fogja helyteleníteni. Berlin körül e pillanatban a háborús feszültség enyhült, illetve pontosabban: fokozódott. Hruscsov kijelentette, hogy nem köti határidőhöz a német különszerződés aláírását, ami annyit jelent, hogy vagy már alá írta, vagy most írja alá, vagy később írja alá, de az is lehet, hegy valóban nem köti határidőhöz. A nyugati politikusok most már készen állnak arra, hogy amenynyiben Hruscsov agresszíven lépne fel, akkor ők erre ugyanolyan eszközökkel Ldelnek. Ha Hruscsov csapatokat küld Berlinbe, ők jegyzéket küldenek Moszkvába. Ha Hruscsov elfoglalja Németországot, ők addig fogják bombázni őt jegyzékekkel, míg a készlet tart. Ügy hiszem, sikerült minden kétségét eloszlatnom és most már ugyanolyan tiszta képe van a jelenlegi külpolitikai helyzetről, mint nekem. Tisztelő híve TÁJÉKOZOTT ALADÁR a Fakutya hat. eng. kül politikusa A könnyzacskók MllSOr SZAMARA Merje valaki szidni a magyar munkás kormányt, amely egyben paraszt is. Ebben az évben ajándékműsorokkal lepte meg a külföldön élő magyarokat. Bécsben. Parisban, Brüsszelben, Londonban működnek „kultúrális“ egyesületek, taglétszámuk körülbelül egyenlő az illető városban lévő magyar követségen dolgozók számával. Ezek az egyesületek népszerű magyar énekeseket, versmondókat, színészeket, cigányzenekarokat hoznak ki és előadásokat rendeznek, meghívott közönség előtt. Hát nem kedves ez? Ki ne szeretné meghallgatni Honthy Hannát, Székely Mihályt, Lakatos Sándort és cigányzenekarát, vagy - mint legutóbb — Kellér Dezsőt, a népszerű konferansziét? És kinek szemében nem jelenik meg egy könnycsepp, ha hallja Marica belépőjét, vagy a „Nincs cserepes tanyámat“ vagy Kellért, amint a régi New York kávéházról beszél. És így, az előadásokon jelenlévő követségi tisztviselők büszkén jelenthetik, hogy ismét sikerült két és fél liter könnyet kipréselniük a külföldön élő magyarok szeméből és ez, ugyebár, azt jelenti, hogy szivük a népi demokrácia felé húz és dobog. Semmi közünk a követségi jelentésekhez, amelyek éppenolyan jól kozmetikázottak, mint az otthoni termés és termelés eredmények. Csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy azért, mert valaki elsírja magát egy magyar nóta hallatára, azért az még nem jelenti azt, hogy elfelejti: mi történt és történik Magyarországon. Hogy a „Nincs cserepes tanyám“ idekint egy édesbús, szép magyar nóta, de odahaza eleven valóság. Azért nincs ugyanis cserepes tanya, mert azt beszippantotta a kolhoz. És akármilyen szépeket is beszél Kellér Dezső a New York kávéházról, azt is tudja idekint mindenki, hogy azt bár Hungáriára keresztelték, de valójában Szovjetúnió-nak kellene hívni. És azokban a könnycseppekben, amelyek ezeken a „könnyzacskóműsorokon“ hullanak, — ez a tudat is benne van. JOHN FLETCHER AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ: A diplomácia művészete abban rejlik, hogy addig simogatunk egy kutyát, amíg elkészül számára a szájkosár.
