Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-15 / 2. szám
Fakutya Egy álláskeresés története A LELKIISMERET írta: Zurad Sajan Merhogy, ugye, amikor az ember kigyiitt ebbe a Nyugatba, hát bizony nem folyt tejfeles túró a vízcsapból, hanem meg kellett fogni a munkát, ha az ember boldogulni akart. Mint sokan mások, — azok közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy jobb lesz valami olyan helyet találni, aminek magyar a tulajdonosa, merhát honfitárs mégiscsak a honfitárs, aztán meg a vér nem válik viszkivé. Kaptam egy címet, aki adta, az oda is telefonozott a magyar tulajdonosnak, hogy van itten egy honfitárs, azaz én, akinek kellene valami állás. Mindegy hogy mi, csak meg lehessen belőle élni. Csak jöjjek, mondták, lesz jó ál.'ás, nagy forgalmú vendéglőről van szó. — Felveszem magát. — mondta a tulajdonos, amikor lekezeltünk. Kövér, hadaró, bőbeszédű ember volt, egyszerre öt telefonon beszélt, meg velem is, aki nem vagyok telefon. — Reggel hétkor kezdünk, akkor maga először felseper, kitakarít, az án a konyhán segít tizenegyig, < nn n felmegy az étterembe, megterít, aztán segít a raktárban, felhordja a ládákat, utána a konyhán mosogat, délután kettőig, fél háromtól megpucolja az evőeszközöket, újra kitakarít, aztán segít a konyhán az esti műszaknak a pucolásban és este tíz órakor hazamehet. Ezt elhadarta, én meg hallgattam. Aztán, amikor befejezte, kinéztem az ablakon. Odakint nagy tér volt, a középen szép zöld gyep, meg frissen ásott föld. — Nos, — kérdezte ő — ren !ben van a dolog? — Hát, — mondtam — lenne egy kérdésem. — Mi az? — Hogy odakint a téren milyen a talaj? Remélem, hogy nem agyagos... A jóságos tulaj rámbámult. — Minek tudni azt magának, hogy milyen a téren a talaj? — Hát azért, — feleltem és megfogtam a kilincset — merhogy arra gondoltam, hogy a maradék szabadidőmben vethetnék magának még egy kis vájogot is... BUEK-üdvozletek sokasága érke- 1 zet; címemre, úgy, hogy nem va- I gyök képes annyi újévi kártyát £ szétküldeni. Ezúton köszönöm meg g mindazoknak, akik jókivánságaik! kai felkerestek és egyben kutya. szívem minden melegével viszon- 1 zom jókívánságaikat. | H. Róza előfizetőnk (New York) | Ugye, elhiszi, hogy nagyon jóles- 1 tek sorai? Ha megengedi, ideikta* tóm levelének egy részét: „Volna- egy újabb „Csakcsupa“ ötletem, _amií mondjuk „ADDT OVABB“ nak . neveznék. A játék nagyon egysze. rű és minden Fakutya-olvasó rész- vehet benne, össze kell írni bará- tok, rokonok, ismerő:ök és isme■ retlenek címét, azt beküldeni a " Fakutyához s onnan szé küldeni I minden táján élő ismerőseim ci- 1 jenek nekem 30-35 példányt és én _ azokat magam küldöm szét a világ _ minden táján élő ismerőseim cí_ mére. Nem önzetlenül teszem ezt,- egy pillanatig se higyjék. így sze- retnem elérni, hogy a második szü- letésnapon, már mint hetenként " megjelenő lapot üdvözölhessük a ‘ Fakutyát — sőt, ha lehet előbb is.“ I Eddig a levél és a javaslat. Kö_ szőrijük, kedves H. Róza. Dr. Sz. D. (Coventry) Ezúton is . köszönöm kedves leveleit. Sajnos, Kicsit késve ébredt, mert reggel elfelejtette felhúzni a vekkert. Kiugrott az ágyból és fázósan futott a fürdőszobába. Ma elkésik, bizonyos, hogy elkésik. És a főnök múlt héten közölte vele, hogy ha még egyszer elkésik, akkor jobb, ha be sem jön. Mialatt ruháit kapkodta magára, automatikus mozdulattal nyúlt az éjjeliszekrény felé. Minden este, lefekvés előtt, gondosan összehajtogatva, a kis lámpa mellé tette a lelkiismeretét. Gyerekkora óta megszokta, hogy reggelente, felkapja az éjjeliszekrényről és magához veszi. A lelkiismeret azonban sehol sem volt. Pedig emlékezett rá, hogy este odatette a megszokott helyre... Az idő azonban sürgetett. Felrántotta kabátját és elrohant. Útközben elsodort az autóbusz ajtaja elől két öreg asszonyt és így sikerült befurakodni a kocsiba. Sokan voltak, a kalauz ideoda préselődött az utasok között. Bár a kezében szorongatta a viteldíj at, vala-Coventry-ben oly rövid ideig tar-l tózkodtam, hogy nem volt alkal-f mám felkeresni. Addig is, migl nem sikerül személyesen is talál-1 koznunk, hadd idézzem kedves le-§ vele egy mondatát: „Ma már otttartunk, hogy az ipafai papnak is" Fakutyája van.“ L. N. (London) Remélem megeu | gedi, hogy leközöljem azt a „Csak-g csupát“, amelyet előfizetése meg-; újításával együtt küldött be ne-1 kém: „Felvidító Fakutya, Főváro-sunkban. Fémpénzt félek feladni.Fosztogatnak felebarátaim. Félek" fellázadni: fizetek. Fellebezzek, fá radt fejjel? Függök felemelő fel-kacagásodtól, felismertem függő ségemet. Felajzva figyelem fe!a-_ tíástokat, folyton füstölgetv , fa ; Mórámat félhavonta felcsigázott fegyelemmel fürkészem: fülemülémfelcsengsz?“ -G. Józsefné, (Newcastle on Tyne) Kedves asszonyom, mivel megih- | lette a Csakcsupa és az előfizetési megújítása, ime, nyomtatásban le-1 vele: „Kedves Kutyus! Kíméletesközlésedre kissé késve küldömkrajcáraimat. Kívánom: kapj kilenc kolbászból koszorút kis koba ” kodra kitűnő kaparásodért. Kiváló' (Fa)kutya-iisztelettel. ..“ hogyan nem nyílt szóra a szája és így, amikor leszállt, észrevette, hogy nem váltott jegyet. Fölényesen legyintett, besietett a főnökhöz és közölte, hogy meghalt egy nagynénje, sok pénz maradt utána, az örökösödési ügyben tárgyalt, azért késett. A főnök nagyon kedves volt, leültette, szivarral kínálta és tervei felől kérdezgette. Ő, szinte öntudatlanul, pénzügyi terveket adott elő, amelyekben üzleti tranzakciók szerepeltek és egy konkurrens vállalat teljes tönkretétele. Fél óra múlva, mint a főnök társa hagyta el az irodát. Nyomban taxit hozatott és bankmenedzseréhez hajtatott. Itt elmondta, hogy társa lett a cégnek és emiatt pénzre van szüksége. A menedzser készséggel állt rendelkezésére, nagyobb kölcsönnel. Rögtön megbízást adott néhány részvény vásárlására és amikor elhagyta a bankot, zsebében a kölcsönnel, egy beszélgető csoport mellett elhaladva, kiemelte az egyik férfi zsebéből a pénztárcát. Készpénz volt benne és egy szerelmes levél, amelyet a főnök felesége írt ennek az úrnak. Rögtön felhívta a főnök feleségét, közölte vele, hogy ha nem fizet ennyit, meg ennyit, akkor nyilvánosságra hozza a szerelmes leveleit, amelyeket egy bizonyos úrnak írt. A főnök felesége zokogott és fizetett. Este, amikor új ruhákkal, italokkal megrakodva hazatért, az éjjeliszekrény sarkánál valami fehérséget pillantott meg. A lelkiismerete volt. Valahogyan lecsúszhatott a szekrényke és a fal közé. Micsoda szerencse, gondolta és a lelkiismeretét egyetlen határozott mozdulattal behajította a kandalló lángjai közé. Tudta, hogy érvényesülése ezzel biztosítva van. Török eredetiből fordítót a: Mester Tamás, Isztambul I I ' " ' w !> Társaságbeli úriasszony ♦ II nagy összeköttetésekkel 1 I HÁZASSÁGOKAT | | létrehoz. Feltétlen 1 i diszkréció. \ ’ Érdeklődés levélben L.B.M. í ’ jeligére a londoni kiadóhi- l vatalba. Szeles Péter Melbourne-Mtzffran... ÜZEN A FAKUTYA I
