Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-11-10 / 21. szám

Fakutya 7. Liszt Ferenc születésének 150. évfordulójára emlékeznek szerte a világban muzsiku­sok és zenebarátok. Hangversenyek, méltatások és tanulmányok jel­zik az ünnepi hangulatot s mi sem természetesebb mint, hogy a köztudot­tan muzikális Fakutya sem felejtkezhet el a legendáshírű mesterről. Az olvasó iránti kíméletből ezúttal eltekintünk a Fauszt Szimfón.a részletes elemzésétől s igy csak a mesterrel megesett néhány anekdotát elevenítünk fel. * A már féltve tisztelt és retteget Liszt, ha csak tehette, elment kor­társ zeneszerzők müveinek előadására. A weimari operaházhan történt, hogy Liszt egy előadást kalapban ült végig s a széles karimájú fejfedő, időnként leemelte fejéről. Barátai megkérdezték, miért teszi ezt. — Öli, — válaszolt Liszt — én udvarias ember vagyok s régi isme­rőseimet mindig kalapemeléssel köszöntőm. * Wagner Bichaid igen önhitt ember volt. Tisztán látta képességeit s nem is rejtette véka alá, hogy zseniális zeneszerzőnek tartja magát. Egy este, sétájuk befejeztével, Liszt hazakisérte Wagnert, aki elgondol­kozva állt meg a kapu előtt. — Tudod — mondta — ha meghalok, tábla jelzi majd emlékemet e házon. . — Hogyne, — riposztozott Liszt — a következő szöveggel: Albérleti szoba kiadó. * Nagy kegynek számított, ha valakit Liszt tanítványul fogadott. So­kan próbálkoztak a mester közelébe férkőzni, de csak keveseknek sike­rült.. Történt egyszer, hogy egy tekintélyes és vagyonos budai polgár fejébe vette; lányából zongoraművészt farag, mégpedig Liszt segítsé­gével. Fel is kereste a Pesten időző Lisztet fogadójában és meghallga­tást kért tőle, kislánya számára. A mester hosszas könyörgésre végülis kapitulált és meghallgatta a „csodagyerek“ játékát. Amikor az utolsó akkord is elhangzott, Liszt odalépett a lánykához és homlokon csókolta. Az apával örömében madarat lehete.t volna fogatni. Az nnal kérdésekkel ostromolta Lisztet: nagyon tehetséges-e a gyerek? Elvállalná-e tanítását? Egye, sokra viszi majd? — Uram, — hangzott a jóindulatú válasz — ne tanítássá gyermekét. Nem érdemes, tehetségtelen szegény. — De hiszen mester homlokon csókolta! — sopánkodott az apa. — En igen, — felelte Liszt — de a múzsa nem. (By) .VAVJW^A’JVJVAWW/JV.'AW/.WJW^W.VAW/AV A MEGOLDÁS Elmondanád mégegyszer, mert az előbb nem érteltem egy szót sem... KUTASI KON ÁCS LAJOS: VAN EGY BIZTOS RECEPTEM A dolog úgy kezdődött, hogy hétfőn találkoztam egyik bará­tommal, aki azt mondta: Ha-ha­­hapci... Igen. A képembe tüsz­­szentett. Ijedten néztem rá, ép­pen csak fogadtam „köszönését“ s már rohantam is tovább. Ne­hogy elkapjam tőle a ha-ha­­hapci-t... Hál’ Istennek rend­kívül szívós erős szervezetem van s azért... ha-ha-hapci... Mégis elkaptam. Reggel arra ébredtem, hogy ha-ha ha-hapci... Először azt hittem: megfáztam. Hamarosan átláttam, hogy ez lehetetlen, hisz nem jártam hóban mezétláb (ami Säo Pauloban különben is abszurdum), nem ittam jégbehű­­tött... ha-ha-ha-hapci. Tehát^ semmi nyomós, komoly okom!» arra, hogy megfázzam. Ellenben |I az én kedves barátom nyílván... í ha-ha-hapci... átadta nekem a ... ha-ha-ha-hapci... £ Öt zsebkendővel felfegyverkez-1| ve indultam el aznap s az autó­buszon valóságos pánikot keltet­tem a percenkinti... ha-ha-ha­­hapci-val. A következő reggel;, köhögni kezdtem s teljesen el- í vesztettem a hangom. Csak sut-5 togni tudtam a szavakat, mintha Ij édes titkokat kívánnék közölni !■ a világgal. S ettől kezdve.. ha-ha-ha­­hapci. .. minden barátom és is­merősöm ajánlott valami csal­hatatlan, jól bevált, abszolút biztos receptet, melyeket... ha­­ha-hapci. .. ezennel tovább adck. Egyik azt tanácsolta, vegyek forró láb vizet. A másik lénye­gesen nagyobb fantáziával va­riálta e módszert: a jobb lábai­­mat tegyem forró, a bal lába­mat hideg vízbe. Ennek hallatá­ra valaki megjegyezte, hogy az újabb termonukleáris kutatások eredményei igazolják: ez az el­járás csak akkor eredményes... ha-ha-ha-hapci... az ember a lábvizeket perceként váltogatja. Feleségem is csalhatatlan mód­szerrel rukkolt ki, melyet egyik oldalági őse sikerrel alkalmazott a Bach-korszakban: hagymát kell összekeverni mézzel és cu­korral és szemlehúnyva lenyelni. Valaki azt tanácsolta: szagoljak szalmiákot. Más tojássárgájába kevert pókhálót javasolt. Egy kedves hölgyismerősöm, amellett kardoskodott, hogy a legbizto­sabb szer a disznózsír porcukor­ral és petróleummal. De közben hidegvizes borogatást kell rakni a bal csuklóra, hét és félpercen­­kint. A hasznos kipróbált és abszo­lút bevált receptek között szere­pelt még mézes terma szagolá­sa, gépolaj málnaszörppel, for­ralt bor apró veres paprikákkal, magyar borssal, vöröshagyma­héjjal, s természetesen többféle injekció, kanalas orvosság és pi­rula, melyek úgy elvágják a ... ha-ha-ha-hapci-t, igen, úgy mint a pinty! S én, mert jó beteg vagyok, mindent elkövettem egészségem érdekében. Hölgyeim és Uraim! Kedves .V.V.W.V^WWJ'.V.V.V.W 'I KÖNNYŰ AZT í MONDANI... í Kapaszkodj szépen anyu szoknyájába, kisfiam... emberiség! Csak több kipróbált, biztos receptet ne! Mert a gyom­romban szörnyű forradalom tört ki, lábam reumás lett, két karom nem tudom mozgatni az injek­cióktól, sőt — ülni se tudok. Sem enni sem inni nem tudok már, mert bármit veszek a számba, olyan, mintha sózott pókhálóval kevert gépolajjal vegyített faké­reg lenne. Viszont a ... ha-ha-ha-hapci ... viszont. Igen. Mindenesetre, ha Önök közül bárkinek ilyen. . ha-ha-ha-hap­­ci.. lenne, csak forduljon hoz­zám bizalommal. Tudok abszo­lút biztos, kipróbált és bevált re­cepteket. A feleségem oldalági őse a Bach-korszakban, például egyszer ... ha-ha-ha-hapci...

Next

/
Thumbnails
Contents