Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-25 / 20. szám
Fakutya 5. írja: Mgittarius liéla II. -Éleiigenlő, erős fizikumú, gyakorlati ember. Tárgyilagosságra törekvő, nyílt és családszerető. Haitgitliilaihaii és etilbe tekre, eseményekre reagálásába ;t kissé imimlzlv, de általában meggondolt és nehézkes. Jól koncentrál és szakmai hozzáértésével kapcsolatban hajlik a túlzott önbizalomra. ötletes és tehetséges „kigondoló“, a végrehajtásban már kisebb az öröme. Ipari foglalkozása van, valamilyen nehézkes szerszámmal, amelyet könnyed biztonsággal kezel. Szeret olvasni és nagy híve tréfának, evés ivá-mák. Makacs', szeret vitatkozni. Türelme lensere, időnkénti szertelensége altból adúd.k, hogy többnek akar mutatkozni, mint amennyi. Ügyelnie kell érzékiségére, amelynek könnyen rabja lehet. * SAGITTARIUS MESTER szabarfcágáról visszaérkezett és lapunk logközekbbi számától kezdve ismét folyta'ja érdekes grafológ ai cikksorozatát. * ANALÍZISEK DIJA: lapban közölve I ü.S. dollár, külön levélben ’ l'.S. dollár, vagy az annak megfelelő összeg. Ritka jó vétel Forgalmas délután volt. Az antikváriumban egymás mellett álltak az érdeklődők, egyetemi hallgatók, idősebb könyvgyűjtők, tudálékosarcú unaíkozók. A kiszolgálók egykedvűen adták meg a kért felvilágosításokat és időnként becsomagoltak néhány könyve', amíg a vevő a pénztárhoz ment fizetni. Mennyibe kerül ez a trilóg a? kérdezte az egyik kiszo'gálótól egy magas fiatalember. Az megnézte a háromkötetes történelmi mű első kötetét és már mond a is az árat: — 80 dollár. Sok. Nagyon sok. A kiszolgáló vállatvont. Szabott árak vannak, fejezte ki ez a mozdulat. A fiatalember nézegette a könyveket, lapozgat a, látszott rajta, hogy nagyon szeretné megvenni. Olcsóbban nem lehet? kérdezte. Nem. .. Sajnos, nem. — Véletlenül ismerem a főnököt, mondta hirtelen a fiatalember és az üzlet mélye felé intett, ahol üvegkalitkában ült a főnök. — Megpróbálok beszélni vele... Azzal fogta a három könyvet és határozott léptekkel az elkeríted iroda felé tartott. A kiszolgáló követte tekintetével. Az üvegablakon át látta, hogy beszél a főnökkei, aztán néhány perc múlva a fia’alember már jött is kifelé. A könyvek nem voltak nála. — Sajnálom, — vetette oda távozás közben a kiszolgálónak — nem tudtunk megegyezni. . . Ezzel kiment az üzletből. A kiszolgáló utána zkait szólni, hogy hová tette a könyveket, de a főnöki fülke ajtajában megjelent a főnök. Kezében volt a három kötet. A kiszolgáló odasietett, hogy elvegye tőle. A főnök átnyújtotta a könyveket és közben elégedetten mondta: — Ritka jó vétel volt. . . És a kiszolgáló csodálkozó pillantására hozzátette: Húsz dollárt adtam neki ezért a háremkötetes ritkaságér?, amit I ga’ább 80 dollárért fogunk eladni. .. T. L. (New. York) HALADÓ INDIÁN Sajnos, a férjem szeret haladni a korral. . . NASZÜTON — Drágám, — mondja az ifjú férj a nászéjszaka után — most, hogy összeházasodtunk, megengeded ugye, hogy felhívjam figyelmed-). néhány fogyatékosságodra? — Felesleges. — feleli az ifjú hitves. — Tisztában vagyok velük. . . Ezek azok a fogyatékosságok, amelyek miatt nem kaphattam jobb férjet. . . Múltkoriban társaságban voltam és egy idős törvényszéki bíró is jelen volt. Bírósági történeteket mesélt, amelyek közül, úgy hiszem, a Fakutya hasábjaira illik annak a vidám akasztásnak története, amelyet az idős bíró elmondott. — Rablógyilkosság miatt ítéltük halálra az illetőt — mesélte a bíró. — Egész tárgyalás alatt rendkívül cinikusan viselkedett és arcizma sem rándult. amikor kihirdettük az íté’etet. A kivégzés előtti napon az ügyész megkérdezte tőle, hogy mi az utolsó k ívánsága? — Szeretnék megtanulni angolul. — felelte. —- Erre nincs már idő. — mondta az ügyész. — Úgy? — kérdezte az elítélt. — Miért nincs? Mikor kezdődik az akasztás? — Holnap hajnalban. — Lehetetlen! — kiáltott fe! erre. — Hajnalban? A koránkelés a halálom. Reggel azzal ébredt: —- Nem lehetne elhalasztani a dolgot? Éjjel rosszul aludtam és elfeküdtem a nyakamat. Mivel az eset vidéken történt és az akasztás színhelye messze volt a börtöntől, Kozarek hóhér és két fegyőr kísérte gyalog. Útközben eleredt az eső. Az elitéit erre nevetni kezdett. Mit nevet? — kérdezte Kozarek. Azt. — felelte az, — hogy nekem még csak hagyján, de magának vissza is kell mennie ebben a pocsék időben. Amikor fellépett az akasztófa alatti dobogóra, rosszalóan csóválta meg a fejét: — Micsoda rozoga alkotmány. .. Ezen életveszélyes állni. .. Hidegvére és szemtelen udvariassága az utolsó percig nem hagyta el. Amikor nyakán volt már a kötél, leszólt a fegyőröknek: — A mielőbbi viszontlátásra. .. És hátraszólt Kozarekhez: — Ugye, megbocsájtja, hogy hátat fordítok magának. .. Ha valaha szobrot kívánnak állítani az „akasztófa humoristának“, őt ajánlom modellül... (Beküldte: Hórkay, Bonn) • I I Sajnálom, de a pénztárcámat a regi ruhámban felejtenem. . . Akasztófa humor
