Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-25 / 20. szám
0. Fakutya (Folytatás a 3. oldalról) LAJOS, A KISEGÍTŐ SZELLEM szeánszok, Napoleon roppant népszerű ezeken. — Szóval megtenné, hogy ma este elmegy helyettem? — Tessék? Lajos nem akart hinni lelki füleinek, amelyek pedig sokkal élesebbek voltak, mint annakidején a testiek. — Semmi az egész, — mondta Napoleon rábeszélő hangon —• bemegy az ügyeletes szobába és amikor kigyullad a lámpa, hogy engem hívnak lentről, egyszerűen maga megy helyettem... — Kérem, én igazán szívesen. . . — kezdte Lajos, kissé akadozva, — de.. . engem sohasem idéz lentről senki... nincs gyakorlatom az ilyesmiben, még el találnám rontani a reputációt .. . — Elég! — A császár hangja vágott, mint a penge. — Pofa be! Bemégy az ügyeletes szobába és helyettesítesz... Ez a parancs! — Igenis! — mondta ijedten Lajos és kihúzta magát, úgy, hogy kis madármelle kidomborodott. Napóleon leereszkedően veregette meg a vállát és már szállt is a folyosó másik vége felé. Ez is csak velem fordulhat elő, dünnyögte magában Lajos. Másoknak rendes beosztásuk van, tudják, hogy minden este idézni fogják őket, én pedig... tessék, kisegítő szellem lettem, szép kis karrier, mondhatom. Csendesen beült az ügyeletes szoba pamlagára. Éppen a „Néró“ feliratú lámpa gyulladt ki. Az egyik fotelből felemelkedett egy zömök, tógába öltözött férfi, tömpe ujjakkal és kissé szétlapított orral. Eddig a legnagyobb nyugalommal olvasott valamit. most hirtelen vicsorogni kezdett, artikulátlan hangokat hallatott és levetette magát a mélységbe. Lajos egy pillantást vetett a hátrahagyott könyvre: Az volt a címe: TŰZRENDÉSZETI SZABÁLYZAT. Alig maradt ideje arra, hogy körülnézzen, mert hirtelen kigyulladt a lámpa: NAPOLEON. Lajos az ajtóhoz lépett és levetette magát a kék mélységbe. A repülés maga nem volt újság számára. Minden este, lefekvés előtt, dvégezte a maga egészségügyi repülését, amely azokat a sétákat helyettesítette, amelyeket odahaza tett meg, vacsora után, a városliget fái között. Másodpercek alatt lent volt a kijelölt helyen. Benézett az ablakon. A kerek asztal körül vagy heten ültek, komoly férfiak. Lajos átsuhant a bezárt ablakon. Kissé elfáradt. Beleült az egyik karosszékbe, amely a szoba sarkában állt, üresen. Egy kecskeszakállas férfi mé’y, szerinte túlvilági hangon ezt mondta: —- Hívunk téged, Napóleon, add meg nekünk a jelet, hogy itt vagy... Lajos a karosszékből átsuhant az asztal mellé és meglökte azt. —• Ha te vagy Napóleon, kopogj kettőt, ha másvalaki vagy, kopogj egyet. — mondta a kecskeszakállas. Finom kis dolog a hazugság, gondolta kesernyésen Lajos, de azért kettőt koppantott. — Uraim, — mondta izgatottan a kecskeszakállas — itt van... itt van a Császár. Most eldönthetjük végre a vitát, amely oly sok vihart kavart közöttünk... Ön 1805-ben, az ulmi csatában elfogta Mack tábornokot... Mi az ön véleménye erről a győzelemről? Lajos tisztán hallott minden szót, de nem fogta fel értelmüket. A szeánsz vezetője úgylátszik hozzászokott ahhoz, hogy a szellemeknek mindent többször kell elismételni, mert lassan, tagolva folytatta: — Ulmi csata... Mack... Ulmi csata... Mack... Lajos agyában hirtelen világosság gyulladt. Miért küldte le Napoleon maga helyett őt, kisegítőnek? Azért, mert kártyázni ment. Nyilvánvaló, hogy annakidején, földi életében is szenvedélyes kártyás volt. Ezek itt most egy bizonyos ulti-csatáról akarnak tőle bővebbet tudni. Mindegy, hogy az ultit „ulmi“-nak mondják. A nyelv állandóan változik. .. Biztosan volt Napóleonnak egy olyan ulticsatája, amelyben makk volt az adu és amilyen szerencséje volt, elfogta a makkot és győzött. .. Megbillentette az asztalt és kopogtatni kezdett. A szeánsz résztvevői feszülten figyeltek és jegyezték a koppantásokat. A szakállas fennhangon olvasta az üzenetet: „Nem volt könnyű, mert a lapjárás ellenem volt, de sikerült.“ — Ki segített önnek a győzelemben? — kérdezte a szakállas, szemmelláthatólag értetlenül állván szembe az üzenettel. Lajos akkor már elhatározta, hogy egyik saját nagy kártyacsatáját fogja elmondani, így hát habozás nélkül válaszolta: — A Brausznyik. — Az ki volt? Hadsegéd? Tábornok?- Bádogos. — kopogta vissza Lajos. A szeánsz résztvévői összenéztek. Úgylátszik, . uraim, — mondta izgatottságtól remegő hangon a kecskeszakáll — hogy a világtörténelem eleddig ismeretlen mozzanatának titkai tárulnak fel előttünk. Ismét túlvilágira öblösítette hangját: — Mit csinált ez a bizonyos Brausznyik? TARTÓS NYAK — Esőcsatornát, vízvezetékszerelést, meg más ilyen munkát. — adta meg a precíz választ Lajos. — Ezenkívül tudott fésűn nótákat fújni, selyempapír segítségével. A szakáll sebesen jegyzett. Valamiféle udvari mindenes lehetett a császár mellett, súgta oda baloldali szomszédjának. — Az ő segítségével fogta el Felséged Mackót? — kérdezte aztán. — Tulajdonképpen nem makk volt hanem tök. — kopogta le Lajos aki elhatározta, hogy a kártyacsata leírásában ragaszkodik az igazsághoz. Már emelte is az asztalt, hogy továbbkopogja: kiosztva kapott egy zöld ászt, piros tízest és felsőt és tök hetest, amikor valaki megragadta a vállát. Az ügyeletes szellem lebegett mellette és villámló szemekkel intett, hogy azonnal hagyja el a helyiséget... Szótlanul suhantak át a falon, fel, fel, a kék magasságok felé... — Én igazán csak jót akartam. .. — mondta vékony kis hangon Lajos, de kísérője rászólt. hogy büntetésből a következő 1425 évben minden este meg kell jelennie valamilyen szeánszon. Így tegyen az ember szívességeket, sóhajtotta Lajos, a kisegítő szellem és bánatosan bement a kártyaszobába, hogy kibiceljen Napóleonnak. Odalent pedig, a Földön, két nap múlva feltűnést keltő cikk jelent meg egy történelemtudományi folyóiratban. A cikk írója biztos adatokra hivatkozva közölte, hogy 1805 október 19.én, az ulmi csatában Napóleonnal szemben nem Mack tábornok állt, amint azt az eddigi történetírók állítják, hanem egy Toeck nevű osztrák generális, akit Napóleon sajátkezűleg fogott el egy Brausznyik nevű bádogos segítségével. ÉGY IS FEL LEHET FOGNI Napokban az autóbuszon végighallgattam két teenager lány beszélgetését. A következő párbeszédet megjegyeztem: — Mit gondolsz, kérdezte az egyik — mi a jobb: hosszú jegyesség, vagy rövid? Hosszú! — vágta rá habozás nélkül a másik. — Minél hosszabb ideig jártok jegyben, annál kevesebb idő jut a házasságra. Az Indonéziában megjelenő Bangkok Herald rajza. (Beküldte: Szertseyné, Hamburg)
