Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-10 / 19. szám
8. Fakutya 1. Lehár Ferenc hosszú-sorozatos sikerei közt régebben akadt lanyhán fogadott színdarab is, sőt az első világsikert, a „Drótostót‘-ot, bukás is előzte meg. Igaz, hogy új formájában évekkel később ezt is nagy tetszéssé. fogadta a közönség. Volt egy házvezetőnője, egy í meglett korú derék és őszinte sszony, aki megszokta neki Hiendani, hogy „mit beszél a i ép“ a p;emier után, Lehár mosolyogva kérte az ; sszonyt: — Mondja csak e! az igazat, de azért úgy, hogy ne nagyon 1 ijjon. A házvezetőnő a legközeleb- 1 i alkalommal megint kikérdezte egyik-másik szomszédot, még KÜLFÖLDIEK Egy tengerparti kávéházban ketten ülnek két külön asztalnál, háttal' egymásnak. Odamegy a pincér az egyikhez, aki ezt mondja neki: — Un bock, s’il vous piait. Et les journaux de Paris. — Oui, monsieur* — mondja a pincér és a másik úrhoz lép. Az így szól: — Bring me a glass of punch and the Daily Telegraph. — Very well, sir —■ mondja a pincér és bemegy a konyhába a kért italokért. Ekkor az egyik férfi hátrafordul és meglátja a másikat. Földerül az arca. — Szervusz, Somogyi! kiáltja vígan. — Szervusz, Remete! mondja boldogan a másik. A pincér leteszi elébük a rendelt italokat és elmenőben viszszaszól: — Nyugodtan rendelhettek volna magyarul is! a sarki fűszerest is. Reggel pedig, amikor a kávét beadta, egy szót se szólt. Lehár kérdőn nézett az aszszonyra, aztán pedig faggatni kezdte: — No, meséljen már, mit szólnak hozzá? Az asszony az asztalra mutatott és igy felelt: — Hát nem tátja milyen kalácsot adtam a kávéhoz? Bukta! 2. Van Lehámak egy jellemző kis története arról, hogy milyen apró véletlenek irányítják az ember sorsát néha-napján. Egészen fiatal ember volt még, tudta, hogy egy intelligens vidéki város zeneiskolájában tanári állás üresedik meg, ahol „az ember egész életét nyugalmasan eltölthetné“. Csakhogy ptrsze Lehámak is protekcióra volt még akkor szüksége. Valóban sikerült Brahnrtól egy névjegyet szereznie. Lehár terve azonban megb tkott. — Nem mertem odaadni a névjegyet — mondotta sok évvel később — mert fé tem, hogy nem adják vissza. Ma is őrzöm. 3. Már ismert és ünnepelt zeneszerző volt Lehár, amikor Belgiumban tartózkodva Bruxellesből Antwerpenbe kellett utaznia, hogy a Víg Özvegyet dirigálja bemutató előadásán, A megbeszélt időnél előbb élt Antwerpenbe, mert egyik barátja autón vitte oda. Mint tapintatos ember nem akarta fölforgatni az előre megállapított programmot. Annál kevésbé, mert a pályaudvarra érkezve mindjárt látta, hogy küldöttség várja a perronon és annak tekintélyes külsejű vezetője javában biflázza az üdvözlő beszédet egy hosszú papirosról. Lehár tehát meghúzódott a harmadosztályú váróteremben, amelynek ablakából ész evéte • nül figyelhette a terepet. Mikor aztán a vonat begördült — beszélte Lehár — kisomfordáltam a váróteremből és hátúi fölszállva vonatra, szabályosan megérkeztem... így vált faktummá, hogy mint érkező notabilitást, saját magamat vártam, az ünnepélyes fogadtatásra. NÁSZÚT A JAVÁBÓL Minek poggyász? Egy hétig ki se mozdulunk a szobából. FRANCIAORSZÁGI KAR IKATÚ RAM Ü VÉSZÜNKTŐL BÖLCSESSÉGEK, KÁVÉS KANÁLLAL Miért nem 18 éves korunkban állunk az élet legnehezebb kérdései előtt, amikor a legbölcsebbek vagyunk? * A takarékos asszony villamoson megy nercbundát vásárolni. * A tisztességes gazdag-ember minden évben egyszer meglátogatja szüleit a szegényházban. * Jólnevelt gyerek gratulál a Mikulásnak a nevenapjához. Lehár Ferenc kis kalandjai
