Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-10 / 19. szám
Fakutya 5. PALOTTA EMHECHT MIKLÓS: JÁTSSZUNK PARÓDIÁT! „Egy ablaktisztító leesett a létráról“ (Újsághír) Hogyan írná ezt meg — Ápríly Lajos: MÁRCIUSI ABLAKMOSÁS A ronggyal a kézben most fürge-merészen a létra fokára vidáman feláll. Korhadt, de száraz és régi e támasz, mely égremeredve, ringva megáll. Ámde a létra roppan alatta és hullik a mélybe! Nincs menedék! Hullik a kőre, a kőtemetőbe. . . — Szörnyű, oly szörnyű, oly szörnyű e kép! Edgar Allan Poe: HOL-ÓH, A LÉTRA? Szörnyű, ködös délelőttön állt a létra lenn a földön; megasbanyúlott a szára, ködbeveszve szertelen. Fenn egy ember ingolt rajta és az ablakot kaparta, egyre, újra megvakarta. . . S várt a végzet odalenn. . . A létrafok egyet roppant... Felsikoltott élesen... —Nem tisztít már sohasem! Dante Alighieri: LÉTRA — SZÍNJÁTÉK A város utcájának egyik felén egy fiatalember állott s az ablakot mosta az ingó létra keskeny tetején. Es megmozdult a létra — bár ö sejtette már, hogy rá mi vár... — Es a létra alján csendesen várta őt a mosolygó Halál. . Victor Hugo: létra a guillotine alatt „A Notre Dame sötétlö királyi korok mélyéből figyelte a tragédiát. A guillotine vértől piroslott és meg kellett mosni, mert a többezeréves tradíció nem engedte, hogy az újabb áldozatokat mások vérével szennyezzék be. Kvaz Im Otto vállalkozott arra, hogy a lehetetlennek tűnő feladatot megoldja. Saját hátára állította a létrát és így közelítette meg a csillogó pengét, amely a Bastille-on átszűrődő lila napsugarakban ugyanúgy ragyogott, mint az a keresztesháborúból ideszármazott muzulmán váza, amely jelenleg Jean Pierre de Le Tolt, köztársasági, ám királypárti érzelmű városi hivatalnok másfélbarokk stílusban épült kredencének bal alsó sarkában leiedzett, a Hue Chala F.intuh 13. szám alatt. A kikötőben most rakták , ki napbarnított szingalézek a friss osztrigát és datolyát s a trópusok részegítő illata töltötte be egy pillanatra a Palais de Mue .Tyuerke tágas termeit, ahol csendesen köliécseltek a Nemzet Halhatatlanjai, valódi jonathánnal bevont öböltelen karosszékükben. Már-már elérte, de ebben a pillanatban a dombos hát Jacobinus párti balszárnya leszakadt és a Notre Dame megcsóválta felhős homlokát. Aratott a halál...“ (Folytatás a következő hasábon) Babits Mihály: AZ ABLAKMOSÓ — AZ ÖBLÖS VELENCÉBEN Arany János: A zsibongó piacon, amelyen ücsörögtem, Egy mór ablakmosó élt egyszer nagyvígun. (öli, jobb mosó, mint én valaha lehettem! Mosott mosolygva és tudia, hogy hogyan. Tudta, hogy hogyan. De nem tudta, hogy a fokok Elvástak réges-régen és, hogy oly hamar Visszatér a földre, hol az imént ballagott. . . — De tisztítani kell, mert mindent kosz takar! Nem, még nem tudta, mi lesz s az esti fröccsre gondolt. Létrafok reccsent, míg a melegvízben pancsolt; Látván a sok jiort az ablak párkányzatán. Csendes alkonyon leesett a pacni piacra. Az angyaloknak — fenn, elborult az arca S új ablakmosók indultak az Adrián. CSALÁDI LÉTRA Csendes reggel borult némán a tanyára, mikor János indult a magas padlásra. Ferdén állt a létra, nekidölt a falnak. Tetején volt János, fején ült egy kalpag. Mosta le az ereszt, hol a piszok terem, amikor a létra eltörött hirtelen. — Az ember nem mozdult, csak a létra ment el s lenn elfeküdt János, hosszan elnyúlt testtel. . . . Es már réges-régen ott alussza álmát, hol a kukac őriz minden létrát s járdát. TEENAGER SÓHAJ — Belőled teljesen hiányzik a romantika, Jenő. . . BETÖRÉS UTÁN Mégis azt hiszem itt lenne az ideje, hogy legalább egyikünk megtanuljon autót vezetni.
