Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-10 / 19. szám
Fakutya EZ A BÖKKENŐ! — Te mikor ismerted meg a feleségedet? — Csak pár hete. — De hiszen már két éve házas vagy! — Épp ez a baj! ÜZLETI SZELLEM Egy kanadai magyar összetársul egy másikkal és csinálnak egy pénzkölcsönző vállalkozást. Az üzlethelyiségre rendelnek egy neonfeliratot, amely ezt hirdeti: KÖLCSÖN HÁZAKRA Néhány hónap múlva az üzlet bedöglik. A társ kiválik és helyébe sikerül találni egy másikat. Ez azonban építészeti vállalatot akar nyitni, amely főként házak renoválásával foglalkozik. — Rendben van, — mondja erre az eredeti tulajdonos, — de mi lesz ezzel a gyönyörű neonfelirattal? — Ezt felhasználjuk. — jelenti ki az új társ. — Csak egy betűt kell kicserélni és remek hirdetés lesz a háztatarozási vállalat számára. Mi ez az egy betű? Ha nem jön rá, lapozzon át a 10. oldalra, ott megtudja. — Parancsol uram? —kérdi a csnos pincérnő az éppen helyetfoglaló vendégtől. — Két lágytojást és egy jó szót — feleli a vendég. Majd kisvártatva, mikor a pincérnő meghozza a tojásokat: — És a jó szó? — Ne egye meg uram a tojásokat, már nem frissek. EZT A TÉSZTÁT! Egy amerikai leves ész!agyár azzal az ötlettel lepte meg a házia zszonyokat, hogy a tészta'ormát hires filmcsillagok és politikusok feje után mintázták. ízlés dolga! Ha Brigitte Bardot-t látom a levesben úszni, rögtön megjön rá az étvágyam, de menten el is megy, ha feltűnik mellette Hruscsov. EGY LONDONI KÉPTÁRBAN Ha az ember szemmeltartja a nézőket, akkor nem tűnhet el semmi... Miért éppen Máltába? Két csomag van a hónom alatt, amikor beleütközöm Lumiczkibe. „Hová, hová?“ kérdi és elállja utamat. Mondom: napfényre vágyom, megyek Máltába. „Máltába?“ mondja olyan hangon, mintha azt mondtam volna, hogy az állatkerti akváriumban vettem ki egy medencét, közös háztartásban egy nílusi krokodilussal. Igen, mondom, Máltába. „Te meg vagy őrülve!“ rikoltja, hogy megáll a forgalom. „Miért éppen Máltába? Utazz Olaszországba, ott volt tavaly egy unokanővérem. Pricchalamozában, délen van. tenger, Olaszország olcsó, odamenj, ha van egy kis sütnivalód.“ Rohannom kell, hát ráhagyom, odamegyek, abba a kimondhatatlanba... Hazaérek végre, ledobom a csomagokat, cseng a telefon. Miskeiné. Mivan, mivan, ezer éve nem hallott rólam... Utazom, mondom. „Hová?“ kérdi egy vizsgálóbíró szigorúságával. „Remélem nem Olaszországba?“ Nem, nyugtatom meg, Máltába. „Micsoda? Máltába? Miért éppen Máltába? Maga nem normális.“ Ezt beva'lom. „Idefigyeljen, Elek“ kiáltja, hogy zúg a membrán, „maguknak Telepisció de Szaffaládéba kell menniük. Tudja hol van az? Spanyolország. Bűbájos hely, van ott egy kis halászcsónak, amit szardínia-füstölővé képeztek ki...“ Utálom a halászokat, a halszagot, a füstölőket. De nem merem mondani, mert Miskeiné ellentmondást nem tűrő hangon közli velem: „Holnap feljövök és megírjuk a levelet a telepseioi szállodásnak...“ Tíz perc nyugalmam van, akkor jönnek Ordoványiék. „Mi? Hová? Miért épp Máltába? Eszednél vagy?“ így a férfi. „Maga tréfál, Elek, ugye, tréfál? Miért épp Máltába? Hogy lehet oda menni?“ így a nő. Mondént: esszémnél vagyok és Máltába hajón, vagy repülőn lehet menni. Egyszerre kezdenek beszélni. A férfi Ausztriát ajánlja, Schneidersputzban, a tiroli Alpok délszaki lejtőjén van egy faház, tíz kanárival, olyan a levegő, hogy harapni lehet, oda kell menni, az az egyetlen hely. ahol az októbert el lehet tölteni. Az asszony lehurrogja. „Hülye vagy...“ (Ezt a férjének mond - ja). „Ne hallgasson rá, Elek!“ (Ezt nekem.) Menjen el Hüffni am Sprottniba, angyali hely, minden évben ott októberei a barátnőm és a férje, Svájc, hegyek, fenyves, azúrkék ég... Az kell magának“. Egész este arról beszélnek, hogy mi kell nekem. Már belemennének Svédországba- is, ott, a Jörgörköp hegység völgyében, van egy hely, amihez fogható nincs, októberben különösen. . . Másnap kapok egy csomó telefont. Mindegyik azzal kezdődik: „Hallom, utaztok...“ És a következő mondat: „Miért éppen Máltába?“ És ezután, be sem várva makogásomat, már jön is a tanács, ellentmondást nem tűrően, hogy hová kell nekem mennem.. . Most itt ülök Máltán, előttem egy csomó képes levelezőlap, amelyeket részben Telepiscióból. másrészt Schneiderputzból és Hüffni am Sprottniból szereztem be. Remélem, nem fogják észrevenni a bélyegen a máltai bélyegzőt, mert akkor egy életre beszüntetik velem a barátságot, amiért oda mertem menni szabadságra, ahová én akartam és nem oda, ahová ők küldtek. V. A. MARGITKÁNK ÚJRA REMEKEL Kis kedvencünk, Margitka felf zalad egyik barátnőjéhez, aki éppen öltözködik. — Hová, hová? — kérdi Margitka, előkelő orrhang án. — Rohanok, hogy le ne késsem a „Figaro házasságát.“ — Ugyan, kérlek, — mondja erre felhúzott szemöldökkel Margitka — csak nem mégy oda személyesen? Kü'dj neki egy táviratot, hogy gratulálsz a házasságához. .. BOCSOFELLÉPÉS A tenorista búcsúfellépésére készül, mert átszerződött egy másik város színházához. Az, előadás végén a közönség közül többen kiáltozni kezdenek: — Ne menjen el. . . Maradjon itt. . . A művész meghatva és büszkén mondja az igazgatónak: — Látja, igy szeretnek itt engem. .. — Tévedés, művész úr. — mondja egykedvűen az igazgató — Nem az itteniek kiabálnak, hanem azok, akik abból a városból jöttek át, ahová átszerződött.. .
