Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1961-08-10 / 15. szám

8. Fakutya ERRE A FÉRJRE IGAZÁN NEM LEHET PANASZ! Végülís belátta az uram, hogy kell már nekem végre egy új kabát. . . EGY AJÁNDÉK TÖRTÉNETE BAJ VAN A FORGATÓKÖNYV£KKEL Az egyik hollywoodi filmrende­ző így panaszkodik a másiknak: — Rémes, mennyire romlanak a forgatókönyvek. A legutolsó olyan szörnyű volt, hogy kénytelen vol­tam a második részt teljesen átí­ratni, mielőtt végleg elutasíthat­tam volna. A FŐTITKÁR ARCA Az egyik budapesti állami válla­latnál dolgozik egy „elvtársnő“, aki, hogy polgári származását fe­ledtesse, állandóan rajongó elra­­gadtatottsággal beszél a pártról és a pártvezetőkről. — Tudjátok, — újságolja egy nap az irodában — ha becsukom a sze­mem, akkor is tisztán látom ma­gam előtt Hruscsov elvtárs arcát. Mire az egyik kollega félhango­san ennyit mond: Tökéletesen megértem. . . Csu­kott szemmel sokkal elviselhe­tőbb. .. SKÓT MENYECSKE A skót leány férjhez megy. Az esküvő előtti reggelen felszalad legjobb barátnőjéhez és megkéri, hogy vegye magához összespórolt pénzét. — Nem akarod magaddal vinni a pénzt a nászútra? — kérdi a ba­rátnő. — Nem! — feleli határozottan a skót menyecske — Nem akarom az összes pénzemet magammal hor­dozni, amikor egy idegen férfival utazom el... Júliusi. Annusék megleptek a születésnapomra egy angyali ajándékkal. Egy autószifonos üveggel. Hozzá egy tucat patron. Nincs gond többé szódavízre, házilag állíthatom elő. Annusék édesek. Július 2. Annus felugrott egy órára. Azt mondta rettenetes melege van, nincsen-e itthon vé­letlenül valami hideg ital? Mond­tam: máris csinálok friss szódát. Ittunk, aztán Annus sietett is. Az ajtóból visszajött és kért még egy pohár szódát. Annus úgylátszik nagyon szomjas természet. Július 3. Annus férje felhozott egy kiló krumplit, amit egy hete kért kölcsön. Lógott a nyelve a szomjúságtól. Hideg italt kérek, hörögte. Gyorsan csináltam egy üveg szódát. Két pohárral ivott, aztán megkérdezte, csiná'nék-e még egy adag szódát és azt be­­töltenénk egy üvegbe és azt ő hazavinné, mert nagyon rohan és nincs már ideje szódát venni. Csináltam egy üveg szódát neki. Annus férje is nagyon szomjas természet. Úgylátszik. Július 4. Felrohant Annus és kétségbeesetten kérdezte, hogy o­­daadhatnám-e estére a szódás­­szifont és patronokat, mert ven­dégek jöttek és elfelejtett szódát t Arról beszélgettünk, hogy az el­eműit 10 esztendőben milyen erüt-I len volt a nyugati politika és min­dig és újra a Szovjetunió kezében II volt és van a kezdeményezés. Fél- 1 szemmel valamennyien Kelement | figyeltük, az ősz sakkmestert, min­iden emberi titkok tudóját. Vörös- 1 bort szörpölgetett, amelyet időn-1' ként a világosság felé tartott, gyö­­, i nyörködve nézve a fény játékát a 1 rubinvörös italon. Tudtuk, hogy ki | nem álhatja a politikát és szíveséb­ől ben beszél egy légy szárnyának ú erezéséről, mint a szovjet-ameri­venni. Odaadtam a szifont és a patronokat. Úgylátszik Annusék vendégei is szomjas természe­tűek. Július 7. Annus telefonált, hogy ne haragudjak, amiért ed­dig még nem hozta vissza a szi­font, de a férje nagynénjét hir­telen kórházba kellett szállítani és olyan meleg van a kórterem­ben és emiatt ő, utólagos enge­­delmemmel, odaadta a szifonos üveget. Ugye, nem haragszom? Dehogy, dehogy, mondtam. An­nusék nagynénje is nagyon szom­jas természet. Július 12. Annus visszahozta a szifont. Patron nélkül. Úgylát­szik azt gondolta, hogy mi egy­általában nem vagyuk szomjas természet. Július 13. Tekintve, hogy ma volt Annus születésnapja, el­mentem és vettem egy ugyano­lyan szifónos üveget, mint az enyém és átnyújtottam, mint születésnapi ajándékot. Nagycn örült és mindjárt kivitte a kony­hába. Később megkínált egy kis szelet vajaskenyérreh Vártam, hogy majd hoz szódát is, mert ha nálam van, akkor minden tíz percben inni kér. Másfélórát vol­tam nála. Nem ivott. Úgylátszik, Annus csak nálam szomjas. Ha van saját szifónosüvege, akkor nem szomjas természet. Július 14. Zavartalan öröm­mel csináltam magamnak egy üveg szódát. Most már Annu­soknak is van szifonjuk, nem rop­ják többé kölcsönkérni az enyé­met, azon a címen, hogy tőlük kaptam ajándékba. Amikor erre gondoltam, csengettek. Az ajtó­ban Annus férje állt. Azért jött, hogy megkérdezze: tudok-o adni nekik kölcsön egy tucat patront, mert elfelejtettek venni. Erős Marika A magyar emigráció legnagyobb könyvkereskedése: Dr. Bródy Sándor S*o Paulo, Brazília Rua Conselheiro Crispiniano 404. 3. em. 300-5. Magyar szépirodalmi művek, klasszikus és modern írók, irodal­mi, művészeti, tudományos szakkönyvek, folyóiratok, újságok, szaklapok. MAGYAR HANGLEMEZEK Kérjen díjtalan könyvjegyzéket. Levelezési cím: LIVRARIA BRÓDY LTD A. G P. 6366, Sao Paulo. kai viszonyról. De mivel tanítvá­nyai voltunk, szerettük volna tud­ni, mi a véleménye a nyugatiak lagymatagságáról. — Szólalj meg, ó mester, — kér­tük — és hozatunk neked még két liter vöröset, tisztán. Lássam! — mondta röviden és ősz szakálla^ a megszokott, lomba mozdulattal eresztette bele az üres oltárba. — Ismertem egyszer egy embert, akinek galamblelke volt és két kék, ártatlan, vízszínű szeme. Egy alkalommal akkor érkeztem a helyszínre, árukor ő és egy másik férfi köré esoortosult minden je­lenlevő. Magam is odaalltam, mert bár nem kenyerem a kíváncsiság, érdekelt, hogy az én halk, finom, szerény magaviseletű emberem mi­vel érdemelte ki a közérdeklődést. Rövidesen megtudtam. A másik férfi, nagydarab, alaosonyhomlo­­líú, durvavonású alak, kezében nagy zacskót tartott, amelyben szilva volt. Kivett egy szilvát a zacskóból, markába rejtette, aztán öklét a hátainögé dugta és megkér­dezte az én emberemtől: — Össze vau nyomva, vagy nincs összenyomva? A szelid kis ember gondolkodott egy percig, aztán rávágta: — Nincs összenyomva! — Tévedett! — kiáltotta a másik — össze van nyomva. I :s már mutatta is kinyitott te­nyerét, amelyen válóban össze­nyomva feküdt a szilva. A kis ember béli nőtt' és fizetett. Előzőleg ugyanis fogadtak 5 fo­rintba, hogy ellalája-e, vagy sem. Nehogy azt higyjétek, hogy ez csak egyszer történt meg. A magas férfi újabb szilvát rejtett el és az én emberem újra csak nem találta ki; össze van-e nyomva, vagy sem. Senki sem értette, hogy lehet ilyen fogadásba belemenni, ami­kor minden tromf, a szó szoros ér­telmében az ellenfél kezében van. Hiszen csak azt kell megvárnia, hogy a kis ember azt mondja: ösz­­sze van nyomva, és akkor nem nyomja össze, vagy ellenkezőleg. 'A tizedik veszteség után, a jelen­lévők egyike nem birta tovább ide­gekkel. Megragadta a kis ember vállát és rákiáltott: — Az ég szerelmére, látja, hogy folyton veszít, miért nem hagyja már abba? Mire az én kis emberem rávetet­te ártatlan, vízkék tekintetét és azt mondta: . . — Futok a pénzem után! E szavakkal elhallgatott Kele­méi], az ősz sakkmester, minden emberi titkok tudója, csupán, jóbb­­keze három ujját emelte magasba, a pincér felé, ezzel is jelezvén, hogy ne két, hanem három liter vöröset hozzon, annyira beleszom­jazott a világpolitikába. KELEMEN ÉS A POLITIKA

Next

/
Thumbnails
Contents