Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-10 / 15. szám
Fakutya 0. GANGON ALULI HAZASSAG \ IDÁM TÖRTÉNET, HÉT CSÓKKAL A FŐSZEREPBEN * ÍRTA: ROBERT MORLAND FORDÍTOTTA: VÁRALJAI PÉTER 16. FOLYTATÁS — Csönd! — A hatalmas keblek ingerülten emelkedtek fel és alá — Elegem volt az idiótákból. Én fogok vigyázni rád. — De értsd meg, hogy a tekintélyem. .. — Fütyülök a tekintélyedre! Egész Amerika rajtad röhög és te még tekintélyről locsogsz! Hülye! A vita ezzel lezárult. Az ajtó nyílt és csukódott és újra nyílt és újra csukódott, míg a szoba meg nem telt komolyarcú kopaszodó és dúshajú, szemüveges és szemüveg nélküli férfiakkal és fontoskodó nőkkel. Dorothy felállt és dörgő hangon beszélni kezdett. — Mindenki tudja, milyen aljas módon támadtak rá férjemre! — kezdte, de elakadt, mert hirtelen észrevette, hogy Herbert homlokán még ott vannak a nyomai a nemrég kapott második csóknak. Odahajolt hozzá és energikus mozdulattal végighúzta tenyerét férje homlokán. Herbert fülig vörösödött. Ha volt is eddig némi maradék elnöki tekintélye, ennek most vége. Még csak az hiányzik, hogy Dorothy zsebkendőt vegyen elő és odaadja neki, hogy fújja ki az orrát. Érezte, hogy mindenki őt nézi és tudta, hogy most csak az segítene, ha rárival nejére és a legerélyesebben kikéri magának, hogy beleavatkozzék üzleti dolgaiba. De Dorothy tornyszerűen emelkedett fel mellette és tekintete arra engedett következtetni, hogy egy ilyen „rárivalásnak“ legfeljebb az lenne az eredménye, hogy Herbert Dalmonte, mindezek betetőzéseként, áruházának vezető tisztviselői előtt, még kap két egyformát is. Maguknak kutyakötelességük, hogy megvédjék az elnököt az ilyen inzultusokról! — harsogott Dorothy. A társaság szaporán bólogatott. Hogyne, hogyne, de még mennyire, ez a kötelességük. Herbert révedező szemmel látta, hogy egyik-másik a;ak kissé reszket, ami minden bizonnyal inkább a visszafojtott nevetés, mint a meghatottság jele. — Hatkor zárják az árúházat — folytatta Dorothy Az összes házidetektiv, takarító személyzet itt marad, egész éjszakán át és átfésüli az épületet. A kapukhoz őrséget állítanak. Megértették? — Igenis! — zengte a kórus engedelmesen. — Mr. Hool! A személyzeti osztály főnöke nagyokat nyelve jelentkezett: — Parancsoljon, Mrs. Dorothy... — Reggel hatkor odaáll a személyzeti kapuhoz és személyesen ellenőrzi, hogy csak igazolt alkalmazottak léphetnek be az árúházba. Megértette? — Igenis, Mrs. Dorothy... — Mikorra jön a hatosztani maharadzsa? — fordult Herbert - hez Dorothy. — Tizenegy órára. — Helyes. Egy percre sem mozdulsz el mellőlem. — Szeme körbefutott a jelenlévőkön. — Ha maguk megteszik, amit mondok, akkor holnap megszabadítjuk az elnököt ettől a csókos vámpírtól! Éljen! - kiáltotta kissé reszketeg hangon Mr. Hool és a többiek, mintegy adott jelre, követték példáját és hangos éljenzésbe törtek ki. Három perc múlva pedig megindult a hatalmas áruházi tömb tervszerű átkutatása... * Ha Dorothy Dalmonte a fegyverkiállítás után nem vonszolja egyenesen az árűházba férjét, hanem előbb hazamegy, a hetven árúházi detektív és a kétszázfőnyi takarítószemélyzet megtakaríthatta volna magának az átkutatás fárasztó és eredménytelen munkáját. Amikor ugyanis Dorothy és Herbert hazaértek, az inas azzal fogadta őket, hogy egy motorosboy levelet hozott Mrs. Dorothy Dalmonte részére. Dorothy izgatottan tépte fel a borítékot és egy fehér papírszelclet húzott ki belőle. A papírdarabon ez állt: „Teljesen együttérzek magukkal és éppen ezért szeretném, ha Mr. Dalmontet meg tudnák menteni a harmadik csóktól. Véletlenül tudomásomra jutott merénylőjük terve. Fél tizenegykor, tehát fél órával a maharadzsa látogatásának időpontja előtt, maharadzsának öltözve fog megjelenni és kihasználva a korai érkezés következtében előállott fejetlenséget, meg fogja csókolni harmadszor is Mr. Dalmontet. Legyenek készen és hiúsítsák meg gálád tervét. Ezt kiváltja egy jóakarójuk.“- Megállj! —- kiáltotta Dorothy diadalmasan — Most megfogunk! * Reggel hat órakor Mr. Hool tésztaszerűen sápadt arccal állt a személyzeti bejáró mellett, három asszisztensével, köztük az általunk is ismert Mr. Lewis-szel. Az alkalmazottak nyolc órakor érkeztek, s Mr. Hool mindegyiket egészen közelről megtekintette. Tudta, hogyha a merénylő véletlenül bekerül az árúházba, és ennek következtében sikerül a harmadik csók is, akkor számára befellegzett az itteni karrier. Kilenc órakor megnyitották az árúház kapuit a nagyközönség előtt. Óriási tömeg várakozott már a nyitásra, mert a reggeli lapok teljes részletességgel tárgyalták a „second round“-ot, vagyis a Dórin-Herbert csók-mérkőzés második menetét, amely ismét Dórin győzelmével végződött. És a lapok fejcímei hatalmas plakátbetükkel harsogták: HARMADIK MENET... LESZ-E CSÓK A MAHARADZSA ELŐTT? A házidetektivek vércse tekintettel néztek mindenkit. Itt-ott megmozdult egy-egy kiállított próbababa, jeléül annak, hogy tulajdonképen élő személy, aki azért áll a bábok között, hogy ne legyen feltűnő. Kis incidens is történt ennek következtében. Egy idősebb hölgy, aki bébitápszert akart venni unokájának, megállt egy kék nyári ruhát viselő próbababa előtt és amikor éppen kinyújtotta kezét, hogy megfogja az anyagot, a baba eltüsszentette magát. Az idős hölgy összeesett az ijedelemtől és azóta állandóan csuklik. ' Ettől eltekintve azonban minden bíztatónak látszott. Tíz órakor megérkzett Herbert és Dorothy Dalmonte. Mr. Hool jelentette, hogy minden rendben. A főcsarnok közepén négy méter magas, hófehér papírmasé-modell állt. a tervbevett Dalmonte Áruház tökéletes mása, amelynek eredetijét majd Hatosztan fővárosában állítják fel, ha aláírták a szerződést. A kiszolgálók és kiszolgálónők; a legkáprázatosabb eleganciával szolgálták ki a vevők tömegét. Abban a pillanatban amikor a „maharadzsa“ fél tizenegykor belép majd a kaun. az egyenruhás áruházi takarítószemélyzet von kordont köré és így üdvözli őt Mr. Dalmonte. (Folytatjuk)
