Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-10 / 15. szám
ASSZONYOM, GYERMEKE JÖVŐJÉRŐL VAN SZÓ! irta: Forgách Miklós Fakutya 7. Csengettek. Lola kipirult arccal futott ajtót nyitni. Lehe.séges, hogy Péter jött haza ilyen korán a hivatalból? Az ajtóban azonban két idegen állt. Egy alacsony, kopasz, gutaütésesarcú kövér férfi és egy magas, szemüveges, karvalyorrú. — Asszonyom, — mondták- egyszerre, az ajtónyitás pillatában gyermeke jövőjéről van szó! — Nem veszek semmit! — szólt kurtán Lola, mert ismerte a különböző üzleti fogásokat. Mielőtt becsukhatta volna az ajtót, a két idegen benyomult az előszobába. '— A Venus Müvektől jöttem. — mondta a gutaütésesarcú kövér. — A Titania Müvek megbízottja vagyok. — Így a karvalyorrú sovány. — Mondtam már, hogy nem kell semmi! — Így Lola. — Nem eladni jöttünk, asszonyom! — mondta erre jelentőségteljes hangon a magasabb. Közben gyűlölködő pillantással méregette alacsonyabb társát. — Bizonyára ön is tudja, hogy milyen nagy a munkaerőhiány a német gyárakban. Sok az üres állas és kevés a munkaerő. Ha érdeklik a statisztikai adatok, akkor... — Fütyülök a statisztikára! - szakította félbe Lola. — Es ne is haragudjanak, nem érek rá. A karvalyorrú előbbrelépett. Átható tekintete az asszony arcára szegezödött. — Az ön gyermeke jövőjéről akar önnel beszélni a Titania! — mondta tagolva. — Nincs gyermekem! — csattant fel Lola. — Hét hónappal ezelőtt mentem férjhez! — Tudjuk! — ugrott elő a gutaütéses — Mindent, tudunk. Es azl is tudjuk, hogy ön a közeli hónapokban gyermeket vár. Lola szólnia akart, de a- gutaütéses nem hagyta szóhoz jutni. — Engedje meg, hogy a Venus Művek nevében felajánljak egy vezető főrmérnöki állást megszületendő gyermeke számára. Még mondani akart valamit, de a karvaly orrú közbelépett: — Ne higyjen neki! A Venus Müvek a tönk szélén áll. Már a jövő hetet sem éli meg, nemhogy az ön gyermeke megszületését. Az én cégem, a Titannia Művek nevében ezennel meghívom az ön megszületendő, rendkívül tehetséges csecsemőjét vállalatunk vezető technikusai közé. Évi fizetés 20 ezer már ka.. . — Nálunk 25 ezer, ezenkívül nyugdíj és vállalati autó — rikácsolta a gutaütéses. — Ha aláírja, hogy megszületendő gyermeke, felnövekedése után, hozzánk lép be, mint főmérnök, azonnal leszállítunk önnek egy teljes babakelengyét. .. — Mi két gyerekkocsit küldünk és fizetjük a dadát, cukrozott tejjel együtt! — ordította a magas. — Minden iskolaköltség minket terhel, könyvek, füzetek, betört orrok és ablakok! — kontrázott az alacsony. — Évente három hónapra elküldjük a kicsit a tengerpartra, saját üdülőnkbe! — rikoltatta a másik. — Évente hat ruha, négy pár cipő, külön futballcipő és tizennyolc éves korában vállalatunk viszi el először a legcsinosabb bárnőkhöz! — lihegte a gutaütéses Venus. — Orvosaink minden betegségből díjmentesen kikezelik! — sipított a karvalyorrú Titania. Lola nem bírta tovább. — Megőrültek? — kiáltotta — Mondtam már, hogy nincs gyermekem! És nem is várok gyermeket. Hirtelen csend lett. Aztán halk hangon megszólalt a karvalyorrú: — De. .. minket úgy informáltak, hogy ön néhány hónap múlva gyermekáldás elé néz. — Téves volt az információ! — vágta oda Lola szárazon. — A viszontlátásra. — De, asszonyom. .. — mondta könyörgő hangon a gutaütéses. — Nekünk munkaerőre van szükségünk. . . — Nem értik, hogy nem várok gyermeket? — kiáltott rá dühösen Lola. — Nem tesz semmit, asszonyom! — mondták erre egyszerre mind a ketten és egy világfi mozdulatával igazítottak egyet nyakkendőjükön. — Mi minden áldozatra készek vagyunk azért, hogy vállalataink számára új munkaerőket szerezzünk. . . És azzal, még mielőtt Lola egy szót is szólhatott volna, összecsapták bokájukat és egyszerre harsogták: — Engedje meg, hogy ezennel felajánljuk szolgálatainkat... A kisfia egész nap a kutyával jálszott.., A CSODAGYEREK. aki nem akar felnőni. Mt&fran... FELESLEGES MONDANI TELEFON AZ ÉGBE.. . Házunk egy elég forgalmas országút mellett épült és négy éves kisfiam nagy szórakozása, hogy figyeli az úton bonyolódó forgalmat. Egyik délelőtt lélekszakadva rohan be hozzám a konyhába. — Anyu, — kiáltja — gyere gyorsan, kint van egy bácsi, aki az éggel beszél telefonon. .. — Az éggel? — nézek rá csodálkozva. — Igen... Kivonszol a kertbe és felmutat az egyik közeli telefonpóznára, amelynek tetején egy szerelő áll. aki a vonalat vizsgálja. — Honnan veszed, hogy ez a bácsi az éggel beszél? — kérdem. — Figyelj csak, anyu — mondja erre kisfiam izgatottan. A szerelő odafent bekapcsolta a vonalba kézi hallgatóját és idegesen kiáltotta a kagylóba: — Úristen, mi van veletek? Mindenki megsüketült? (Beküldte: Mesterné, Amsterdam) Meglepő érv, de helytálló Egy jótékonysági klub estélyén a szónok felszólítja a tagokat, hogy fogadjanak örökbe egy-egy menekült gyermeket. Az egyik klubtag méltatlankodva szól közbe: — Csak nem gondolja, hogy örökbefogadok egy gyereket, akit előzőleg nem láttam? Mire a szónok, habozás nélkül így vág vissza: — Én sem láttam előzőleg az én gyermekemet, csak akkor, amikor már le lett szállítva... A GYEREKEKRŐL
