Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-10 / 15. szám
6. Fakutya ANGLIAI CSENDÉLET ANGLIA KÖZELRŐL rxxx; Svájci humortudósitónktól: HOGY VOOOLT! ? Vidám emlékforgácsok a pesti szinészvilágból Színházi família A békeévek egyik legkitűnőbb színházi kritikusa Faragó Jenő volt, s nemcsak ő, de egész családja úgyszólván színházi levegőben élt. Három kislánya volt, akik minden főpróbán ott ültek a páholyban. Csak a színház volt az éltető elemük. Történt egyszer, hogy az egyik Faragó kislánytól — Babától —megkérdezte a tanító néni az iskolában: — Mondd csak, Baba, ki volt Ádám és Éva? Baba egy pillanatig nagykomolyan gondolkodott, majd így válaszolt: — Ádám Lehotay volt, tanító néni kérem, de hogy Évát ki játszotta, arra már nem emlékszem. Formabontás Gárdonyi Lajos színművész, a pesti színészvilág egykori tréfamestere, egyízben gondterhes arccal érkezett a New York kávéházba. Szótlanul elhelyezkedett a törzsasztalnál ülő kollégák között, akiknek feltűnt a színész szokatlan csendessége és faggatni kezdték. Gárdonyi csodálkozva nézett körül és felhördült: — Ti nem hallottátok? Somlay fogorvosa határozott parancsára kénytelen volt levétetni aranykoronáját s így a Lear királyt egyelőre cilinderben fogja játszani! Hacsek és Sajó A nemrég elhunyt felejthetetlen komikuspár, Komfós Vilmos Hogyan étkezzünk angolokkal? A VILÁG MINDEN TÁJÁN, ha két ember megbeszéli, hogy együtt ebédel, akkor az azt jelenti, hogy. együtt fognak ebédelni. Az egyetlen kivétel ez alól Anglia. Ha két angol megbeszéli, hogy egyikük klubjában együtt fognak luncholni, akkor ez mindent jelenthet: el akarnak adni egymásnak egy házat, több vagon hintőport, részvénytársaságot akarnak alapítani, tigrisvadászatot beszélnek meg, vagy annak a lelépésnek összegét, amit egyik fél fizet a másik fél feleségéért... Egyszóval az ebéd-megbeszélés mindent jelenthet, csak egyet nem. Azt, hogy együtt fognak ebédelni. Az angolok ugyanis szégyelik azt, hogy esznek. A franciák órák hosszat tudnak beszélni ételeikről, egy magyar számára a legszebb dolog a világon az, ha egy hiányosan öltözött nagyon csinos fiatal lány behoz egy tál párolgó gulyást... Az angol megveti az étkezést, utálja, szükséges rossznak tartja, amin túl kell esni, de lehetőleg úgy, hogy azt senki ne vegye észre. Ha két angol ebédel együtt, nincs is semmi baj. Előttük a tányér, rajta az étel, azon keresztben a kés és a villa és ők közben megbeszélik az időjárást, a krikett eredményeket, a jövő ip>.inmniiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimnmmmiiiiiiininimmMiiniiimiiniiimniiiniinniiinimmiinnnHimn»n Palotta Einhecht Miklós: MÜREALISZT1KUS MÁI MŰREMEK Mikorra mormolok megint mély meséket; misztikus mámortól megtépdesve, marva? — Miközben megfogyva még-még mendegélek mákonyos mesgyéken, mértékes morajba. Majdan Mának mérge meghinti mosollyal magtalan méheit — merész mormogásnak. Míg inételyes mákkal, mézszínü müorral meglátom majd mégis, mikor, merre másztak! (Az Azték Gyermektelen Nagymamák Jéghokicsapatának, valamint az Elaggott Szanszkrit Cukrászkisasszonyokat Kiházasitó Kölcsönalap Óbudai Székháza Egyesült Clubjának emlékkönyvéből) ............................................................................................. A NŐ LEÍRÁSA — Egy kémikus noteszéből — „Az élőlények csoportjához tartozik. Ritkán található természetes állapotában. Külsejét vastag festékréteg borítja. Forrpontja nagyon, alacsony, fagypontja különböző. Mindkét esetben a kísérletezőtől függ sok minden. Gyúlékony, könnyen robban. Az ellentétes nem erősen vonzza. Epés kémhatású, különösen, ha saját nembelivel kerül össze. Egynél több kisérleti példány tartása törvénybeütköző cselekedet.“ (Beküldte: Dr. T. T. Hannover) és Herczeg Jenő, színházon kívül is jóbarátságban volt egymással. Barátságukat mégjobban erősítette közös szenvedélyük, a lóverseny. Egyik este Herczeg Jenő sugárzó arccal érkezett a színházba, örömmel újságolva Komlósnak: — Vilikém, ma egy kitűnő lovat játszottam. Komlós elismerőleg bólintott és így szólt: — Látod, Jencikém, ez egy neked való szerep. H. 3. évi nyaralást és más ehhez hasonló izgalmas problémákat. Közben futó pillantást vetnek az ételre: hül-e már? Amikor úgy találják, hogy az elébük tálalt étel eléggé jéghideg ahhoz, hogy élvezhetetlen legyen. . . akkor megeszik. Ha egy angol és egy más nemzetiségű ebédel együtt, akkor az ügy már nem ilyen egyszerű. A más nemzetiségűnek ugyanis olyan gyomra van, amelynek nedvei nincsenek olyan jól idomítva mint az angol gyomomedvek. Ennélfogva amikor leteszik elébe az ételt, rögtön farkaséhséget érez s enni akar. Angol partnere azonban nem mutat hajlandóságot. a táplálkozásra. Az ember, ha mondjuk, magyar, ül a tányér előtt, szájában gyűlnek az ízek és egyre fájdalmasabb pillantást vet angol szomszédjára, aki éppen annak taglalásába merült bele, hogy utoljára ilyen melegfuvallatú dél-délnyugati szél 1624 őszén volt Angliában. Az ember ilyenkor végülis felnéz a mennyezetre, hátha leszakad. .. És akkor szeme sarkából észreveszi, hogy az angol partner gyorsan behajít a szájába egy falat húst és vizbenfőtt burgonyát, gondosan kihasználva a pillanatot, hogy'az ember nem nézett oda. És az egész étkezés így bonyolódik le. Amikor az egyik elnéz, a másik gyorsan és titokban bekap egy falatot és utána olyan ártatlan arccal mered ebédpartnerére, mintha strandon lenne és arcának és lényének ártatlan magatartásával akarná kihangsúlyozni, hogy ő nem vét a közszemérem ellen. Mivel lassan öt éve vágyok állandó angliai lakos, ma már emelt fejjel és nyugodt gyomornedvekkel nézek egy-egy angol lunch-meghívás elébe. Ma már én, a kontinentális idegen is, ugyanolyan lassú mozdulatokkal piszkálok az ételben, ugyanolyan unott arccal kapok be negyedóránként egy-egy élvezhetlenné fagyott falatot és ugyanolyan hidegvérrel tüzködöm fel megfordított villám hegyére szemenként a zöldborsót, mint egy vérbeli angol. Módszeremet bárki könnyen elsajátíthatja, ha követi példámat. Ha egy angollal van ebéd megbeszélésem, egy órával előbb egyedül bemegyek az egyik londoni magyar vendéglőbe és dagadtra eszem magam.
