Fakutya, 1961 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-10 / 15. szám
Fakutya írja: Sagittarius LYNNE. Közvetlen modorú és természetes. Értelmi és érzelmi intelligenciája növeli biztonságérzetét. Önállóságra törekszik, szeretne teljesen független lenni, máskor pedig családi kötöttségre vágyik. Van gyakorlati érzéke és feltalálja magát szokatlan helyzetekben is, de nem tud küzdeni, még érzelmeiért sem. Szentimentális és szerény. Nem nagyvonalú és sokat töpreng, néha jelentéktelen problémákon is. Házias és hűséges természet; nőiessége nyugtalanítja, de nem teszi szélsőségessé. Píngpang, 1950. Játékos, vidám alaptermészetű, felelőtlenségre hajló. Tánc, muzsika, sport és társaság túlságosan is érdekli. Pénzzel nem tud bánni, az emberekkel annál inkább. Bízik a maga ereje ben, egyéniségének jó hatásában és optimizmusa átsegíti a nehézségeken. Babonás. Szórakozott es türelmetlen. Féltékeny természetű, kegyetlenül tud bántani, de ugyanolyan hévvel igyekszik hibáját rendbehozni és ilyenkor túlárad « gesztusokra is képes. Befolyásolható. Kiforratlan egyéniségét ma még hangulatai kormányozzák. Sven. Magányos, kontemplativ természet. Kiegyensúlyozott észember. Túl sokat olvas és a való élettel kapcsolatban szkeptikus, tartózkodó. Meggondolt, szűkszavú, befelé fordúlt. Érzelmi életét lezártnak tekinti, de még most sem ura szenvedélyének. Keménysége védekezésszerü, nem akar ellágyul ni. Rendszeres és enyhén külsőséges, de nem sokat ad a világ véleményére. Az egzotikum nagyon érdekli; ez utazásaiban és olvasmányaiban is megnyilvánul. Komor életébe csak gyűjtő-szenvedélye hoz némi örömöt. Tinódi-Lantos. Művész-iipu-. Érzékeny, jó megfigyelő és reprodukáló; igen jól koncentrál. Idegessége és vitatkozó-ellentmondó terméssé te folytán örökös harcban áll környezetével. Hajlik a kicsinyességre, de hangulatai — amelyek sokszor elragadják — néha túlzott gesztusokra is késztetik. Munkájában nem egyenletes; szeret tétlenül ülni, szemlélődni és ilyenkor időről és kötelességről is elfelejtkezik. ínyenc, érzéki és jó humorérzéke van. Gyűlöli az állandóságot, még érzelmeiben is. Birmingham. Gyakorlati embci Intenziven él és gondolkodik; energiáját nem pazarolja fölösleges dolgokra. Igyekszik minél nagyobb karéj kenyérhez jutni, de ebből szívesen juttat másoknak is. Eszközeiben nem válogat és — ha érdekei kívánják — könnyen gazol mások életébe. Ínyenc és nem tagad meg magától semmit sem. Szeret gúnyolódni, de mások tréfáira nyer sen reagál. Felfortyanó természet, túltengő önbizalma sikeres emberre vall, aki úgy érzi, többet engedhet meg magának, mint mások. Túlfűtött erotikus fantáziája állandó nyugtalanságot eredményez, de önmérséklete és materiális elfoglaltságának sikere — végeredményben — elégtétellel tölti el. MEGLEPŐ FEHÉR ZÁSZLÓ X KÖKORSZAKBELI TÖRTÉNET Öten voltak, mint a gonoszok, mert a kőkorszakban még nem tudtak hétig számolni. Folytonmakogó egy lapos sziklán ült. Mellette Horpadtjellemű helyezkedett el. aki. hírek szerint, kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett. Régebben életre-halálra udvarolt egy páviánlánynak, de amikor megtudta, hogy az öreg páviánfőnököt megette egy vizisárkány. gyorsan átpártolt és egy befolyásos ichtiozaurusszal járt jegyben. Ott volt Szikkadtagyú, egy alacsony, vékonydongájú, vízfejű egyén, ott vol Korruptlábú aki egypáfránytenyészetben dolgozott és sohasem tudott elszámolni a rábízott levelekkel és végül jelen volt Puhaülepű is, az első gerinctelen a gerincesek között. Némán ültek a barlangban. Apró, szőrrel benőtt szeműk dühösen villogott. Valamennyien mérgesek voltak. Egy idő óta furcsa hírek jártak arról, hogy a törzs egyik tagja, Fürgenyelvű valamilyen jeleket vés kődarabokra és ezeket a jeleket a törzs tagjai érdeklődéssel nézik. Kezdetben nem sok ügyet vetettek a szóbeszédre. Meg kell tömni a hasat hússal, amit másoktól vesz el az ember, ez az élet célja, mondogatták. Ez teszi ősemberré az embert. De Fürgenyelvű kőtáblái egyre népszerűbbek lettek és a törzs tagjai alig várták, hogy újabb kődarab jelenjék meg Fürgenyelvű barlangja előtt. — Mink is táblaírók akarunk lenni! — bömbölték az Ötök. Korruptlábú hozott egy csomó lapos kődarabot, kőhusángot, kovaszilánkot és kvarcéket, mert hallották, hogy Fürgenyelvű ezekkel vési a jeleket. Amikor mindez meg volt, mindegyikük viszszavonult saját barlangjába. Kivéve Korruptlábút, mert neki osztozkodnia kellett azzal, akitő! féláron megvásárolta a kőeszközöket, hogy azután háromszáz százalékos haszonnal adja el kebelbarátainak. Azokat persze nem érdekelte az ár. Gyorsan különböző kriksz-krakszokat véstek a kőtáblákra és kitették azokat barlangjaik elé. — Itt van! — bömbölték, egymást is túlharsogva — Lássátok, mit tud egy igazi ős-zseni! A törzs tagjai a kitett kőtáblákhoz tolongtak. Mindegyiket megnézték, de mivel a krikszkrakszoknak nem volt semmi értelmük, vállat vontak és vissza siettek Fürgenyelvű barlangjához. Ez volt az oka annak, hogy az Ötök haragosak lettek. Elhatározták, hogy Fürgenyelvű tehetségtelen, aljas, karakternélküli törtető, aki csak egy szűk klikknek vési kőkarcait. Elhatározták azt is, hogy ők pedig nagyon okosak, tehetségesek, jellemesek. ősszintén szólva: zseniálisak és ki fogják seperni a kőkorszakból Fürgenyelvűt. — Van egy ötletem! — mondta Kurruptlábú vihogva. — A Nagy Mohos Sziklán túl van egy hely, ott lakik egy csuda kajakos barátom. Úgy hívják Sárga Irinység. Ez percek alatt kikészíti ezt a Fürgenyelvüt. — Nagyszerű, remek, kitűnő! harsogták körben az ötök, mert semmit sem szerettek jobban, mint azt, ha más végzi el helyettük a piszkos munkát. Nyomban elindultak. Útközben elhaladtak Fürgenye'vű barlangja felett. Az egész törzs a barlang körül tolongott és Fürgenyelvű legújabb kőtábláit nézte. — Várj csak! — mondta gonoszkodva Folytonmakogó. — Nem sokáig lesz módod sületlenségekkel etetni a népet! A törzs tagjai nem sok ügyel vetettek a lopakodó társaságra. Csak akkor figyeltek fel. amikor a Nagy Mohos Szikla túlsó oldaláról éktelen jajgatás és üvöltözés hallatszott. Valamennyien a hang irányába futottak, élen Fürgenyelvűvel. A szikla túlfelén hatalmas sárga alak állt. Elégedetten törölgette száját egy páfránylevéllel. Folytonmakogónak, Horpadtjelleműnek. Szikkadtam úmik. Puhaülepniük és Korruptlábúnak nyoma sem volt. Megette őket a Sárga Irigység. .. n i ;in i tin 11 * i' i ii V. A. KI AZ IGAZI UNALMAS? Az az ember, aki megfoszt téged az egyedüllét örömeitől... anélkül, hogy a társaság örömeit nyújtaná heiyette. (Felig Alfonz gondolkodó)
