Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
6 FÁKLYALÁNG lehullott az álarc és mindenki előtt felismerhetővé vált öncélú és hazaáruló törtetésük. Notórius opportunisták, hazaárulók és titkosszolgálati ügynökök csak fizikai kényszerrel távolíthatók el a politikai porondról. Hatványozottan áll ez a megállapítás az u.n. emigráns politikai életben, azzal a különbséggel, hogy az emigrációban nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel ezek az elemek eltávolithatók a politikai arénából és azok addig szélhámoskodhatnak a tisztaszándéku becsületes többség terhére, ameddig megbízóik azt jónak látják. Amint ez már történni szokott a múltban, most is négy évvel a Magyar Szabadságharcos Parlament létrehozása után, Dálnoki Veress Lajos és epigonjai 1970 november 28 és 29.-én óriási zsenialitással lemásolták a Magyar Szabadságharcos Parlament fogalmát és életrehivásának célját. Méltatlan lenne a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottságához, hogy vitába szálljon azokkal a szánalomra méltó egyedekkel, akik a becsületes magyar kezdeményezések lemásolásával ezidáig csak zavart keltettek. Ékes bizonyítvány ez mindkét csoport számára; az önzetlen neinzetszolgálatot végső szabadságharcosok mindig helyes utón jártak és járnak és történelmi munkájukat a hozzáértés és a helyes időmegválasztás bizonyítja — a plagizálok pedig minden esetben elárulják koncepciótlan és kontárkodó ügynöki kapkodásukkal tehetségtelenségüket. 1967 május 27.-én és 28.-án rendezte meg a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Európa-i Kontinentális Szervezetének Kongresszusát Mulhouseban (Franciaország), melynek keretében zajlott le a Magyar Szabadságarcos Parlament Európa-i részlegének ülésszaka is. Az ülésszakon Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Franciaországból, Hollandiából, Németországból, Spanyolországból, Svájcból és Svédországból jelentek meg magyar szabadságharcos vezetők vagy képviseltették magukat. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Amerika-i Kontinentális Szervezetét Pongrátz Ödön a Magyar Október 23 Mozgalom elnöke és Hóka Ernő a Világszövetség ügyvezető főtitkára képviselték személyesen és írásbeli meghatalmazásokat vittek úgy az U.S.A.-ban, mint Kanadában élő magyar szabadságharcos szervezeti vezetők részéről. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Európa-i Kontinentális Kongresszusa megerősítette az Amerika-i Kontinentális Szervezet Kongresszusának határozatait — elsődlegesen a Magyar Szabadságharcos Parlament létrehozását és elismerte annak elsődleges magyar képviseleti jogát az Emlékiratban lefektetett indoklás alapján. Az Európa-i Kongresszus plénuma is csak ezen az utón látta biztosítottnak az 1956-os október-novemberi magyar forradalom és szabadságharc eszméinek képviseletét. Az Emlékiratot, mint a szabad világban élő magyar szabadságharcosok legfőbb határozatát a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága eljuttatta minden állam külügyminisztériumához, a világ vezető államférfiaihoz az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárához, valamint számos társadalmi, egyházi és közéleti személyiséghez, azzal a kéréssel, hogy támogassák a magyar szabadságharcosok Magyarország felszabadítására irányuló harcát. Miniszterek, képviselők magas kormány és egyházi hivatalok vezetői fogadták Pongrátz Gergelyt a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnökét, Hóka Ernőt a Világszövetség ügyvezető főtitkárát és Pongrátz Ödönt a Magyar Október 23 Mozgalom elnökét. Huszonegy napos európai kőrútjuk során tiz ország több mint harminc városában jártak és a belyi szabadságharcos szervezeti vezetők meglátogatásán túl megjelentek Spanyolország külügyi államtitkáránál; Alberto Martin Artajónál a Spanyol Államtanács vezértitkáránál; Generál Munoz Grandes vezérkari főnöknél és Marosi Ferenc nagykövet fogadásán. Rómában a vatikáni fogadás során a Sacra Congregazione de Propagande Fide hivatalában G. P. Agagianian kardinális ur kiilönfogadáson fogadta Pongrátz Ödönt és Hóka Ernőt, Münchenben nemzetiségi vezetőkkel tárgyaltak, Bonnban Joseph Struss miniszter ur megbízásából Jenninger ur tárgyalt hosszú ideig a delegációval, Párisban Raymond Zimmermann De Gaulle párti képviselő a francia parlament épületében fogadta őket. Alkalmi sajtónyilatkozatokban, körlevelekben és a Magyar Szabadságharcos Értesítőben a Végrehajtó Bizottság és a szakfelelősök tájékoztatták az emigrációban élő magyar közvéleményt és a magyar sajtó képviselőit a végzett munkáról és az elért eredményekről, igy ezen összefoglaló beszámolónk során csak vázlatosan soroljuk fel az elmúlt évek eseményeit. A Magyar Szabadságharcos Parlament európai részlegének 1967 május havi értekezlete után három hónapra 1967 augusztus 25, 26 és 27.-én megtartott Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség VII. Világkongresszusának keretén belül került sor a Magyar Szabadságharcos Parlament amerikai részlegének ülésszakára New Yorkban. Minthogy a fentebb emlitett Emlékirat több száz példányát küldte szét Hóka Ernő a Végrehajtó Bizottság elnöke, (amelynek cime: Emlékirat — a nyugati szabad országok kormányainak Magyarországra vonatkozó politikájának revízió álá vételéről és újabb alapra való helyezéséről”), amelynek rendkívüli visszhangja volt világszerte, külügyminisztériumok, U.N. nagykövetek, európai és amerikai közéleti személyiségek szólaltak meg ebben az ügyben — sokan küldtek levelet és táviratot a Magyar Szabadságharcos Parlament amerikai részlegének ülésszakához. A parlamenti ülés plénuma egyhangúlag leszögezte, hogy az emigrációban eltöltött évek kellően és félreérthetetlenül bebizonyították, hogy csak a függetlenségüket megőrző magyar szabadságharcosok munkája jelent pozitív bázist az emigrációban a magyar szabadság visszaállításához vezető utón s ezért az ülés határozatot hozott a magyar felszaba-
