Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 4-6. szám
8 FÁKLYALÁNG létével, de a fehér méreggel, a heroinnal mégiscsak sikerült? A tartógerendát — a Vietnámban harcoló amerikai hadsereget — őrlő szu percegése már idáig hallatszik. Már a széles közvélemény is értesült arról a statisztikai adatról, amely arról tanúskodik, hogy a Gl-ok 30%-a a heroin rabja. Ki a felelős ezért az irtózatos tragédiáért, amelyben fiatal emberek százezreit dobták oda a fehér halált okozó szenvedély martalékául? Ki vagy kik játszhatnak büntetlenül az orvlövészek golyóitól megmenekült katonák légióinak sorsával — a hatalmas ország közvéleményének — a hallgatag többségnek — szemeláttára? “E fiukért valaki felelős” irta a költő egy ettől sokkal elviselhetőbb korban. De hol van ma a költő, s a biró, aki a törvény szigorával megakadályozza ezt a drámát, amelyben nemcsak Amerika, de az egész szabad világ elbukhat. 1918-ban még “csak” egy kis népet vont keresztre a hazaáruló “nem akarok többé katonát látni” sunyi “humanista” nemzetköziség Magyarországon! Hát nem tanulunk a történelemből és birka módjára türjük, hogy egy elenyésző törpe kisebbség terrorja hasonló sorsra juttassa az egész világot? Talán ma még nem késő, még megmenthetjük önmagunkat, de holnap már késő lehet. Fel hát a szent háborúra! Mi a hallgatag többség szerte a világon, kétszáz, ötszáz vagy ezermillióan segítsük aktivan az illetékeseket, hogy véget vethessenek ennek a tarthatatlan állapotnak, hogy megtisztíthassák a világot ettől a liberális és kommunista szennytől. Közelkelet Úgy az arabok, mint a zsidók elégedetlenek Rogers külügyminiszter közelkeleti utjának eredményével. Az ellenfelek mindegyike azt kívánja, hogy az amerikai külügyminiszter kizárólagosan az ő (merőben ellentétes) érdekeiket szolgálja. Rogers (illetve a Nixon adminisztráció) elvileg kétségtelenül az arab állásponthoz van közelebb, amely a zsidók visszavonulását követeli az elfoglalt arab területekről — az E.N.Sz. határozatainak megfelelően. A Tel- Aviv-i kormánykörök véleménye szerint Rogersnak százszázalékosan követnie kellene a zsidó érdekeket. Amennyiben ezt nem teszi, hamarosan megérheti azt, hogy őt is besorolják a veszedelmes antiszemiták közé, mint annak idején de Gaulle-t és utódát Pompidou-t. Az arabok viszont azt vetik Rogers szemére, hogy amíg elvileg mellettük van ugyanakkor gyakorlatilag teljesen Izraelt támogatja — ami annyiban igaz, hogy Izrael valóban újra kap amerikai repülőgépeket és fegyvereket. Jellemző, hogy Szadat éppen Rogers megérkezése előtt hajtott végre tisztogatást az egyiptomi kormányban. Szabry alelnököt — Moszkva emberét — és még öt szovjetbarát minisztert tartóztattak le Kairóban. Az oroszok kénytlenek voltak lenyelni ezt a békát, de reakciójuk nagyon gyorsan bekövetkezett. Két héttel Rogers távozása után Podgomij is megjelent Kairóban és 15 éves barátsági szerződést irt alá Szadattal, amely Egyiptomot fokozatosan a “Brezsnyev Doktrína” hatáskörébe kényszeríti. Állítólag Rogers és Szadat titkos megbeszéléseit is lehallgatták az oroszok és ezért vonták ki Szadatot Rogers “bűvköréből”. S ahogy Szadat kísérletezett Amerikával, úgy kísérletezett (ha titokban is) Golda Meir a Szovjetunióval a finnországi lapp földön, ahol — ma már nyílt titok — szovjet vezetőkkel találkozott. Hogy ebből az átlós politikából mi fog kisülni az még a jövő titka. Mindenesetre a közelkeleti lőporos hordó fel van töltve, s csak egy szikra kell hozzá, hogy újra felrobbanjon. Uj Európai Reneszáns A közeljövő világpolitikai méretű eseményeinek szintere föltétlenül Európa lesz. A liszaboni NATO konferencia, a bécsi SALT tárgyalások, a párizsi közös piaci megbeszélések mind-mind arra utalnak, hogy Európa visszahódítja régi tekintélyét, s a három világhatalom mellett most már valóban elindult a világhatalmi pozíció elnyeréséhez vezető utón. A Nixon-i Európa koncepció beláthatóan szorítja viszsza a szovjetet a status quo véglegesítését, sőt nyugat-európai pozíciók megszerzését célzó brezsnyevi taktikát. Ez az uj európai megújhodás Willy Brandt alól is ki fogja huzni a szőnyeget és egész Európában a nemzeti erők megerősödését hozza magával, ami nem kedvez túlságosan a Szovjet által szorgalmazott európai biztonsági konferencia, valamint a NATO—Varsói Paktum megbeszélésekhez fűzött szovjet reményeknek. Ha létrejönnek is ezek a konferenciák, azokat most már nem hátránnyal kezdik a nyugaiak. Büszke hazaárulók A nyugati “laza ellenőrzésü” demokráciák mindig melegágyai voltak a hazaárulóknak és a kémeknek, de az utóbbi időkben már annyira elszaporodtak ezek az esetek, hogy alapjaiban renditik meg a szabad nyugati hatalmakat. Az algerhiss-ekkel kezdődően, a Rosenberg házaspáron, Fuchs-on, a két homoszekszuális kémelháritó “főnökön” keresztül (akik Kubán keresztül menekültek a Szovjetunióba) a legujabbakig, a svájci Frauenknecht mérnökig és Ellsbergjg, akik — nyilván merő véletlenségből — kivétel nélkül zsidók. S a legmegrenditőbb az egészben az, hogy ezek a kémek és hazaárulók végtelenül büszkék tetteikre. Mikor ébred már föl végre a nyugati szabad világ “hallgató többsége” s mikor teszik lehetetlenné ezeknek a büszke hazaárulóknak az egész emberiség ellen elkövetett és elkövetendő bűnre való hajlamát? Ha még ez a legújabb, Ellsberg féle hazaárulás sem nyitja ki az emberiség szemét úgy a szabad világ megérdemli sorsát, hogy ne csak a New York Timesben, Washington Postban stb. közöljék a legtitkosabb katonai titkokat, hanem a következő részleteket már a Pravda hozza folytatásban. Érdekességként említhetjük meg, hogy ez az egész Ellsberg, New York Times, Washington Post stb. láncolat leleplezése tökéletesen igazolta, azt a régen hangoztatott álláspontunkat, hogy ez a (folytatás a 19. oldalon)
