Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-04-01 / 4-6. szám

FÁKLYALÁNG 9 BELPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓ Szavazás Magyarországon Óriási — fej fej melletti — küz­delemben 99-%os világraszóló győ­zelmet aratott a Hazafias Nép­front (a magyarországi kommu­nista párt egyik beceneve — a szerk.) sajátmaga ellen! A Magyar Távirati Iroda a következő jelen­tést adta ki erről a “választási komédiáról”: “Április 25.-én az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok választása, a választási törvény előírásai szerint törvényesen, rend­ben lefolyt. A névjegyzékbe és pótnévjegy­zékbe felvett választójogosultak száma összesen: 7,432,420. Az országgyűlési képviselők vá­lasztásánál 7,334,918 választójogo­sult állampolgár (98,7%) élt sza­vazati jogával. Nem szavazott 97,502 választópolgár, a választó­jogosultak 1.3%-a. Az országgyű­lési képviselőjelöltekre leadott sza­vazatok közül érvényes 7,258,121 (98,9%) érvénytelen 76,797 (1,04%). Az országgyűlési képvi­selőjelöltekre adtak 7,189,125 sza­vazatot (99,0%) ...” Néhány helyen megengedték ugyan a “melyiket szeressem?” nevű társasjátékot vagyis két “ha­­zafiasnépfrontos” jelöltet is állítot­tak, sőt Uram bocsa’ egy helyen három jelöltet engedélyeztek egyet­len választókerületben, de Kádár Jánosnak és “baráti körének” nem volt ellenjelöltje. így ir egy jelölő gyűlésről a hazai sajtó (Tükör 1971 ápr. 27.4 szám 4. oldal): “. . . És a válasz­tási előkészületek befejező motí­vumaként egy patinás munkás­­üzemben(?) Kőbánya szivében a MÁV Északi Járómüjavitó moz­­donyszereldéjében, munkásezrek előtt Kádár János a párt Központi Bizottságának első titkára, a Haza­fias Népfront országos tanácsának tagja szólott az ország népéhez. Ahogy ezt ő fogalmazta: “Össze­jöttünk, hogy szót ejtsünk közös dolgainkról,” “Sokat változik az ország, szebb lett az ország, jobb lett az élet hazánkban” ... mondotta még Ká­dár, s a cikkíró szerint éppen itt tört ki az első vastaps,..” s a szónok hosszú másodpercekig (nem sajtóhiba — másodpercekig! — a szerk.) nem tudta folytatni mondanivalóját. (Hol vannak azok a “régi szép idők” amikor az idétlen tömeggyilkos gnómot néha órákig is vastapsolták — a szerk.) “Az április 25.4 szavazás — írja még a cikkíró — újabb tükörképe a szocializmust építő Magyaror­szágnak ... Ezért is fogalmazódott meg a kőbányai nagygyűlésen, hogy a X. (kommunista párt) kongresszus programja egyben a Hazafias Népfront választási prog­ramja ...” Bizony azé. Ezt mondjuk mi is. A magyar nép alig 6%-át képvi­selő “Magyar Szocialista Munkás­párt” programja ez; a hazaáruló­ké, a selejté — akik a sozvjet im­perialista célok érdekében nap mint nap elárulják a magyar né­pet. De vigyázzanak jól, mert 1956 októbere előtt is 99%-os volt a szavazási eredmény ... Érdemes megjegyezni, hogy a “jelölő gyűléseken” átlagban négy­száz személy jelent meg amely számot, ha beszorozzuk a válasz­tókerületek számával kiderül, hogy a szavazásra jogosultak alig több mint egy százaléka “jelölte ki” a képviselőjelölteket. 303 kerületben egy-egy személyt, 48 kerületben két-két személyt, mig egy kerület­ben, Óbudán három személyt je­löltek; a harmadik jelöltet a Ha­zafias Népfront akarata ellenére Szép Zoltán vak történész szemé­lyében. S ebben az egyetlen óbu­dai kerületben valóban választás történt, mert a független jelöltet Szép Zoltánt választoták meg a két hivatalos jelölt ellenében. A szavazatok 56,1%-át kapta. Mint cseppben a tenger úgy van benne Szép Zoltán megválasztásában* a magyar nép véleménye, amely nem először utasította vissza a kommunizmust az elmúlt ötven egynéhány évben.--------o-------­Ezévben április 4.-ét nem ün­nepelték olyan vehemensen ott­hon, mint a múlt évben. Valószí­nűleg a március 30.-i szavazás “mindent elsöprő győzelmének” hatását nem akarták elrontani a “felszabadulás” túlzott ünneplésé­vel.--------o-------­A magyar történelem egyik leg­­szomorubb eseményének — a gyá­szos Trianoni Szerződés aláírásá­nak — 51 éves évfordulóján jú­nius 4.-én viszont senki sem em­lékezett meg a példa nélkül álló országcsonkitásról. Otthon tabu ez a kérdés a magyar Quislingek számára, mert pl. a szinmagyar Beregszászot visszakövetelmi a Szovjetuniótól — sovinizmus lenne, amiért halállal fizetnének nemcsak Brezsnyevék de magyarországi cselédeik is.--------o-------­Nem beszélhet senki Nagy Im­réről és társairól sem kivégzésük évfordulóján otthon, de a magyar nép soha sem fogja elfelejteni azt az orvgyilkos módszert, ahogyan az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és társait elárulták és kivégezték, Ká­dár határozott Ígérete ellenére. Az árulók sorsa el fogja érni a sza­badságharcosok gyáva gyilkosait is.--------o-------­A sok találgatás és mende­monda ellenére sem oldódott meg Mindszenty József hercegprímás ügye. Továbbra is az amerikai követségen tartózkodik, pedig úgy hírlik, hogy Péter János jobbsorsra érdemes hazánk külügyi tragédiá­ja ezért ment a Vatikánba (ahol VI. Pál pápa fogadta), hogy a kommunista rezsim végre megsza­baduljon ettől a számukra na­gyon kínos helyzettől. Mindkét fél “bizalmasnak és hasznosnak” ítélte meg a negyvenötperces megbeszélést. Az az érzésünk, hogy Mindszenty bíborosnak és az egész magyar népnek más a véleménye erről.--------o-------­A kisemmizett magyar nép pe­dig továbbra is “építi a aszoeia­­lizmust” most már az immáron negyedik ötéves terv jármában, amelyből semmi sem válthatja meg csak Magyarország bizton el­jövő felszabadulása. HUNGARICUS.

Next

/
Thumbnails
Contents