Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-04-01 / 4-6. szám

FÁKLYALÁNG 7 Világpolitikai összefoglaló Pártkongresszus Moszkvában 1971 március 30.-án végülis elkezdődött az egy évvel korábbra tervezett, de többször elhalasztott pártkongresszus Moszkvában. A szovjet kommunista párt 24. kongresszusa 11 napig tartott, amelyen a kinai és albán pártok kivételével minden kommu­nista párt küldöttsége részt vett. A megnyitás nap­ján hangzott el Brezsnyev ötórás titkári jelentése, amely semmi uj elemet nem tartalmazott. Elmondta a régi szólamokat, amelyeket már más alkalmakkal is elmondott. Egyetlen szempont figyelembe tartása húzódott végig az egész monológon; a szovjet (pán­szláv) imperiaálizmus érdeke és taktikája, amellyel a jelenlegi hátrányos helyzetéből is meg kívánja szerezni az osztatlan világuralmat minden nép fö­lött. Külpolitikai vonatkozásban a NATO és a Varsói Paktum felszámolását, a katonai támaszpontok meg­szüntetését sürgette, ami alatt természetesen azt értette, hogy Amerikai vonuljon ki Európából s hagyja védelem nélkül Európát, ugyanakkor a Szov­jetunió továbbra is benn maradna a Kárpátokon belül, tehát Közép-Európában. Ötezer mérföldes visszavonulás ellenében néhányszáz kilométert adna cserébe. A szovjet ezzel kettős célt kíván elérni: 1., Jelentősebb katonai erő alkalmazása nélkül, csupán hatalmi súlyával először semlegesítené, majd vazullusává tenné a ma még szabad Nyugat-Euró­­pát. 2., Ezzel nemcsak biztosítaná hátát egy esetle­ges Kínával való konfliktus esetére, de haderejének zömét (a Közép-Európából kivonandó hadosztályo­kat is) Kína ellen tudná koncentrálni. A nacionalista nézetek bírálatával Romániát és Jugoszláviát feddte meg Brezsnyev, a baloldali el­hajlás határozatával pedig Kina ellen hadakozott. A berlini kérdésben sem változott a régi merev szovjet álláspont. Brezsnyev továbbra is a “három- Németország” koncepciójával hozakodott elő, amely­­lyel Willy Brandtot is figyelmeztette és zsarolni próbálta a német-orosz szerződés ratifikálására. Belpolitikai téren a régi szokásoknak megfele­lően megelégedett a fényes jövendőnek a semmi falára való vetítésével. Brezsnyev számára mégis eredményes volt ez a krongresszus, mert jelentősen megerősítette saját pozícióját Koszigin kárára (aki a második helyről a harmadikra szorult) azzal, hogy három emberét si­került bevinnie a presidiumba, amelynek létszámát 11 főről 15-re emelték. A jövőben tehát számolha­tunk azzal, hogy Brezsnyev majdnem sztálini ha­táskörrel meg fogja kísérelni a kezdeményezés visz­­szaszerzését a világpolitikában, amelyet Nixon elnök zsenialitása kicsavart a kezéből. Évezredes emberek Alighogy végétért a görögtüzes szovjet párt­­kongresszus, amikor a derült égből lecsapott az amerikai-kinai ping-pong villám. Bár az orosz vezetők “tapogatták”, hogy valami készülőben van Amerika és Kina között, de még ők sem számoltak azzal, hogy a világpolitikát jelenlegi állásából az amerikai asztali-tenisz csapat Kínába való meghívása lendíti ki nagyonis észrevehetően. Ma már tudjuk, hogy hosszú titkos diplomáciai tárgyalások sorozata előzte meg a ping-pong csapat meghívását, akiket Csu En Laj is fogadott. Akkor még csak a titokzatos kinai mosolyt láthatta a világ közvéleménye s nem volt tudomása arról, hogy már hónapokkal korábban egy angol újságíró Edgar Show közvetítésével Mao meg­hívta Nixon elnököt Kínába. A ping-pong diplomá­cia rövidesen át is adta helyét a hivatalos politikai “csapatnak”. Nixon elnök nemsokkal ezután beje­­lentete, hogy feloldja az (1949-ben befagyasztott) utazási sőt a nem stratégiai jellegű áruk bojkottját is a “Kinai Népköztársaság” eilen. Régi — az embe­riséggel egyidős — elvet alkalmazott a Nixon ad­minisztráció amikor a szomszéd (hogy ne ellenséget mondjunk) szomszédjával szót értett, amivel ha az események tovább fejlődnek teljesen átvette a világ­­politikában a kezdeményezést és a huszadik század legbravurosabb “haditettét” vitte véghez, amely tel­jesen megváltoztathatja az egész világ képét. Ter­mészetesen — hiszen kettőn áll a vásár — Kina is épen olyan sikernek könyvelheti el ezt a kezdemé­nyezést, mint Amerika. Kina igy kíván visszafizetni a pánszláv gőgnek a területrablásért és minden megaláztatásért amit úgy a fehér, mint a vörös cárok ideje alatt el kellett szenvednie. A sárga faj titokzatos mosolya évezredek bölcsességéből és ta­pasztalatából táplálkozik, amely végül is megtorol minden sérelmet. S ha az oroszok évszázados em­berek, úgy a kínaiak évezredesek! A titokzatos mosoly csak takarja az érzelmeket, de nem semmi­síti meg. Mint ahogy a kínaiak nem felejtenek úgy a japánok sem fogják soha megbocsátani a Szovjet­uniónak a hullarablást amit a második Világháború végén követtek el a japánokon. A sárga szolidaritás rövid időn belül Grecsko marsall ajkára fogja fa­gyasztani a hősködő és fenyegető grimaszt. A kinai türelmi időszak a ping-pong diplomácia kezdetével végétért. Moszkvában későn — számukra végzetesen későn — vették ezt észre, mert már repül a nehéz kő — vagyis a könnyű celluloid labda ... A kocka el van vetve! Dópos hadsereg Nixon elnök vietnamizációs politikáját nem si­került legyőzni mosdatlan béketüntetőkkel, kong­resszusi filibuszterral, a média fékezhetetlen gyiilö-

Next

/
Thumbnails
Contents