Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
4 FÁKLYALÁNG AZ 1956-OS OKTÓBERI MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKEIBŐL IMÁDSÁG ELESETT HŐSEINKÉRT URUNK, ki láttad őket akkor az utcai sortüzek előtt s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szivüket is, s tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szivek poharát. Ismerted lelkűk minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért. Kérünk, vedd majd a Te örök fényességedbe őket éppen a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlenséggel meghozták életük legnagyobb áldozatát. Ezeknek a pillanatoknak magaslatán bizonyára mind tudták, hogy meg kell halniok. De a nemzet életének és lelkének szabadsága drágább volt nekik, mint a saját életük. Odaadták azt! Kérjük, mossa le róluk a Te szent Fiadnak vére mindazt, amivel az emberi természet gyöngesége folytán valamikor is érhette őket a köznapi élet bármi apró gyarlósága. Könyörülj rajtuk — miattunk és érettünk. KÖNYÖRÜLJ RAJTUK: értünk haltak meg. Hiszen Te magad akartad, hogy minden áldozat, amelyet a kereszténységen és a megváltott emberiségen belül egymásért hoznak az emberek, ott ragyoghasson a Szentek Egyességében. Hallgasd meg most ezeket a mi imádságainkat, amelyek Hozzád szállnak értük, a te Szent Fiad vére által átjárt eme Egyességből, oltáraid áldozatából, templomainkból, otthonainkból, szülők és hozzátartozók sírásából, mindünk fájdalmából és egész nemzetünknek Téged érettük is engesztelni akaró szenvedéseiből. Éppen ezekben a napokban, a holtaknak s Szentek Egysége ünnepének estéin ki szokott gyulladni a sírok fölött a közbenjáró imádságnak és emlékező gyertyáknak lángtengere. Most legelőször őértük könyörgünk. Országodba vedd a tisztitó lángon át őket, akik a rájuk lobbanó tűzfegyverek lángján át mentek Eléd. Szeretetből adták oda életüket — vedd őket a Te örök szeret etedbe! HISZ ÉLETÜKNEK meg voltak a Tiéddel közös titkai. Óh dicsőséges, teljes Szentháromság! A te természet fölötti életed titokzatos közösségébe iktatta őket a keresztség — vedd őket majd ebbe a te örök életedbe. Amíg a földön éltek, a gyarló emberi természet utjai mellett Te is vártad őket a kegyelem utjának damaszkuszi kanyarulataiban, Urunk Jézus, s ők is találkoztak ott veled. Akár szentségeidben, akár csak négyszemközt, titkos belső pillanatokban. De e találkozások feloldó, megbékítő és engesztelő édességére is kérünk, esdd ki nekik az Atya irgalmát, s Veled legyenek az üdvösségben. Tisztisd meg és szenteld meg őket az örök életre. Szentlélek Úristen, ki keresztségük óta fuvalltál köröttük jóságoddal s aki haláluk pillanatában is ott lehettél velük az utolsó, láthatatlan kegyelemmel! Tedd a szivünket tevékennyé az érettük való imádságra és az ő áldozatukért cserébe való önmegtagadásokra. Tedd a szivünket erőssé, hogy engeszteljünk Tégedet azért is, amik miatt a nemzet felelőssége is részes az ő halálukban. TE VAGY A GAZDÁJA minden emberi sorsnak, örök Istenünk! A testté lett Ige mondotta, hogy hajszál nem görbül meg, verébfi nem hull ki fészkéből a Te beleegyezésed nélkül. Elfogadva igy való halálukat, Te tudtad, miért fogadod el azt — bizonyára érettünk is, a mi teljesebb életünkért. Bűnbánó szívvel járulunk Eléd, és azt is ígérjük, hogy méltóak akarunk lenni haláluknak erre az áldozatára. A nemzet életéért mentek halálba — add nekünk, Urunk kegyelmeidet, hogy haláluk által tisztább legyen a nemzet élete. Mindnyájunknak, akik élve maradhattunk, add meg a személyeiken túl a nemzet közéletében szükséges erényeket is: a tisztességet és a tisztaságot, a derekaságot és erősséget, a közérdek szolgálatának alázatát és egyenességét, a bátorságot és az erős tettrekészséget. Nekünk add ime azt, amit helyettünk érdemeltek ki előtted a halálukkal. Hisz mégis csak a legtöbbet adták, amit adhattak. Fiatal életüket, melyet nem érinthet többé a testvér öröme, a szeretet csókja, a gyermek gőgicselése, napfény és holdfény, s a virágok illata. JÁRJ KÖZBEN TE IS SZÜZANYA, mindnyájunk Édesanyja, mindnyájunk Közbenjárója, Világ Királynője, Magyarország Nagyasszonya. A Neked szentelt őszi hónapban estek el. Abban a hónapban, amelyben életednek Istennel együtt való titkait mondja el a szentolvasó az egész világon. Kérünk azokra az emlékekre, amelyek hozzájuk fűznek Téged! Minden szentolvasó-tizedre, amit bármikor is elmondtak neked. Minden Urangyalára és Üdvözlégyre, amelyben az Angyal szavaival köszöntöttek Téged. Kiontott vérükre, amely a neked oly kedves Magyarországért ömlött. Szilárdan akarjuk hinni, hogy vérük által még drágább lett ez az ország a Te anyai szivednek. E hét tőr átjáfta szív közbenjárása által enyhítsd az anyai szivek fájdalmát. Járuljon hozzá ezeknek az anyai sziveknek fájdalma is bünbánatunkhoz, megtisztulásunkhoz, és országunk sorsának munkás jobbra fordításához. — Amen! I-s A-l Az Uj Emberi cimü katolikus hetilap 1956 november 4.-i számának első oldaláról.
