Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
12 FÁKLYALÁNG NEMZETŐRSÉG 1848 március idusának halhatatlan hősei; Petőfi, Jókai, Vasvári, Kossuth és a 48-49-es szabadságharc vezető tábornokain keresztül a névtelen kisdobosig követendő példaadásukkal valamennyien ott éltek a magyar ifjúság és az egész magyar nép tudatában, amikor 1956 október 23.-án ismét egyemberként állt talpra a magyarság, hogy lerázza az idegen igát és kivívja függetlenségét és szabadságát. Ebben a forradalmi és szabadság lángban született meg a magyar ifjúság 16 pontja — igy indultak ezren és ezren Bem apó szobrához, ahol a talapzatról elhangzott ismét a Nemzeti Dal; kibomlott a meggy alázott nemzeti zászló, mentesen az elnyomást szimbolizáló kommunista címertől és a lyukas zászló szimbólumával vívta meg a magyar nép dicsőséges forradalmát és szabadságharcát. Uj hősöket termett a föld a Rádiónál, a Parlamentnél, később a Korvinközben, a Széna téren, a Baros téren és megannyi pontján a hős fővárosnak és az egész országnak. A heroikus küzdelmek során ismét megszületett a NEMZETŐRSÉG a fegyverrel harcoló magyar ifjúság soraiból. 1848-1849 nemzetőrségéhez hűen vérrel és arany betűkkel irt nemcsak nemzeti, hanem világtörténelmet is a magyar nép. A dicsőséges győzelmek után 1956 november 4.-én a Szovjet árulás és katonai túlerő a nyugati szabadvilág aszisztálásával vérbe fojtotta dicső forradalmunkat és szabadságharcunkat és a nemzetőrökre csak a hősi helytállás, a hősi és mártír halál, a börtön és a száműzetés várt. A szovjet kommunistáknak sem a fizikai sem a morális győzelmek sorozatát legyőzniük már többé nem lehetett november 4.-e után. A sokszoros túlerővel szemben a nemzetőrök elveszítettek egy csatát, de a nemzetőrök magukat soha meg nem adták és úgy otthon, mint az emigrációban készülnek és harcolnak tovább, hogy ismét és mostmár véglegesen kivívják a magyar nép szabadságát. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség megalapítói a Nemzetőrség nyugatra került tagjai voltak 1957-ben és azóta is mint egy világraszóló harc hős veteránjai szorosan fogják egymás kezét és készülnek a nagy és jogos visszavágásra; hazánk felszabadítására. Tekintettel arra, hogy a szabad világban minden jött-ment kikiálthatta magát magyar szabadságharcos vezérré és ma már csak volt Á.V.H.-sok, volt kommunista párttagok és idegen arcélüek tetszelegnek magyar szabadságharcos vezetői színben az u.n. “Szabadságharcos Világszövetségben” (Dálnoki Veress Lajos és epigonjainak összeállása — a Szerk.), ezért szerény riportunkkal a valódi szabadságharcosok munkájának kívánunk emléket állítani. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség 15. éve végzi töretlen nemzetszolgáló munkáját, amelyet soha egy percig sem tudott megtörni a Világszövetségre rászabadított ügynöki had. Otthonról az Á.V.H. utódaként életrehivott Munkásőrség a nyugati szabad világba betelepített ügynökein keresztül, meghonosította Világszövetségünk ellen a fizikai terrort és itt-ott eredményesen alkalmazta az ügynöki beépítés bomlasztó munkáját valamint a megvásárlást, a zsarolást, a hazalopást stb. Elgondolkoztató példa erre az ami a Nemzetőr cimü újságnál történt. Gyümölcsfalvay Imre éppen akkor lett “öngyilkos”, amikor kellett a kiadóhivatali pozíció a kettős ügynök dr. Mikófalvy Lajosnak, akit 1966 október havában Kohlmann Kecskési Tollas Tibor környezetéből hazarendelt a magyar titkosszolgálat a szabadvilágban élő magyarság legbizalmasabb irataival és címtáraival, amelyhez az előre való figyelmeztetés ellenére Kohlmann Kecskési Tollas Tiboron keresztül jutott, mert Ő vette maga mellé Mikófalvyt a Nemzetőr cimü újság kiadóhivatali vezetőjévé. Mikófalvy már 1960-ban volt Á.V.H.-s őrnagyot hozott a New Brunsivickon (N.J.) megrendezett Magyar Szabadságharcos Kongresszus elnökeként és ő szabadította a Világszövetségre az összes gyanús múltú és kétes értékű “uj szabadságharcos vezért”, mint a néhai Zsédely, Gereben, Pásztor, Pogány, Vitéz Baán, Lehotay házaspár, Szimonisz, Lőivy, (Lovas) ... stb. A Mikófalvy kreatúráknak nem volt gátlásuk különféle idegen titkos hírügynökségeket szolgálni, mert csak a titkosszolgálai kapcsolatokból eredő pénzzel tudták belehazudni magukat a magyar emigráció politikai életébe éppen azon a magyar sajtón keresztül, amelynek elsődleges feladata kellene hogy legyen, annak megválogatása, hogy kiknek ad helyet hasábjain. Abból a láncszerű kapcsolatból amely a fegy-Fénykép illusztrációnkkal bemutatjuk Tar György bajtársat a Nemzetőrség formaruhájában.
