Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-15 / 1-6. szám
10 FÁKLYALÁNG GLORIA Karl Krolow: AZ ERŐSZAK Előrebujt rejtekéből a halott fémet életrebüvölte. Az utolsó közvetítők fölhúzták kesztyűjüket és távoztak. Mosolyukért egy krajcárt sem adnak többé. Előbujt rejtekéből A földsáv melyre pillantása hull, elveszett, Fölpattantak az ajtók. Szemébe hamut és vakolatot hintenek. Ökölcsapások alatt, vonaglanak a szájak. Csapdáit és fekete perceit készen tartja az ős-egy éjszaka. Nemsokára koromfüggöny mögött megszűnnek dobogni a szivek. Pongrátz Gergely a Korvin Köz Főparancsnoka, a Korvin Közben hősi halált halt szabadságharcosok emlékére fekete gyásszalagot helyez el a szabadságharcos vándorzászlón az 1965 évi new yorki Szabadságharcos Emlékünnepélyen. Előbujt rejtekéből, hogy ránktegye kezét. Még elhagyhatjuk házainkat, bámulhatunk a villanykörte-égbe, de a külvárosokban feliratos vásznak feszülnek. Hamarosan hozzánk is elérnek az utcai harcok. Egyedül maradunk a fegyverek torkolatával. Vájjon ki lesz közülünk az első, aki asztalánál előr ebukik? Németből ford.: Vitéz György Sulyok Vince: A HATÁRON Egy ároknál megállt kísérőm, Fojtottan súgta: ez itt a határ, Segítse Jézus! — kezem megragadta S csendesen ment is vissza már. Háromnegyed kettő volt. Fénylett A mutató, az óra zümmögött. A hűvös köd derengve egybeolvadt Imbolygó vállai fölött. Magam maradtam. Átugortam. A dobbanástól visszhangzott a táj, S én fuldokolva már hinni se mertem, Hogy mögöttem van minden, ami fáj. Hóka Ernő felkéri Dr. Pongrátz Simonnét, a hős Pongrátz fiuk édesanyját, ^ mert rágondoltam: mint az ostor Az állatot, a szörnyű félelem a Szabadságharcos Vándorzászló Zászlóanyai tisztjére. Dr. Pongrátz Simonné jjgy végigvert, hogy jutottam, rohantam, meghatódva fogadja el a felkérést. S a szabadság már ott futott velem.
