Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-15 / 1-6. szám
FÁKLYALÁNG 11 VICTIS Herbert Zbigniew: A MAGYAROKNAK Kezünket kinyújtva állunk a határon s a levegőből roppant zsinórt fonunk nektek testvérek az elfúló kiáltás s a görcsberándult öklök haranggá fájdulnák s a szív nem verhet riadót a véres kövek kérnek haldokló vizek kérnek s mi állunk a határon csak állunk a határon állunk a józan ész jól-fontolt határán innen nézzük a tűzvészt halálba bámulunk 1956 Lengyelből ford.: Gömöri György Szabadságharcosok a Vándorzászlóval. Ismeretlen MESGYEKÖ A part alatt zizegve Cirógat, véd a nád. Hiába várt az este Hugód s szegény anyád. Keskeny vércsik szalad, Arcod kettészelő. Úgy fekszel itt hanyatt, Mint kidőlt mesgyekö. Te vagy a kő, határ: Ma eddig tart a múlt. A rettentő halál Itt felmagasztosult! Október huszonhárom, Utcára ment a nép, Hogy zengő szava szálljon S kitárja bus szivét. Szived szép igazsága Volt minden fegyvered. S a páncélosok száza Dübörgött ellened. Ma parti nád közt fekszel, A puha fü benő. Két világ közé vert jel, Hazám, uj mesgyekö. Pongrátz Ödön és Hóka Ernő ünnepélyes keretek között nyújtják át a Magyar Szabadságdijat Mrs. Pell-nek, aki Pell szenátor nevében veszi át a dijat.
