Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
FÁKLYALÁNG 27 vők is, igy történhetett meg, hogy az oroszlányi bánya rabtáborában megalakult az istenek tanácsa hosszú évek börtönbüntetését töltő volt jobboldali rabokból és a kommunista pártból közbüntények miatt börtönbe jutott kommunistákból. Ez a koalícióból született és szervezett besúgó társaság nagyon megkeserítette a politikai börtönbüntetésüket töltő becsületes rabok amúgy is szomorú helyzetét. A Pásztor-Mikófalvy-Pogány, stb. társulás hasonló érzelmeket keltett föl bennem, lehet, hogy Pásztor László az Oroszlány-i rabtáborban tanulta meg ezt a gondolkozást, volt ideje rá az egézségügyiek lakosztályán. Mint minden összejövetelükön — igy Washingtonban is valami nagyot és maradandót akartak létrehozni az ott megjelent urak. Újra megalakították a Szabad Magyarok Világszövetségét Dr. Eckhardt Tibor elnöklete alatt, amely Szövetség szépen ki is mult, mint az elmúlt évek során már számtalanszor az első nyilatkozat közzététele után, mert ismét rá kellett ébredniük, hogy fából nem lehet vaskarikát csinálni. Csak mosolyogni lehet ma már az ilyen próbálkozásokon, mert azok az egyének, akik eddig még mindig elbuktak a magyarságszolgálat vizsgáin az újabb és újabb pótvizsgáikon csak öregbíteni tudják emberi méltatlanságukat. De ha nem ment ez a kezdeményezés, próbáltak csinálni egy másikat. Az 1964-es nagy választási kampány során Citizens’ Committee született a Republikánus Párt győzelemrevitele érdekében. A több ezer példányban kiadott két nyelvű “Nyílt levél” cimü nyomtatványt, minden politikai érzék nélkül nem más nevek, mint Eckhardt, Pogány, stb. fémjelezték. Az összeállás a kudarcot már csirájában hordozta és hogy abból ne származzon az összmagyarságra jóváteheteten hátrány a Fáklyaláng Szerkesztő Bizottsága úgy a magyar mint angol nyelvű példányaiban közzétette Dr. Sulyok Dezső “Választások előtt” cimü értekezését és elküldte több mint ezer példányban minden számottévő amerikai politikus és kormányhivatal számára. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kilencedik évfordulóján, amelynek megünneplésére a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség és a Magyar Október 23 Mozgalom Összevont Központi Bizottsága közös programmal készült fel, hogy addig elért eredményei alapján lerakja a közelgő tizedik évforduló méltó megünneplésének alapjait és az elvégzendő munkán keresztül megteremtse a nemzethez hü magyar szabadságharcosok egységét szerte a világban. Ezen az évfordulón avatta fel a Magyar Október 23 Mozgalom a Magyar Szabadságharcos egységet szimbolizáló Vándorzászlóját a New Yorkban rendezett ünnepélyén. Annak reményében, hogy egyszer és mindenkorra lezáruljon az álszabadságharcosok és támogatóik magyar megosztást szító munkája magyar nyelven a Fáklyaláng 1965 október 23.-i ünnepi számában közzétette a Szerkesztő Bizottság Pongrátz Ödön nyilatkozatát, melynek angol nyelvű példányait ugyancsak eljuttattuk minden számottévő politikus és kormányhivatal címére. Pongrátz Ödön, az Október 23 Mozgalom elnöke angol nyelvű levelének magyar eredetijét, melyet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ügyének védelmében eljuttatott minden amerikai közéleti személyiséghez az alábbiakban adjuk: Kilenc év múlt el felettünk az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc óta. Az elmúlt kilenc év úgy az otthon rabságban szenvedő magyar nép, mint a szabadvilágban élő szabadságharcosok számára sok keserű csalódást hozott. Álljunk meg most egy pillanatra a kilencedik évfordulón és vessünk számot a történtekkel éppenugy, mnt a mulasztásokkal, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nép még máig sem nyerte vissza szabadságát. Kilenc évvel ezelőtt 1956 október 23.-án, a világ népei csodálattal adóztak a magyar népnek, amint példamutató egységben megindult a kommunista zsarnokság és a megszálló szovjet harsereg ellen, hogy saját hazájában szabadon élhessen. A történelem a harcok nyomán a bátorságnak és a halálmegvetésnek csodálatos példáit jegyezte fel az utókor számára. Semmit sem von le, sőt emeli a szabadságharcosok hősi erényeinek értékét az a szomorú körülmény, hogy a sokszoros túlerőben lévő szovjetorosz hadsereg brutális rohamai végülis eltaposták szabadságharcunkat, a nyugati szabad népek hallgatólagos hozzájárulásával. A történelem soha sem fogja megadni felmentő Ítéletét a magyar szabadságharcot elárulok számára. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a magyar ügyben, hozott határozatai, mivel azokat gyakorlatilag senki nem valósította meg, a nullával egyenlők. A hazájukat elhagyni kényszerült szabadságharcosok mindezek láttán felismerték, hogy magukra maradtak. A harcot a magyar nép szabadságának visszaállításáért szabad földön is töretlenül tovább folytatjuk. Ezért mi, külföldön élő szabadságharcosok megalakítottuk előbb a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetséget, majd a Magyar Október 23 Mozgalmat. E két szabadságharcos szervezet a legteljesebb egyetértésben együtt dolgozk, ugyanis szervezeteink tagjai és vezetői életük legfőbb céljának a magyar nemzet szabadságának teljes visszaállitását tekintik. Nem hisszük, hogy akadna a világon egyetlen becsületes ember is, aki ezért elitélne minket. Szervezeteink tagjai és vezetői közé olyan szabadságharcosok tartoznak, akik legjobb harcosai és hősiességük alapján vezetői voltak a világhírűvé vált fegyveres csoportoknak. Ilyenek: a Korvin-köz volt főparancsnoka (aki a Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke), a Széna tér, a mecseki harcok helyettes parancsnokai stb. Engem pedig a legmagasabb kitüntetés ért, amikor a fegyverrel harcoló csoportok kiküldöttei és a szabadságharc más vezetői (az írószövetség, a Diákszövetség, a Forradalmi Bizottságok és Munkás Tanácsok kiküldöttei) 1956 október 30.-án beválasztottak a legfelsőbb Karhatalmi Parancsnokságba, mint a fegyverrel harcolók legfőbb képviselőjét. Szervezeteink tagjai és vezetői a szabadságharcban betöltött szerepük és tisztségeik alapján egy eltiport nemzet utolsó szabadonválasztott képviselői, kik méltán hivatkozhatnak a önfeláldozásban és vérben fogant jogfolytonosságra. Az emigrációban elvégzett munkánkat, melyet a magyar nép érdekében folytatunk mégis inkább a kötelesség teljesítés folytonossága jellemzi. Szervezeteink a tagok áldozatos hozzájárulásából tartják fenn magukat, s nagyon nehéz körülmények között végzik munkájukat. Senki idegentől anyagi támogatást el nem fogadtunk, abból az elvből kiindulva, hogy csak függetlenségünket megtartva képviselhetjük a kommunista elnyomás alatt szenvedő magyar nép életérdekeit. Akik pedig idegenektől anyagi támogatást fogadnak el azokat nem tekinthetjük a magyar nép képviselőinek, mert minden támogatást bizonyos föltételekkel adnak s ezek a föltételek szinte minden esetben a magyar nép érdekeivel ellentétesek. Mindezek leszögezése után nem várhatunk tovább annak nyilvánosságra hozatalával, hogy bizonyos körök anyagi támogatással segítenek oly csoportosulásokat, amelyek kisajátítanak hangzatos szabadságharcos jel
