Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
28 FÁKLYALÁNG zőket, bár a véres harcokban vagy azok irányításában alig volt részük. Szereplésük bizonytalanságot és zavart kelt, veszélyezteti a szabadságharc erkölcsi és politikai integritását, valamint a magyar szabadságharcos név reputációját és méltóságát. Tudomásunk van arról, hogy az u.n. Magyar Bizottság jelentős összegekkel támogat egy u.n. “szabadságharcos” alakulatot, amelynek tagjai és vezetői közül sokan részt sem vettek a szabadságharcban, vagy közülük egyik-másik szélsőséges irányzatokban fejtett ki buzgó tevékenységet. Ugyan miből fedezi a Magyar Bizottság a jelentős támogatási összegeket? A sok-sok millió dollárból-e, amivel a Szabad Európa Társaság hosszú esztendőkön át ellátta? Vagy talán abból a soksok százezer dollárból, ami a szabadságharc alatt nemeslelkü amerikai adófizetők zsebéből és amerikai nagyvállalatok nehéz csekkjein folyt be a Magyar Bizottság elnökének kezéhez, kimondottan a szabadságharc és a szabadságharcosok segítésére? Nem tudjuk miféle magyar ügyet támogatott a Magyar Bizottság az óriási összegekből, csupán azt tudjuk biztosan, hogy a pénzek hováforditásáról a mai napig nem számolt el a legilletékesebbeknek az igazi szabadságharcosoknak, akiknek bőrén itt is ott is jó vásárt csináltak merész vállalkozók. Közérdekű és nagyon megnyugtató lenne, ha egy a magyar nép iránt jóindulatú érdeklődést tanusitó, amerikai szenátorokból és képviselőkből alakuló bizottság vizsgálná felül a fentebbi ügyet. Ezzel együtt fel kellene vetni a pénzügyekben intézkedők anyagi és erkölcsi felelősségének kérdését is. Szervezeteink összevont Központi Bizottsága évekkel ezelőtt megkezdte előkészületeit az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tízéves évfordulójának méltó megünneplésére s ezen munkához kérte az amerikai közélet számos tagjának erkölcsi támogatását, amelyet meg is kapott. A Központi Bizottság két évvel ezelőtt megalapította a Magyar Szabadság Dijat, azon kiváló közéleti személyiségek megjutalmazására, akik önzetlenül támogatják a magyar nemzet szabadságának ügyét. S most szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy egy magát Szabadságharcos Világszövetségnek nevező társaság, amelynek vezetői között, amint kifejtettük alig akad volt aktiv szabadságharcos, a magyar szabadságharcosok nevében érdeméremmel kivánja kitüntetni ugyanazokat a közéleti személyiségeket, akiket szervezeteink összevont Központi Bizottsága már kitüntetett. A fentebb említett névleges Szabadságharcos Világszövetség, amely nem más mint a Magyar Bizottság házi szervezete, a valódi szabadságharcosok nevével visszaélve, megtévesztette azokat a közéleti személyiségeket is, akiket meghívott a “Magyar Forradalom Tízéves Évfordulóját Előkészítő Amerikai Polgári Bizottságba”, akiknek tiszteletére 1965 október 22.-én díszvacsorát rendez Washingtonban. .Mi volt aktiv szabadságharcosok csak örülhetünk annak, ha bárki is segit a magyar népen, hősi halottaink és mártírjaink emlékének védelmében mégis ki kell jelentenünk azt, hogy azok, akik korábbi akcióink leutánzásával ilyen kettősséget teremtettek, azoknak csak akcióink lejáratása lehetett és volt az egyetlen céljuk. Meggyőződésünk, hogy azok a közéleti személyiségek, akik tisztséget vállaltak az Amerikai Polgári Bizottságban és résztvesznek az ünnepi vacsorán tájékozatlanok afelől, hogy ezesetben kettősség és megtévesztés áll fenn a valódi szabadságharcosok és egyben a magyar szabadság ügye kárára. Ahogyan az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a szabadságharcosok megakadályozták minden visszaélést úgy itt az emigrációban is, éppen a szabadságharcban betöltött szerepünk jogán meg kell akadályoznunk minden visszaélést az igazság és az abortusz rendelettel irtott, rabságban szenvedő magyar nép érdekeinek védelmében. Azzal, hogy a szabadságharc alatt engem ért a legnagyobb kitüntetés a fegyverrel harcolók között, úgy érzem ezzel együtt a legnagyobb felelősség is reám hárult, amely alól nem oldozhat fel senki sem. Ennek a felelősségnek teljes tudatában arra kérem Önt, mint a magyar nemzet őszinte barátját, hogy a fentebb elmondottak után szíveskedjék alapos tájékozódást szerezni a magyar szabadságharcos ügyben és azokat támogatni, akik valóban szabadságharcosok voltak. Végezetül szeretném kihangsúlyozni, hogy nem magamnak és magunknak, de a magyar ügy tisztaságának és az igazságnak kivántam szolgálatot tenni ezen soraimmal. Az Egyesült Államokban és Kanadában működő Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség az 1956-os október-novemberi forradalom és szabadságharc 10 éves évfordulójának évében és annak jegyében rendezte meg VI. Országos Kongresszusát Fairfield-Bridgeport-on (Conn.) junius 24-25-26.-án, mellyel egyidőben a rendező Szabadságharcos szervezetek SZABADSÁGHARCOSOK PARLAMENTJE cimen világszervezeti Konferenciát is tartottak. Különös jelentősége volt ennek a találkozónak, mert az 1966-os év újabb határkő számunkra — magyar szabadságharcosok számára, amely alkamat ad a viszszatekintésre is, hogy felmérhessük hogyan sáfárkodtunk a reánk bízott talentumokkal az elmúlt tiz esztendő során; hogy az abból levont tanulságokkal gazdagodva indulhassunk az újabb — hisszük most már a végső harcra Magyarország szabadságának maradéktalan visszaállításáért. A Kongresszus résztvevői megvizsgálták a világpolitika és a magyar nép sorsának alakulását és jelenlegi helyzetét, s megállapították: a) , hogy a magyar nép még ma — az 1956-os októbernovemberi forradalom és szabadságharc eltiprása után tiz évvel — sem szabad; 80,000 főnyi szovjet hadsereg tartja megszállás alatt, b) , hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a magyar nép szabadságának kivívását elrendelő tizennégy határozatát sem a Szovjetunió sem a magyarországi kommunista rendszer nem tartotta be, c) , hogy Magyarországon egy elenyésző kisebbség bitorolja a hatalmat a túlnyomó többség akarata ellenére, d) , hogy a magyar népet eltiltották a legalapvetőbb emberi jogok gyakorlásától, e) , hogy a magyarországi kommunista diktatúra, különösen az abortusz rendelet érvényben tartásával népirtást (genocidum) követ el a magyar nép ellen. A jelenlegi magyarországi helyzet megváltoztatása érdekében a Kongresszus résztvevői az alábbi határozatot hozták: A Kongresszus Deklarációban kéri fel az Egyesült Álamok elnökét és kormányát, az amerkai Kongreszszus tagjait, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárát és az ENSz. delegációk vezetőit, a nyugat európai nemzetek államférfiak és ezenkívül még számos közéleti személyiséget, hogy támogassák a magyar szabadságharcosok Magyarország felszabadítására irányuló harcát.
