Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
FÁKLYALÁNG 3 1956 NEMZEDÉKE “Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt.” (Kölcsey) Otthon a nemzethalál végzetes dermedtségének, a szabad világban pedig a koegzisztencia talmi fényének jegyében közeledik az 1956-os dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc 10 éves évfordulója. A világraszóló esemény évfordulóján már csak mi ünnepiünk; azok, akik a szabadságnak — magyar nép szabadságának “utolsó hívei valánk.” Tíz évvel a forradalom és szabadságharc kitörése után sok tekintetben megváltozott világképet találunk, de Magyarország tekintetében a lényeg nem változott az elmúlt évtized során. Ma is szovjet hadosztályok tartják meg hatalmában azt a rendszert, amelyet ők hoztak a magyar nép nyakára azon a végzetes vasárnapi hajnalon; 1956 november 4.-én. Az elmúlt tiz év során a történelem megadta értékelését, az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak, s azt a nemzedéket, amely a forradamat és szabadságharcot megvívta a világtörténelem legkülönb nemzedékének tekinti. A tízéves évfordulón nézzük meg mivel érdemelte ki 1956 nemzedéke ezt a kitüntető rangsorolást jelentő értékítéletet. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc nemzedéke azért váltotta ki ezt a kimagasló értékítéletet, mert az emberiség történelme során 1956 szelleme jelentette a legmagasabb csúcsot minden vonatkozásban. Elsősorban azért mert példa nélkül álló teljesítményekre képesített egy egész egységes nemzetet. Ez a példanélküli teljesítmény kiterjedt az élet minden területére a legnemesebb emberi tulajdonságok felszínre hozásával: A Haza és az Ember szeretete. Az egyéni érdeknek a közösségi érdek alá rendelése. Az önzetlenség és áldozatkészség. A hősi halál és a hősi élet vállalása. Az emberi értékek és javak megbecsülése, akkor is ha azok mások tulajdonát képezik is. A segítségre szoruló megsegítése. A jó megbecsülése és aktiv támogatása és ami a legfontosabb; a magyar nemzeti öntudat kiteljesedése. Szembehelyezkedés a nemzet ellenségeivel még akkor is, ha azok fölényes fegyverekkel rendelkeznek is és a velük való szembeszállás az azonnali halált jelenti is. A demokrácia a szó igazi értelmében először mutatkozott meg az emberiség történelmében 1956 október-novemberében, ahol nem egyes csoportok, klikkek váltak a hatalom birtokosaivá hanem az egész nemzet. Ez a demokrácia nem ismert előjogokat, csak egyet ismert; a nemzet érdekeihez való töretlen hűséget. Valami uj, időtállóbb értékrendszer született meg azokban a vérzivataros és mégis olyan feledhetetlenül szép napokban; a néppel a népért legtisztább népuralma. Az ember lázadása volt a szabadságért és függetlenségért. A magyar városok és falvak lakói népszavazás utján a magyar nemzeti ideálokhoz az ezeréves magyar nemzethez minden körülmények között hü becsületes társaikat választották a demokrácia bizottságaiba; a Nemzeti Bizottságokba a Forradalmi és Munkás Tanácsokba, és a Nemzetőrségbe. Mindebből kifolyólag a minőség; a legértékesebb egyedek kerültek vezetői szintre. A szabadságharcos magyar nemzet célkitűzéseiben hü maradt a magyar történelem legnemesebb erényeihez. Csak azt tartotta meg a múltból ami a nemzet javát szolgálta s mellőzte mindazt ami elavult vagy gátja lehetne egy boldogabb magyar jövendő kifejlődésének. Ebből következik, hogy a múlt egyetlen társadalmi rendszerét sem kívánta vissza maradéktalanul, hanem olyan uj társadalmi szintézist teremtett amely nem ismer kizsákmányolót és rabszolgát, csak egymás mellé rendelt egyedeket, akik ebből a helyzetükből eredően képesek megteremteni a keresztény morálon nyugvó szociális, szabad, független Magyarországot. A magyar forradalom és szabadságharc elutasította a marxizmus minden formáját, mint a magyar népiélektől teljesen idegen életformát, de nem Ítélt meg senkit vallási meggyőződése, pártállása vagy faji hovátartozandósága szerint és tiszta lapot adott mindenkinek, aki nem vétett az alapvető isteni és emberi törvények ellen. A forradalom és szabadságharc eredeti értelemben állította vissza az emberi jogokat és a fogalmak jelentését. Az 1956-os forradalommal és szabadságharccal uj kor vette kezdetét; az emberiség megtisztulásának kora. A magyar október hitet és reményt adott és a felszabadult ember boldog társadalmát hordozta magában. Nehéz sors vértanúnak lenni ... de különösen nehéz vértanú nemzetnek lenni. A magyar nép mindig a legértékesebb devizát a vért fizette be szabadságáért. Amikor a hősihalottak a mártírok és a fehér halál — az abortusz — áldozatainak jeltelen sirhalmaira letesszük az emlékezés kegyeletes virágait a tízéves évfordulón gondoljunk arra, hogy ők nem haltak meg hiába, mert az az eszme amelyért 1956-ban harcoltunk tovább él és hamarosan el fog jönni a nap amikor győzelemre jut. Az eszme; amelyért együtt menetelnek a hősihalottak, a mártírok, az életben maradt szabadságharcosok ... a dicsőséges forradalom és szabdságbarc halhatatlan nemzedéke! HÓKA MIHÁLY
