Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
2 FÁKLYALÁNG MAGYAR SZABADSÁGHARCOS PARLAMENT PONGRÁTZ GERGELY, A Korvin köz volt főparancsnoka, A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke NYILATKOZATA, amely elhangzott “az 1956-os forradalom és szabadságharc 10. éves évfordulóját előkészítő Koordináló Bizottság’’ torontói értekezletén 1966 julius 3.-án. A nyilatkozat a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség VI. Amerikai Kongresszusának elvi jelentőségű határozata: Az a bizalom, amely 1956 októberében a Korvin Köz főparancsnokává történt megválasztásomban csúcsosodott ki ma is töretlenül él szabadságharcos bajtársaim lelkében. S igy, mint a szabadföldön működő Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke hatványozottan kötelezve érzem magamat arra, hogy ezen a magyar összejövetelen felszólaljak. Mindenek előtt definiálni szeretném, hogy magyar szabadságharcosok csak a fegyveres harcok során születtek, s ebből a helyzetemből óvást emelek mindazok ellen, akik hoszszu évek elmúlása után jöttek rá szabadságharcos mivoltukra. Mégjobban el kell marasztalnom azokat, akik áldozathozatalra soha sem votak képesek csak képviselni akarják azt, amihez semmi közük nem volt. Bennünket szenvedő népünk szomorú sorsa késztetett fegyverfogásra, s az a hit, hogy a magyar nemzet szabad és magyar lehessen egyszer saját hazájában. Ezért harcoltunk ott, ahol ezerszámra haltak hősi halált küzdőtársaink és ezért harcolunk ma is itt az emigrációban, ahol ellenfeleink könyörtelensége ugyanolyan nehézségek elé állít bennünket, mint a fegyveres harcok során az óriási túlerővel felvonuló ellenség. Tízéves emigrációs munkánk során elsődleges nehézségként állt és áll ma is a Free Europe Committeeből kiáradó pénzzel megteremtett magyar megosztás, amellyel olyan embereket helyeztek a magyar emigrációs közélet élvonalába, akik emberi képletüknél fogva méltatlanok a szabadságharcos magyar nemzet emigrációs képviseletére. Ezen rövid beszéd keretében nem áll módomban részletezni — mert nem óhajtom itt személyi sikra terelni — azt, amit elvi vonatkozásban el kell mondanom. Mi volt aktiv magyar szabadságharcosok szükségét érezzük annak, hogy ismételten kinyilvánítsuk, hogy mindazt, amit 1956-os forradalom és szabadságharc céljaiként megnevezett ahhoz töretenül ragaszkodunk, mint népünk utolsó szabadon nyilvánított akaratához. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alapszabályai ezt ekként szögezik le: 1. Magyarország szabadsága, függetlensége és semlegessége, a megszálló szovjet hadsereg azonnali kivonása Magyarország területéről. 2. A Varsói Szerződés felbontása. 3. Általános, egyenlő, titkos választások megtartása, az összes demokratikus pártok részvételével. 4. Az alapvető emberi szabadságjogok biztosítása, teljes vélemény, szólás, vallás és sajtószabadság, stb. 5. Igazságos, az egész nemzet érdekeit kielégítő földreform megvalósítása. 6. Az igazságosság és tisztes jövedelemelosztás figyelembe vételével a nagyüzemének, bányáknak, bankoknak köztulajdonban való tartása oly mértékben, ahogy az a közjónak megfelel. 7. Az egész magyar gazdasági élet részletes felülvizsgálása, a szovjet hódítással és törvénytelenségekkel okozott kárösszeg megállapítására. 8. A Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok és deportáltak, valamint a magyarországi börtönökben lévő politikai elítéltek azonnali szabadonbocsátása és rehabilitálása. 9. Az igazságtalan trianoni és az azt követő békék azonnali felülvizsgálása és korrigálása. 10. A magyarországi népirtás azonnali megszüntetése. Mindezek leszögezése után kijelentem, hogy az 1966 junius 24-26 között megtartott Kongresszusunk határozataihoz hi ven nekünk volt szabadságharcosoknak csak azokkal a magyar emigráns szervezetekkel áll módunkban együtt dolgozni, amelyek hitet tesznek a magyar nép ezen követelései mellett, s itt az emigrációban munkájukkal segiteni akarják a szabadságharc alatt megválasztott szabadságharcos vezetőket, mint a magyar forradalom és szabadságharc egyedüli, jogos képviselőit. A Kongresszus ebben a szellemben határozta el, hogy létrehozza a MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK PARLAMENTJÉT, mint a magyar nemzet utolsó, szabadonválasztott törvényes képviseletét. Ezért, minthogy a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS PARLAMENT tagjai csak a szabadságharc alatt megválasztott szabadságharcos vezetők lehetnek, mint a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség elnöke azzal a kéréssel fordulok szabadságharcos bajtársaimhoz, hogy mindazok akik ilyen minőségben vettek részt a szabadságharcban csatlakozzanak a MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK parlamentjéhez, amely erkölcsi testület mindaddig képviseli a magyar népet, mig az vissza nem nyeri szabadságát és szabad választások utján másként nem rendelkezik.
