Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-15 / 1-6. szám
FÁKLYALÁNG 3 UJ FELADATOK ELŐTT Csaknem tiz év múlt el azóta, hogy kigyult a szabadság fénye Magyarország felett, hogy a világtörténelem legrangosabb népévé emeljen egy maroknyi népet, s mginkább megtartsa annak azért, hogy még haláltmegvető hősiessége sem volt elég a szovjet eltipró hatalom és a szabadvilág vezető nagyhatalmainak árulása ellenében. S a fény, mely akkor lelkünk örök részévé szegődött, már csak bennünk ég — azokban, akik résztvevői voltunk a heroikus küzdelemnek. A szabadságharc eltiprásával okozott sebre az idő múlása gyógyirt nem hozott, mert az a föld melyért annyi hősi vér omolt; temető ma is —az élők temetője — egy nemzet kiirtásának szenvedő türője. Hová jutottál ősi jussunk; Magyarország? Kiért az élet föláldozása soha sem volt drága, az ma hősi élet apadó forrása. S amig a magyar nemzet otthon elfogy, mint egy szál égő gyertya, addig a magyar emigráció ezer árnyalata huzza, tépi egymást, ahelyett, hogy betöltené egyetlen hivatását; hogy önzetlen áldozatvállalással — egységbe forrva — elősegítené Magyarország felszabadulását. Saját magunkról tudjuk, hogy az önzetlen áldozatvállalás nem könnyű, emelkedett lélek, sok-sok lemodás és mindenek előtt tántoríthatatlan magyar öntudat kell hozzá. De milyen kevés ez ahhoz az áldozathoz képest, amit azok nyújtottak, akik ifjú életüket áldozták a magyar szabadság oltárán a forradalom és szabadságharc alatt, hogy nekünk a tovább élőknek könnyebb legyen a sorsunk. S mennyivel nehezebb azoknak is sorsa, akik még ma is börtönökben vagy internáló táborokban vannak magyarságuk bátor megválásáért, vagy azoknak — otthoni népünknek — akiknek a rabszolgák sivár élete jutott osztályrészül, amellett, hogy sokszor még kenyérből sem lakhatnak jól. Uj világkép kontúrjai bontakoznak ki szemeink előtt. Alakul, formálódik az uj rend, s az élet szigorú törvényei szerint mindenkinek önmagának kell biztosítania helyét a világban, mert senki sem kaparja ki más számára a sült gesztenyét. Aki nem lesz ott az uj rendezésnél annak helyére más lép — az életrevalóbb. Uj ezernyi feladat vár hát a magyar emigrációra. Elsősorban rajtunk függ — mert az otthoni magyarság elnyomott, megalázott helyzetében alig tehet valamit — hogy lesz-e még szabad, független Magyarország. Nagy feladatokat csak nagy egyéniségek és nagy (a szó minőségi értelmében) népek képesek megoldani. Ha a világpolitika jelen relációit nézzük — anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk — következtethetünk a jövő lehetőségeire. A nagy és mélyreható politikai áramlatok — amelyek képesek megváltoztatni a meglévő állapotokat — nem alakulnak ki egyik napról a másikra. Mire láthatókká vagy felismerhetőkké válnak, akkorra már széles skálájú utat tesznek meg a felszín alatt. Sokszor nagy egyéniségek, máskor közösségek inditják őket útra. Századunk politikai áramlatai közül föltétlenül az Európa mozgalom a legfigyelemreméltóbb tágabb horizontjával és magasabbrendü alapbázisával. Azok a hatalmi törekvések amelyek az első világháborúhoz és annak katasztrófájához vezettek; szűk körben mozogtak és csak bizonyos nemzeti célokat követtek. Ebből a szempontból nem is döntő, hogy ki kezdte el a háborút, a másik fél éppenugy elkezdhette vagy elkezdte volna. A második világháború az elsőnek következménye és szerves folytatása volt, amelyben a győztesek joga — vagy inkább a bosszúja — a kéttömbü világhelyzethez vezetett. A tömbrendszerek megmerevedése azáltal, hogy egyik tömb sem volt képes a másikat megbontani egy tömbrendszerü gondolkodásmódot is kialakított, amely rányomta a bélyegét az élet minden megnyilvánulására. Ha a potsdami és jaltai egyezmények nem bosszúvágyból születtek volna is meg, akkor is át kellett volna adni helyüket a változó élet újabb követelményeiből eredő áramlatoknak. Az Európa mozgalom tehát a lényeget — ezt a tömbrendszerü gondolkodásmódot kezdte ki és szorítja egyre inkább hattérbe. Az Egyesült Európa vagy a Nemzetek Európája már realitás, amellyel mindenkinek számolni kell, akkor is ha megvalósítása nem ebben az évtizedben következik is be. Megvalósításánál föltétlenül a lépcsőzetes megoldás látszik legcélravezetőbbnek, mert egy-egy ugrás lerombolhatja az eddig elért eredményeket is. A realitások figyelmen kívül hagyása újabb katasztrófához vezethet. Meg kell tanulnunk járni tehát az uj utón, meg kell ismernünk a világpolitika összefüggéseit, s ami a leglényegesebb; az 1956-os október-novemberi forradalom és szabadságharc célkitűzéseinek szem előtt tartásával föl kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy a világméretű uj rendezés idején a magyar nemzet végre megkaphassa az őt megillető helyet a nemzetek közösségében, s akkor 1956 véráldozata nem volt hiábavaló. HÓKA MIHÁLY ~4 0 Gérard Prevot: A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ Ha szükségtek van égő szégyenemre magyar fiatalok a szótáram teljesre érett negyvenötezer szavából ezt fel tudnám ajánlani s még néhány megkopott szót mint emberség és becsület s civilizáció (és esküszöm, hogy rímet is találhatnék belőlük) vagy egy szonettet amelyben galambokról énekelnék hisz’ a léleknek én is mérnöke vagyok Igen ha mindez nektek kellene örömmel adnám s ti széjjelosztanátok a Pesten elhullt gyermekek között De igy az éjszakában amelyben most vagyunk a mongolokkal szemben Istentől távol élve s megfosztva minden nyelvtől semmit nem adhatunk amit irodalomnak lehetne nevezni s mi nevetésre ingerelné csillaghordó gyilkosaitokat lm a mi haragunk — testvér a szerelemmel — im a mi esküvésünk nem élünk s nem halunk meg íme a mi vérünk —Mondjátok meg a magyar gyermeknek aki az élet reményét keresi a harckocsik és a kenyér között mondjátok hogy nem vagyunk még gyávák mindannyian És ha nem hisz nekünk mondjátok meg hogy mi magunk sem hiszünk már de hit nélkül is hathat a kétségbeesés s hogy ez a kétségbeesés a miénk — Mert szabadság az embernek nem adatott soha csak túl a reménytelenségen és halálon Franciából ford.: Kocsis Gábor
