Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)

1965-10-23 / 1-10. szám

10

FÁKLYALÁNG

Heinz-Winfried Sabais:

SZIKRATÁVIRAT BUDAPESTRE

Sáncold el szivedet.

Farkasfalka csatangol.

Egy pásztor a Beszkidekben, megfagyott galamb rajra talált.

A Volga mentén, megkettőzte termelését egy bilincskészitő üzem.

Sáncold el szivedet.

Áltasd el magad.

Önműködő szemek követik a felhők vonulását arcodon,

Kartoték-nyelvre forditgatják gépfejü emberek álmaid igazolását.

Áltasd el magad.

Rázd le magadról a reményt.

A rádióból feléd integető jóakarata urak

nem értenek a fegyverforgatáshoz.

Oldaladnál csupán a Halál posztói és stopperórával vigyázza minden mozdulatod.

Rázd le magadról a reményt.

Rejtsd el tüstént legveszélyesebb lőszered: gondolataid, az Idő alá; egy robbanni kész versét fiaid olvasókönyvébe, panaszod és fájdalTnad zárd zokogó hegedűk testébe.

S bízz a Törvényben:

A szabadság láthatatlan fegyverei is halálosak.

Németből ford.: Vitéz György

Jean Lescure:

A MAGYAR KÖLTŐKHÖZ

Elképzelek egy látható erényt A felkelés tiszta arccal elébe áll az ostoba rendnek

Minek beszélni mikor a vér oly hangosan kiált Mégis mosolyogni láttalak Szemben a halállal

Egy órán keresztül a nap Egy órán keresztül mosolyod Egy órán keresztül szerelem Egy órán keresztül az álom

Örömtelen érintem partjaid, eltérített folyó a nyárfák képtelenek a nyár parancsaira, a folyóparti ösvény engedelmes a lassúságra;

az éjjelek között az ingerlékeny világ

mélyebb a szemekben, amelyekről semmit nem tudok

a madarak között a viharok lehellete,

anélkül hogy mélyére hatolhatnék e vérfolyónak,

mely ébren tart mindannyiunkat.

Franciából ford.: Lökkös Antal

GLORIA

Kocsis Gábor:

HOLTAK HIMNUSZA

Merev királyok, jéghideg halottak! Megátkozott és megvert földbe’ nyugvók, Mi — önhusunkat tépve földre hullák — Nem állhatunk meg már előttetek!

Merev királyok, vér-felkente trónon, Aszfaltba ásva, barrikád tövében, Melletekre a nap is törpe érem S kevés elétek minden áldozat.

Ki elég nagy, hódolni sírotoknál? Tüzfényben égő holtak Isten-arca, Aszfaltba ásva, alvadt vérbe fagyva,

De túlragyogva multat és jövőt!

Major József:

BÉKESSÉG, BÉKESSÉG

Hó hullt a határra,

Busong a barázda.

Estéli csendesség,

Békesség, békesség.

Tőlem ellehettek,

Nékem nem kelletek,

Tarlott mezők, völgyek,

Száraz ágak, tölgyek.

Madarak is mennek,

Messzi idegennek.

Hová, mivé legyek?

Immár én is megyek.

Lábnyomok a hóban,

Eltávolodóan . . .

Estéli csendesség.

Békesség, békesség.