Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-23 / 1-10. szám
FÁKLYALÁNG 9 Csak az építő munka emeli a lélek értékét; s amiről beszélni kell — annak mindig eljön a maga ideje. Az úgynevezett központ reputációjának helyreállítása érdekében több akcióba is belefogott — ennek egyik legkiemelkedőbb eseménye folyó hó 15.-én és 16.-án Clevelandban megtartott huszadik konvenciója volt. Már a repülőgépen — amelyen e sorok Írója az Október 23 Mozgalom elnökével utazott — ott terjengett a “nagyreményű szövetség agóniája”, mert a repülőgép a fedélzetén szállította azt a személyt is, aki már a maga megjelenésében is agónia. Az öreg Sheraton szálló — amelynek halijában ott díszeleg Kossuth Lajos 1851 évi megérkezése emlékére állított emléktábla — megtelt magyar beszéddel. Egymás után érkeztek a delegációk, többnyire a tények ismerete nélkül Bridgeport-ból, Pittsburgh-ból, Philadelphiá-ból, Los Angeles-ből, Chicagó-ból, New York-ból, Montreál-ból stb. Király Imre elnök megnyitó szavai után Nt. Brachna Gábor megnyitó imájával vette kezdetét a huszadik konvenció pénteken október 15.-én délután 4 órakor. Király Imre üdvözlő beszédében utalt az első, alakuló konvencióra, amelyet ugyancsak Clevelandban, mint egy uj honfoglalást tartott meg a kitántorgott magyar emigráció kétszáz küldöttsége 1906 február 27.-én. A “megalakulás” Bodnár Gábor igazgató koordinálásában ért valósággá. Nyolcvanhat szavazatot állapított meg, amelyből 68 delegáció 13 igazgató és három megbízás formájában került Clevelandba (három másik szavazatnak akkor még nem esett gazdája). A demokrácia honában a— a demokricia épülésére legyen mondva; az említett 86 szavazatból 22-t a Magyar Református Biztositó Egyesület, 10-t pedig a William Penn Biztositó Társaság nevezett mindjárt magáénak, nem is számítva a fiók-intézmények és régebben megválasztott igazgatók külön szavazati jogait. Az elmúlt konvenció jegyzőkönyvére senki nem volt kiváncsi (éljen a bizalom) de az elnöki beszámoló is párját ritkította — valahogy ott kisértett Sisa István szeptember végi Írása — Mi lesz veled magyar Amerika? A válasz; . . . hogy még azt mondják, hogy mi nem csinálunk semmit? — mondotta az elnök — 1963 április 29.-én négytagú küldöttség ment a State Department-be a keleteurópai osztályra és órákon át tárgyalt. 1964 májusában pedig feliratot küldtek Dean Rusk külügyminiszternek a romániai magyarság elnyomásának kapcsán. Három oldalas válasz is érkezett Rusk külügyminiszter úrtól, azzal az utóirattal, hogy az a világért sem hozható nyilvánosságra s ezzel az elnöki jelentés végett is ért, — és Sisa István kérdőjele még égetőbben maradt ott a levegőben. Sem Dr. Székely Imre alelnöknek sém Nt. Kecskeméthynek nem volt jelenteni valója. Sinkó Jánosné alelnök pedig úgy érezte, hogy Ő minden részére kiadott munkát örömmel és készséggel elvégzett. Füry Lajos iró-titkár sem mondott sokat, hiszen Őt nem régen választották csak meg részidős titkárnak, 38 helyre utazott, 35 előadást tartott, 11 szervezetet behozott, 4-et újjáélesztett és 2-t folyamatba tett. Eszényi László pénztáros Írásban is megtette jelentését katonás pontossággal. Szó esett abban a Kovács-ház eladásáról és arról, hogy a két biztositó társaság hányszor hány centet fizetett be biztosított emberei után a szokásos és makacsul megtartott többségi szavazati jogok ellenszolgáltatáséként. Az ellenőrök mindent rendben találtak és igy Nt. Kecskeméthy tarthatott beszédet — jelentésen kívül. Őt követte Dr. Nádas János alelnök, aki mindenkinek megbocsátott, még Sisa Istvánnak is . . . “csak jöjjön ide és dolgozzon velünk együtt” mondotta és üzente. .. A konvenció a tisztikarnak a felmentvényt megadta — ezek után mit is tehetett volna mást? Majd Ft. Király Kelemen tartott előadást az egységről és előadás után a “Genocidum” került megvitatásra több felszólaló megvilágositásában. Fájdalom, de köt a forma és a tér, igy át kell térnem a méltatásra, mert egy borközi állapotban meg vagy megnem tartott sajtó értekezletről, az éjszakai fülbesugó bizottsági munkákról, a szombati napon elhangzott előadásokról, hozzászólásokról, vezetőség választásról, tervekről és még nagyobb tervekről gyorsan megszövegezett távüatokról és határozatokról, egészen a bankett bezárásáig, — talán még azon túl is, ahogyan összeálltak az apró mozaikok, úgyis nehéz lenne elfogulatlanul írnom — mert azok egy tragikus valóság szomorú képét formázzák. A levegőben maradt Sisa István, Vass Albert és mások által megrajzolt kérdőjel, mert egy tudatos felekezet, amelynek egyik része Péter János “külügyminiszter" vezetésével az otthoni hatalombitorlás alkotó része — a másik pedig itt az emigrációban a kooperációt érzi küldetésének görcsösen ragaszkodik hatalmához. Pedig sajnos nem mondta ki még Sisa István adatokkal alátámasztott írása sem, hogy minden politikával foglalkozó magyar ember ismeri a nagy miértet és nagyon is jól tudja, hogy merre tart magyar Amerika “Amerikai Magyar Szövetségesdit” játszó része... Az igazgatók egyike-másika haza tart; ki perhez szükséges terhelő adatokért önmaga védelmére, ki üzleti okoktól vezéreltetve, ki-ki magas koegzisztenciális politikából, talán még azért is, mert az otthoni hatalmasságokkal rokonvonása van, de semmiesetre sem tart arra, amit oly megtévesztően fennen hangoztat; a magyar nép érdekeinek szolgálata felé. Ahhoz valóban krisztusi hit kell — áldozat-vállalás és sok-sok lemondás — és az a testület, amely nem tud szabadulni volt vezetőinek nemzetellenes múltjától, végső kapkodásában a régi ellenségekkel is társul, szövetkezik, hogy ameddig csak lehet leplezze múltját. Hazafiságba is burkolózik, ha a szükség úgy kívánja — kinek fáj ma már az, hogy a címerül kirajzolt Nagymagyarország mögött ott piroslik az árulás szégyenét szimbolizáló csonka ország képe, a harácsolás, az amerikai magyarok képviseletének kisajátítása és mindaz ami megtörténhetett volna. De ezek az urak lényegükből eredően soha sem tettek semmit, hogy életképes bázist építsenek egy eljövendő, jobb és szebb Magyarország sikeres megteremtéséhez. Ezen a mostani uj nevek, az uj szervezés, a problémák szőnyeg alá seprése sem változtat, mert ma már nem lehet azonos karakterű emberek átcsoportosításával meg nem történtté tenni a multat, mert a bekapcsolt nevekkel közzé teendő uj programon is átüt a múlt, amely tudatukká vált levitéz(folytatás a 17-ik oldalon)
