Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-23 / 1-10. szám
8 FÁKLYALÁNG Más szóval nézetünk szerint eljött az ideje annak ,hogy Amerika kormánya az emigráció megfelelő egyedeivel folytatott tárgyalások során — ahol őket partnereinek és nem alkalmazottainak tekinti — határozott koncepciót alakitson ki magának arra nézve, hogy mi a lehetséges megoldás Magyarország számára, amely koncepció kialakításánál a tényleges helyzetet, a várható lehetőségeket és a világ más pontjain átélt krízisek tanulságait egyaránt figyelembe kell venni. Amikor pedig e határozottan aktiv és pozitív jellegű koncepció kialakítása megtörtént, a diplomácia minden fegyverének felhasználásával hozzá kell fogni annak megvalósításához, előre felkészülve arra, hogy ez keserves, hosszú, nehéz, kimerítő munka lesz, sok csalódással és viszszaeséssel, a végső siker azonban — ha Amerika nem veszti el kedvét, türelmét és akaratát — szinte matematikai mértékig bizonyos. Azt a hivatást, amit Amerika magáénak tart, még soha senki sem fejtette ki közérthetőbben és határozottabban, mint Woodrow Wilson elnök. Erre vonatkozó fejtegetéseinek lényege az, hogy Amerikának önzetlenül, minden saját érdeket szolgáló intenció nélkül minden népnek segítségére kell sietnie — mindegy, hogy az nagy vagy kicsiny — amelyik saját szabadságáért küzd. Magyarország esetében ennek gyakorlatilag mindeddig az ellenkezője történt. Épen Wilson elnök ideje óta Amerika még sohasem segítette meg ezt az országot, hanem mindig csak rontott annak helyzetén. Ennek bizonyára nem volt más különösebb oka, mint az, hogy Magyarországnak még sohasem éltek Amerikában olyan szószólói, akik az amerikai kormány előtt önérzetes formában világossá és érthetővé tudták volna tenni a magyar nép valóságos helyzetét és akikben meglett volna a képesség és az erkörcsi bátorság, hogy ne lealázkodjanak Amerika nagysága előtt, hanem iparkodjanak ahhoz felemelkedni. Ezen a téren talán most már változás állhat be. Viszont más szempont felé fordítva tekintetünket, ha egyéb nem legalább az 1956. évi magyar forradalom beigazolta a világ előtt, hogy egyáltalában nem vagyunk utolsók a világ népei között, hanem vannak bizonyos tulajdonságaink, amelyek határozottan az élen állók közé helyeznek minket. Nincs tehát semmi ok, hogy Amerika meg ne kíséreljen minden elképzelhető erőfeszítést arra, hogy az egész kulturemberiség arcára szégyenpirt kergető magyar rabszolgaságot megszüntesse és a magyar nép számára emberi életlehetőségeket segítsen termteni. A Fáklyaláng Szerkesztő Bizottsága. Atment-e az Amerikai Magyar Szövetség huszadik konvencióján a pótvizsgán? Az 1962 március havában megjelent Fáklyaláng utolsó oldalán egy szerkesztőségi cikk látott napvilágot, amelyben a Szerkesztő Bizottság a korlátozott közlési lehetőség keretein belül véleményt formált az abban a hónapban megtartásra kerülő Amerikai Magyar Szövetség Philadelphia-i konvenciójának eshetőségeiről. E lap indulása — mondotta az irás — egybeesett és egyet jelentett azzal, hogy az Amerikai Magyar Szövetség Keleti Kerületében az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc hatása alatt felébredt az aktiv magyarságszolgálat követelése, amire végeredményben az Amerikai Magyar Szövetség az amerikai törvények védelme alatt eredetileg is alakult. Az Amerikai Magyar Szövetség Keleti Kerületének számos tagja (főleg a szabadságharcosok — szerk.) akkor több tetterőt, több demokratikus ügyintézést és több aktív pártolást kívánt a Szövetségtől az otthon szenvedő magyarság számára, mint amennyit eddig a washingtoni központ irányítása mellett a Keleti Kerület fel tudott mutatni. Az igy feltámadt szellemnek meglepő és nem várt reakciója támadt a washingtoni központ részéről. Ahelyett, hogy két kézzel kapott volna az élet jeleinek eme határozott megnyilatkozása után, mindent megtett, hogy ezt az uj szellemet elfojtsa . . . 1961 május 8.-án az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni igazgatósága törvény és alapszabály ellenesen feloszlatta a Keleti Kerületet, amely akkor többszáz tagot számlált. Erre a Keleti Kerület vezetősége már május 9.-én erőteljes tiltakozó levéllel válaszolt. Öt pontban foglalta össze a kiemelkedő tényeket és elvi szempontokat. Az u.n. központ erre nem is válaszolt, hanem a közben jogi személlyé vált New York Állami Amerikai Magyar Szövetség működése ellen, — amely a “központ” antidemokratikus és magyartalan viselkedése miatt született meg — pert indított és kérte a junius 12.-én bejegyzett uj és független egyesület letiltását. E sorok írója, mint a szövetség (előbb Keleti Kerület, később New York Állami Amerikai Magyar Szövetség) ügyvezető titkára és aktiv munkása igy került azon öt vezetőségi személy közé, akik ellen az u.n. washingtoni központ szégyenletes magatartással a bírósági eljárást foganatosította. Mint a hivatalos bírósági közlönyből kiderül — a bíróság az indoknélküli letiltási kérelmet elutasította és a magán per felvételét többezer dolláros kaució letételéhez kötötte az u.n. washingtoni központ számára. Többnapos töprengés után nagy derültségre a központ “nagynevű ügyvédei” közöttük az akkori országos elnökkel az élen a pénz és presztízs veszteség félelmétől áthatva visszalépett a magán pertől és ezzel kiállította — a magát erkörcsi testületnek nevező egyesületközi szindikátus — saját szegénységi bizonyítványát. Azóta sokat változott a helyzet a bepereltek közül csak e sorok írója egyedül maradt meg az igazság védelmében, nem alkudott meg mint a többi — nem indított ellenpert sem az alaptalan vádakért, pedig erre, egy tisztességben megöregedett jó módú magyar ember minden támogatását felajánlotta — azzal a kéréssel, hogy az egyesületközi szindikátustól elperelhető pénz — magyar munkások verejtéke — legyen a bázisa egy olyan alapítványnak, amely fajtánk jobb sorsának kimunkálását célozza, ahelyett, hogy arra érdemtelen emberek a birtoklásáért megalakuvást — megalakuvásra halmozzanak.
