Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)

1965-10-23 / 1-10. szám

FÁKLYALÁNG

7

világosan kell hogy álljon minden elfogulatlan szemlélő előtt, lényegében két tény miatt büntette meg Magyarországot: az egyik az volt, hogy meg merte kísérelni a trianoni bilincseknek legalább részbeni széttörését, a másik pedig az: hogy tovább harcolt valamivel a bolsevizmus ellen, mint azon országok egyike — Románia, amelyek a Trianoni Szerződés haszonélvezői voltak. A másik két haszonélvező pedig: Csehszlovákia és Jugoszlávia egyáltalában nem harcolt a bolsevizmus ellen. Ma már, ha objektiven mérlegre tesszük a tényeket, Magyarország egyik fentebb említett “bűne” sem látszik többé bűnnek, sőt talán inkább erénynek; tehát értelmét vesztette a büntetés is.

Pedig ez volt a kisrészben bevallott, nagyobb részben soha teljesen be nem vallott oka annak, hogy Magyarországot Jaltában, sőt még előbb Teheránban és a közbeeső megállapodások során a szovjet érdekszférába utalták. A további tragikus fejlemények már csak ennek a súlyos tévedésnek voltak majdnem el nem hárítható következményei.

Az általunk legnagyobbra tartott amerikai történetíró-diplomaták egyike azt vallja ezzel kapcsolatban, hogy ez szinte az előzetesen kialakult premisszák elkerülhetetlen következménye volt és az ellentétes megoldás érdekében aligha lehetett volna bármit is tenni. Mi ezt a nézetet gyökeresen tévesnek tartjuk. Mindent másképen lehetett volna ezen a téren csinálni, ha a szellem, amelyben a kérdést kezelték, több tényismeretet és megértést tartalmazott volna Középeurópa valódi érdekei iránt. És ne feledjük el: Középeurópa akkori és mai érdekei is tökéletes összhangban álltak és állnak Amerika érdekeivel.

3., 1956-ban Amerika elmulasztotta annak a valóban természetes és magától adódó kötelességének teljesítését, hogy valamilyen hatályos formában a magyar forradalom és szabadságharc segítségére siessen. Kétségtelenül történtek Magyarország javára bizonytalan, homályos értelmű, félbenmaradt kijelentések és lépések az amerikai kormány szerveinek részéről, de ezek csak eltorzult árnyképei voltak annak, amit valóban tenni kellett volna. Végeredményben ugyanis Amerika egész magatartása inkább a feltétlen megnyugtatás külső jeleit viselte magán Szovjetoroszország felé; tehetsz amit akarsz, mi semmi esetre sem nyúlunk erőszakos eszközökhöz avégből, hogy lépéseidet megakadályozzuk. És az események lefolyása világosan azt igazolja, hogy csak miután az amerikai politika ezen iránya határozottan felismerhetővé vált, akkor merte elhatározni magát az orosz kormány, hogy az egész világ szemeláttára és tehetetlen jajgatásától kisérve tankokkal tapossa össze a hősiesen harcoló magyar nép tiszta és mélységesen emberi küzdelmét szabadsága visszaszerzéséért.

Ekkor tanúsított magatartása a történelmi felelősség szinte összeroskasztó mértékét helyezte Amerika vállaira, mert a helyesen megválasztott intézkedések passzív elmulasztása az amerikai politika legsúlyosabb tévedése volt az Egyesült Államok létrejötte óta. Az az ország, amely a szabad népek szolidaritásának segítségével született meg és az emberi szabadság legtisztább eszményeit tette saját létének alapjává, most tétlenül nézte végig egy kis nép halálos vergődését, amelynek borzalmas helyzetét az ő külpolitikája idézte elő. Ebben az egyetlen tényben fenyegetés rejlik a világ összes népeinek szabadsága ellen, s ezt a tényt meg kell szüntetni. És ennek az írásnak az a főcélja kikutatni, hogy van-e erre lehetőség és ha van, az miben áll?

Ma a kubai válság lezajlása után, de különöskép Amerika jelenlegi ázsiai politikájának láttán már tisztán látjuk, hogy ha az akkori amerikai kormány hasonló elhatározottságot tanúsított volna Oroszország felé, mint ahogyan az említett esetekben történt, akkor az orosz tankok sohasem mertek volna rohamra indulni Budapest védtelen népe ellen.

Miránk nézve végtelenül megtisztelő, hogy népünk forradalmát az egekig magasztalták és Budapestet példaként állították a világ népei elé, de a következmények azt igazolják, hogy ez nem volt elég. Kevesebb magasztalás kellett volna és több tényleges segítség, aminek nem kellett volna feltétlenül fegyveres beavatkozásból állnia.

Akkor — 1956 november elején — Oroszországot belülről alpjáig megrázták a XX. Pártkongresszus által felkavart hullámok, kifelé pedig teljesen elvette energiáját és tett-erejét az az egyetemes és elsöprő felháborodás, ami a kegyetlen magyarországi intézkedéseit mindenütt a világon, még kommunista körökben is követte. Akkor bármely formájú — a háborúnál minden esetre kevesebb — energikus diplomáciai lépés Amerika részéről csodákat tudott volna művelni. De nem történt más csoda csak az, hogy Amerika csodálatosképen tétlen tudott maradni. Azt hisszük, hogy ehhez több lekitusára volt szüksége önmagával, mint a valamilyen formájú beavatkozáshoz lett volna. Ahhoz, hogy bármely ország valóban vezető helyet tölthessen be a világ népei között, első sorban akaratra van szüksége és az amerikai kormánynak 1956-ban nem volt meg ez az akarata.

4., Az elsorolt három érv olyan természetű amerikai cselekvésekre vagy mulasztásokra utal, amelyek közvetlen és súlyos kárt okoztak a magyar népnek, aminek jóvátételére előbb-utóbb sor kell, hogy kerüljön. Ezekhez most még egy más természetű okfejtést szeretnénk hozzáfűzni.

Mint példa nélkül álló tény indokolja Amerika oldalán a magyar ügynek a mainál sokkal hatékonyabb kézbe vételét és végül is kielégítő megoldáshoz juttatását maga az a fogalom, amit a világ népeinek szemében az Egyesült Államok jelent. Az ország születésének körülményei; csodálatos hős kora; szinte már héroszokká magasztosult alapitó atyái; spirituális és materiális életének az egész világon páratlanul álló megtervezése és felépítése; az elvek, amelyekre mindezt alapították; a világ népei között ma elfoglalt vezető helyzete, már önmagukban is parancsoló szükséggé teszik, hogy kormánya most már végre kilenc éven át tartó hezitálás után, komoly elhatározással kezébe vegye a magyar problémát, amely feltétlenül többet jelent számára mint más problémái a forrongó világnak.

Vegye kezébe a magyar kérdés rendezését, de ne unottan, kelletlenül félsziwel és bizonytalanul arra nézve, hogy mit fog azzal kezdeni, hanem abban az előre és részletekig kiformált tudatban, hogy azt megoldáshoz kell juttatnia a magyar emigráció arra alkalmas elemein keresztül és azoknak általa támogatott tárgyalásai utján.